Hogy szeretsz? (2002) 80% 41★

Hányszor jut eszembe, hogy mennyi mindent veszek természetesnek az életben ami másoknak napi szinten küszködést vagy megugorhatatlan akadályt okoz… Persze nem lehet úgy élni, hogy folyton arra gondolok mi lenne ha… Mindenesetre ez a két óra elég megterhelő volt még úgy is, hogy szándékosan próbáltam elkerülni azt, hogy bármelyik szereplő helyébe képzeljem magam. Iszonyatos terheket tud az élet az emberekre róni és mint annyiszor mondottam már, a fair play és a happy end azok általában ilyen hálivúdi dolgok. A valóságra inkább a bilibe lógó kéz jellemző. Ennek tényszerű megfilmesítéséhez pedig a dánok nagyon jól értenek. Remek film nagyszerű színészi játékokkal.

Ez a film egy igazi bomba!
Bombajó!!!
Sokan biztos ismeritek, de én most láttam először, és imádtam! Biztos belejátszik Mads Mikkelsen iránti rajongásom, és Susanne Bier rendezéseinek kedvelése is, de a mű számomra alap, és remek!
A cselekményről nehéz spoiler nélkül írni, így nem is teszem.
spoiler
Aki nem látta, annak csak ajánlani tudom!

A film után belenéztem a tükörbe és elszégyelltem magam.
Még kell pár óra, hogy összeszedjem magam…Nagyon nyomasztó film.

A felvetés érdekes, és nem is kell spoilerbe tenni, mert már a tartalomleírás is beszédes: párkapcsolatban mit kezd egymással két ember, miután az egyik lebénul? Tulajdonképpen már készültek összeházasodni, de még nem hangzott el a jóban-rosszban duma – és úgy néz ki, hogy ennek a 'rosszban' része nem is nagyon körvonalazódott a fejekben. Az egyik fejben legalábbis biztosan nem.
Szóval ha már így alakul, hogy még éppen nem kötöttünk házasságot, akkor tisztességes-e úgy csinálni holnap, amikor esetleg ránk dől a baj, mintha soha nem is akartuk volna vállalni és vállaltatni a kiszolgáltatottságot, elesettséget, extra figyelmet és törődést azzal az emberrel, aki mindezt vállalta volna, erre esküt, fogadalmat tett volna?
Ez az alapkérdés, amit feltesz a rendezés már az első harmadban. De innentől kezdve nem úgy alakultak a helyzetek és reakciók, ahogy szerintem az érzelmileg kiforrna. (Talán vannak is erre jobb filmes minták, és nem csak a saját érzéseim adják ki a véleményem, de most nem jut eszembe hasonló.)
Nem éreztem úgy, hogy spoiler
Mindenkinek volt egy raklap fura gondolatmenete, reakciója, ami nekem tök irracionális volt. Nyilván, ha íróként-rendezőként tudom, hogy hova akarok kanyarodni a sztoriban, akkor kellenek fordulópontok, de ez vagy rosszul lett rendezve, instruálva, vagy rosszul lett eljátszva. Mikkelsen karaktere, amennyiben ez az előző egy helytelen megállapítás, akkor valamilyen fogyatékkal rendelkezett, vagy egyből kettővel is. Ezt folytatva még érdekesebb az, hogy sitty-sutty spoiler

Mikkelsen ezen filmje két „család” (egy már család és egy leendő család) története összefonódásának egy lehetséges verzióját mutatja be. A kapocs pedig azon a ponton van, amikor a fiatal pár – leendő család – férfitagja az autójából kiszállva épp a másik család anyja által vezetett autó elé lépve mindegyikük életére kiható súlyos balesetet szenved.
A filmben több, akár önállónak is tekinthető, önállóan is kibontható pszichológiai szál van, együttesen pedig az élet komplexitását elég jól tükrözik: sorsfordulás, trauma feldolgozás, szerelem, megcsalás, család. (ls. a spoiler jelzés után kicsit részletesebben)
A hétköznapiság ábrázolása oly tökéletes, mintha csak egy barátunk „Képzeld mi történt, …” bevezetője után hallanánk a történetet, s nem pedig egy filmalkotás cselekményeként.
A film valószínűleg egy újabb jó filmélmény lehet a dán filmek és Mikkelsen "szerelmeseinek. Nekem ez a filmje kevésbé jött be, ezért különösen szívesen olvasnám mások véleményét is a filmről.