Hataraku Saibou (Hataraku Saibou 1.) (2018–2018) 88% 20★

Ebből az animéből aztán nem spóroltak a vérrel :") Na, jó, már csak azért sem, mert maga a vér, a vérkeringés, az emberi szervezet működése volt a téma. A komolysága ellenére, nagyon sokat nevettem az animén. Jó így tanulni. Oktat, ugyanakkor szórakoztat is.
A szereplők, vagyis a sejtek, a baktériumok nagyon jól be voltak mutatva. Mindenki a feladatának megfelelő személyiséggel is rendelkezett. A nevektől meg a magyarázatoktól egy kicsit már jojózott a szemem a végére. Hogy őszinte legyek a baktériumok közül egyet sem jegyeztem meg, sőt a magyarázatokból sem igazán sikerült mindent. Kicsit töménynek éreztem, de a humor enyhített rajta.
Tetszett, hogy a szereplőknek volt múltja, és be is mutatták azt. Egyedül azt sajnáltam, hogy a főszereplő Fehérvérsejt múltjából nem kaptam sokat. Viszont nagyon aranyos – már-már romantikus animébe illő volt-, a kapcsolata a főszereplő Vörösvérsejttel. :D Nagyon kedveltem őket, ahogy a Killer-T egység vezetőjét, Memóriasejtet aki nem emlékezett egy-két dologra xD , Makrofágot, meg a Segítő-T sejtet is aki kiköpött Okumura Yukio volt XD A vérlemezkék, meg olyan kis édesek voltak, hogy kiakadt tőlük a cukiságmérőm. :D Szóval a legtöbb szereplőt sikerült megkedvelnem. A baktériumokat bánatért, akarok mindig démonokat írni? x) is jól ábrázolták, jókat nevettem rajtuk is. Pláne a vörös véren, ami ömlött belőlük, mikor elpuszították őket xD Jaj, és a vér is vérzett xD
Tényleg jó kis anime, szépen bemutatja, hogy mi zajlik az emberi testben amikor egészséges, és akkor is, amikor beteség támadja meg, vagy külső sérülés éri, mindezt úgy, hogy közben szórakoztat is. Nagyon várom a következő évadot, ezt pedig csak ajánlani tudom mindenkinek. :)

Már többször láttam, de még mindig imádom ezt a sorozatot. Bár néha már kicsit túl sok volt a meghatározásokból, de összességében nagyon kreatív sorozat. Imádom a vérlemezkéket, egyszerűen nagyon cukik voltak, valamint Vörösvértest és Fehérvérsejt között is nagyon édes, már-már romantikus kapcsolat kezdett kibontakozni. A többi karakter is nagyon tetszett, bár a különböző baktériumok és vírusok neveit nem igazán tudtam megjegyezni, de a többi sejtét igen. Őszintén még sosem láttam ilyen animét, ami ekkora vérengzés mellett teljesen cuki és ártatlan tudott maradni… Valamint ezentúl nehezen tudom máshogy elképzelni a test felépítését, és kissé nehéz feldolgozni azt a tényt is, hogy két sejtet kezdtem el shippelni egymással. De nem igazán bánom, mert hatalmas kedvenc számomra ez a sorozat.

Nagyon érdekelt az anime, mert sokan szeretik és egyébként is ötletesnek tűnt, de valamiért mindig csak halogattam. Azt kell mondanom, valóban nagyon frappáns az emberi szervezet ilyen jellegű bemutatása; egyes epizódokat simán el tudom képzelni oktatóanyaghoz társuló kis extraként. Viszont így, egyben nézve nagyon tömény volt, az információk felét sem jegyeztem meg és igazából nem kötött le túlzottan. Nem nagyon volt motivációm, hogy folytassam a részeket, a végére már inkább azért néztem, hogy túl legyek rajta. A karaktereket sem kedveltem meg túlzottan. Tényleg nagyon kreatív dolognak tartom ezt az egészet, de sajnos nagyon nem az én animém.

Oktató jellegű kis sorozat a test működéséről. Amolyan nagyon japánosan.