A filmvígjáték hét epizódja mindegyikében Shirley MacLaine-t láthatjuk főszerepben. Ő a szép özvegy, akinek a temetésen megkérik a kezét, ő a megcsalt feleség, a kékharisnya tolmácsnő, az öngyilkosságra készülő szerető, a híres író butácska felesége, az „elegáns divatdáma”, a féltékeny férj… [tovább]
A nő hétszer (1967) 13★
Képek 6
Szereplők
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 1
Várólistára tette 21
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
A Wikipédián ezt a filmet következetesen szexkomédiaként azonosítják, és bár a nézése közben sokszor érezzük fülledtnek a hangulatát, retrospektív szemmel sokkal inkább lehet zavaró a nézőnek, hogy pontosan mit is lát, miket is vél felfedezni egy férfiak vezette kreatív stáb A Nőben – korunk hiperérzékeny hangulatában, amikor mindenki kikér magának mindent is, efféle mozik nem készülhetnének már el.
Ahogy Dino Risi Szörnyetegek című klasszikusában Ugo Tognazzi és Vittorio Gassman cserélgette a karaktereket 5-10-15 percenként, úgy A nő hétszerben Shirley MacLaine játssza az összes főszerepet, szám szerint ugyebár hetet, miként a cím is sejteti. Hét rendkívül különböző nő hét rendkívül különböző szituációban az egészen mindennapitól a már-már meseszerűen elvontig – megtámogatva a kor színészlegendáinak közreműködésével.
A dolog pikantériája az, hogy a MacLaine által színre vitt női karaktereket remekül írták meg, kiválóan játssza őket a színésznő, működik akár a humor-, akár a drámafaktoruk, de a férfi számára misztikus és kiismerhetetlen Nő mellett megjelenik bennük a sztereotípiák mentén felépített, rapszodikus hisztérikaként azonosított Nő is, aki nemcsak a férfi vágyódás és rajongás legfőbb tárgya, hanem a férfit tönkre tévő végzetasszonya is egyben – szóval a filmen mindenáron fogást kereső néző számára minden találó poénra és fordulatra juthat egy bántó és lenéző is.
Ennek megfelelően az összes szkeccsben találhatunk megkérdőjelezhető, mai szemmel már nem szalonképes motívumot, és gyakorlatilag egyikben sem találkozunk modern szemmel kívánatosnak vélt női főhőssel – sőt, a Lindában bemutatott kékharisnya már-már provokatívan sértő jellem, Maria Teresa megalkuvó, Edith vesztét pedig a férjének való megfelelés kényszere okozza.
Kérdés persze, hogy egy mozinak kívánatos karaktereket kell-e felmutatnia, avagy bőven elég neki, ha görbetükröt tart akár a párkapcsolati problémák, akár a szex elé. Mert A nő hétszer ebben tökéletes, és kifejeződik kulcsmotívuma is, miszerint a férfiak nem értik a nőket… Tegyük ehhez gyorsan hozzá, hogy a prezentált férfiak sem éppen kívánatos típusok: Peter Sellers Jeanje hason csúszik rajongása tárgya előtt, Giorgio ugyanolyan tutyimutyi, mint Maria Teresa, Gassman és Clinton Greyn karaktereiben pedig nincs annyi kitartás, hogy az egyébként teljesen őrült Lindát végül meghódítsák…
Egyébként igen, ez is egy színészközpontú film, jutalomjáték és hódolat MacLaine számára, megfűszerezve a kor néhány zsenijének hathatós támogatásával – aki nagyformátumú színészek nagyformátumú játékára vágyik, az itt csorgatni fogja a nyálát.
Azt hiszem, ma már ez nem való mindenkinek – igaz, egyre kevesebbekben is van bármiféle igény régi idők régi világát megjelenítő filmek nézésére. Nem számítva kiforgatható motívumait, remek kis szórakoztató szkeccs-sorozat, én végül is merem ajánlani.
