Az ördög és a tízparancsolat (1962) 73% 10★

Ugyan a Covid-időszak alatt törvényszerűen előtérbe kerültek a több különböző szkeccsből összeállított, rövidfilmeket meghatározott tematika mentén összefoglaló mozik, alapvetően ezzel a formátummal viszonylag ritkán találkozik az ember, pedig általában katartikus élményben tudják részesíteni a nézőt. Nagy élményem volt például néhány évvel ezelőtt az Eszeveszett történetek, amiben az alkotók szó szerint sokkolták a nézőt az egyre groteszkebb, nyugtalanítóbb, mégis rendkívül vonzó sztorikkal és az azokat prezentáló elsőrangú színészgárdával.

A szkeccsfilm-gyűjteményt egyébként európai találmánynak tartom, és Az ördög és a tízparancsolat gyönyörű, példaszerű és rendkívül katartikus módon mutatja nekünk be, mitől is annyira elragadóak ezek az alkotások. Esetében egy 1962-ben forgatott, részben vallási témájú, de érzelmekben igen mély és sokrétű műről beszélünk, mely a korszak francia színészeinek krémjét megmozgatva mutatja nekünk be, miként is vezet minket előre mindennapi életünkben a tízparancsolat, pontosabban miként képes a részletekben megbújó ördög ezen tíz vezérelv mentén megbuktatni minket emberségünkben.
Mivel a hat (verziótól függően hét) rövidfilm rendezése egy kézben összpontosul, a stílus és a hangvétel stabil, állandó, és maximum műfaji árnyalatokkal játszadozik. Van itt családi dráma, high life szerelmi kicsapongás, komédiába hajló tolvaj-história, noiros felhangú krimi, egy megindító, valós időben filmezett Isten-jelenés, és egyszerűnek tűnő, kedélyes kis életképek egy apácazárdából. A sztorikat az ördög narrációja, illetve a tematika köti össze, mely azonban nyilván lazábban kezeli a tízparancsolatot, sokkal inkább a kereszténység által meghatározott és a tízparancsolat révén legalább nagyvonalakban konkretizált erkölcsi szabályokra összpontosítva. Ezek a szabályok, önmagunktól jó esetben még lelkiismereti szinten is elvárt elvek tesznek minket emberré, és alakítják életünket a sokszor fenekestől felforduló, sokszor egészen szürke mindennapjainkban, elegyedve az ösztönökkel, a vágyakkal, félelmekkel. Talán felesleges ezt külön magyarázni, de természetesen nem térítő filmről van szó.

A remek mondanivaló és a szellemes gondolati háttér persze mit sem ér teljesítmények nélkül. Ezekben Az ördög… egyenesen tobzódik, a szereplőgárda lenyűgöző összetétele rengeteg mesteri alakítással kecsegtet, és ezekben természetesen nincs hiba, ráadásul a szerepeket nyilvánvalóan nem találomra osztották ki. A nagyon ifjú, karrierjének ezen szakaszában már több kulcsfilmet háta mögött tudó, de a jövőjére nézve még „eldöntetlen kérdés” Delon például szende, anyát kereső fiatalemberként tűnik fel. Fernandel zseniális az egyik legrövidebb, de legdrámaibb felhangú és legélesebb csattanóval bíró epizódban, a sanzonénekesként ismert Charles Aznavour megtört és mégis halálosan elszánt férfiként hengerli le a nézőt, odaadó asszisztense a sztoriban Lino Ventura. A bohém gazdagok szerelmi életében forgolódó epizódban Mel Ferrer hívja fel magára a figyelmet, és a (magyar) fináléban Louis De Funés pitiáner bankrablója gondoskodik majd a megfelelően pozitív, de azért kellőképpen felkavart kedélyekről.

Az @Andaxin értékelésében is említett műsoridő-probléma valóban létezik, a magyar változatból ugyanis hiányzik a hetedik szekvencia, amiben az elsőként megismert apácazárdában Jerome felmondja a Monsignorénak a tízparancsolatot. Ennél picit zavaróbb, hogy a kerek és spoiler véget érő Delon-epizódban viszont úgy köszön tőlünk el a narrátor, mintha a későbbiekben még lenne dolgunk a fiatalemberrel. Hogy ez magyar kreálmány a szövegben és Delon rovott jövőjére utal-e esetleg, nem tudom, de ekkor furcsa mód várni kezdi az ember ennek a résznek az esetleges folytatását.

A zárógondolat most már tényleg tömören: okos, filmművészeti értékét tekintve kiemelkedő és rendkívül élvezetes film Az ördög…. Fenntartás nélkül ajánlom mindenkinek, szép és korszerű magyar szinkronnal viszonylag könnyen elérhető a neten, és a DVD kiadásából is kering még néhány példány különböző webshopokban.

Bájosan francia és bájosan 60-as évekbeli, kiváló szereposztással és szinkronnal.
Kedvencem a delonos anya-sztori.
Jó lenne a 143 perces verziót is megtalálni, ha már annyi van hozzá megadva, mert én a youtubeos 1:54:10-eset láttam, ami ezek szerint hiányos, bár van rendes eleje és vége is.