Ennek a különleges filmnek az alkotói azzal a szándékkal dolgoztak együtt, hogy több történeten keresztül megörökítsék Havanna hangulatát 2011-ben. A Havanna, szeretlek! egy eklektikus, élettelei alkotás a világ egyik legizgalmasabb városáról.
Kedvencelte 1
Várólistára tette 47
Kiemelt értékelések
Írtam egy-két sort mindegyikről, ha valaki tudni szeretné kb. miről szólnak a rövidfilmek.
Hétfő – Az amerikai: Már abból kitaláltam, hogy ezt a rövidfilmet rendezte Del Toro, hogy Josh Hutcherson volt a főszereplő. :D Igaz, ez előbb készült, mint az Escobar, de hasonló szerep. Naiv amerikai srác csajozós kalandja a havannai éjszakai életben, egy kis csavarral a végén. spoiler
Kedd – (nincs alcíme): Amikor Kusturica átpiálja az egész napot, és a soha be nem váltott ígéretek. Ennek a történetnek mondjuk nem volt szerintem semmi értelme, nem tetszett.
Szerda – Cecilia elcsábítása: Megéri-e hátrahagyni a szerelmet és a megszokott kis életet a nyomorban, egy sokkal jobb megélhetés és új élet ígéretéért? Ennek a történetnek a súlyát csak az érzi át igazán szerintem, aki élt már ilyen mélyszegénységben. Daniel Brühlt eddig csak német szerepben láttam, a spanyol jobban áll neki.
Csütörtök – Egy kezdő naplója: képekben elmesélt társadalomkritika a kubai valóságról. Kreatív megoldás volt a nyomasztó némaságot szembeállítani Castro beszédeivel.
Péntek – Rituálé : A leszbikus tinilányt próbálják a szülei „megtisztíttatni” egy rituáléval, hogy „normális” legyen és megszabaduljon a bűntől. Sírjak vagy nevessek kategória, de inkább az előbbi.
Szombat – Édes-keserű: Cecilia története folytatódik, és megismerjük a szüleit is. Hogyan tartsuk fenn a normális élet látszatát. A történet maga szomorú.
Vasárnap – A szökőkút: Amikor a legnagyobb nyomorban nem marad már más, csak a vallás és az összetartó közösség.
Nekem tetszett, érdekes utazás volt egy távoli, különleges, de gondokkal terhelt országba, aminek a hétköznapjai talán (sajnos) nem is olyan idegenek egy kelet-közép-európai ember számára.
Több, egymással csak esetlegesen összefüggő rövidfilmből épül fel a mű. Mindegyik hozzátesz egy keveset a Kubáról kialakított képhez. A Kubáról szóló filmek mindig is foglalkoztattak, pláne az első kubai szivarom elszívása után. Inkább csak hangulatokat, életérzéseket kapunk a filmtől. Még ha kicsit közhelyes is, nekem tetszett.