Barakamon (2014–2014) 35

A fiatal és ambiciózus kalligráfus, Handa Seishu rosszul viseli a kritikát. Amikor a galéria idős igazgatója fejére olvassa, hogy a stílusa túlságosan rendezett, túlságosan mintakövető, és semmi egyedi sincs benne, a forrófejű fiatalember megüti az öregurat. Ezután persze nincs maradása… [tovább]

Képek 9

Szereposztás

Ono DaisukeHanda Seishuu (hang)
Hara SuzukoKotoishi Naru (hang)
Han MegumiArai Akihiko (hang)
Ookubo RumiArai Tamako (hang)
Kaji YukiKanzaki Kousuke (hang)
Suwabe JunichiKawafuji Takao (hang)
Uchiyama KoukiKido Hiroshi (hang)
Sugino TanukiKido Yuujirou (hang)
Endou RinaKubota Hina (hang)
Kimura SeiyaOohama Kentarou (hang)

Kedvencelte 17

Várólistára tette 39


Kiemelt értékelések

Nihilchan 

Igazi lélekmelengető történet, olyan nagyszerű, vidéki hangulattal, hogy a városi ember legszívesebben csomagolna és utazna, annyira a hatása alá kerül. Legalábbis velem ez történt. Nagyon gyorsan megfogott az anime és nem is eresztett. Bár az elején a kicsik irritálóak voltak, végül mindenkit nagyon megszerettem. Klasszikus értelemben nem túl eseménydús alkotás, de igazi, vérbeli, kikapcsoló slice of life. Csak ajánlani tudom.

pamatss 

Zseniális (:.
Egy felettébb szívmelengető történet az emberi jellemfejlődésről. Első ránézésre nem tűnt kiemelkedő alkotásnak, viszont igaz, hogy elég volt csak egy részt megnéznem és már biztos voltam benne, hogy mégiscsak egy kisebb mesterművel van dolgom. Minden egyes rész olyasfajta varázserővel rendelkezett, hogy sokszor úgy éreztem, mintha én is részese lennék a történetnek. Minden egyes karakter el lett találva, és szinte felfoghatatlanul jól viszonyultak egymáshoz. spoiler Mindez megspékelve azzal a fajta humorral, amivel eddig csak a Gintamában találkoztam, hát egy áldás. Többször is hangos röhögés lett az egyébként békésnek tűnő délutáni animenézésből. Persze én „elfogult” vagyok, mert személy szerint imádom ezt a fajta humort, de az egyensúly a nevetgélés és a dráma között pontosan el lett találva, ez már nem elfogultság kérdése. A mű lelke és ereje azonban nem másban, mint határtalan egyszerűségében rejlik. A történet egésze bárkivel megtörténhet, és ez az, ami miatt még inkább hatalma alá keríti az embert. Nehéz „hétköznapi” alapanyagokból olyan mélységeket feltárni, mint ahogyan azt a Barakamon teszi.

Yuuko 

Egyik kedvenc slice of life sorozatom. holtversenyben a cicással Itt is egy huszas éveiben járó, csak a munkájának élő srác a főszereplő, aki egy váratlan találkozás hatására – Naru illetve Haru – elkezd nyitni mások felé.
Ez egy érzelmekben gazdag, szívmelengető, vicces és nagyon cuki anime.
Nagyon sokat nevettem ezen a sorozaton, Naru egy imádnivaló és cuki karakter, és a tájszólását is szeretem. Míg a Sensei karaktere is szintén szerethető és megérthető, jó végigkísérni a fejlődését. Érdekes volt kicsit beletekinteni a kalligráfia világába is.

p_LillaRéka 

Ez egy igazi szívmelengető slice of life anime a javából. Először nem vártam semmi egetrengető dolgot, mert egyébként tényleg nem is az, de közben meg mégis.
Alapjáraton én nagyon szeretem ezt a műfajt is, de ritkán találok olyat ami számomra tényleg kiemelkedő, nos a Barakamon viszont határozottan ilyen. Nyilván semmi hatalmas bonyolult átívelő sztorit nem kell várni, egyszerűen csak végig nézhetünk egy csodás karakterfejlődést, rengeteget nevethetünk, picit a kalligráfiába és a vidéki japán életbe is bepillantást nyerhetünk. Sokféle karakter van, de mind igazán szerethető. Handa aki a nagyváros után belecsöppen az igazi vidéki életbe, közben megismeri az ott élő embereket, szépen lassan teljesen beilleszkedik és mindeközben rengeteget fejlődik a kalligráfiában, de legfőképpen emberileg. Ott van Naru aki egy igazi tünemény, állandóan maxon pörög a kislány és Handa fejlődésében talán neki van a legnagyobb szerepe, de a többi karakter is mind egy külön egyéniség és pótolhatatlan elemei a történetnek.
Nekem ez az anime kedvenc lett, mert bár egyszerűnek egyszerű, de pont ezért olyan jó. Nincsenek nagy bonyodalmak, csupán rengeteg nagyon szép, érzelmes, vicces és motiváló pillanat.
Ha csak szeretnél kikapcsolódni vagy esetleg szomorú és motiválatlan vagy akkor a Barakamon az amit szívből tudok ajánlani megnézésre. :)

Szűcs_Viktória_ 

Nagyon szükségem volt már erre a kis animére.
Megmosolyogtatott és nyugalmat adott.
A szereplők szerthetőek és a környezetet imádtam.
Rájöttem én is szívesen ellenék egy szigeten távol minden gondtól. Tenger, erdők, mezők egy kis bolt ahol beszerzed, amire szükséged van. Egy kis házikó, ahol megpihenhetsz.
Biztos újra fogom még nézni.
Csak ajánlani tudom!

Ross 

Annak idején azért fejeztem be az anime-nézést, mert az embernek egy idő után tele lesz a tö…hócipője a szivárványhajú hősök 500 részen keresztül történő világmegmentéséből, a fizika törvényeit megcáfoló tripla D-s mellekből, meg a konstans kivillanó csíkos bugyikból.
Szerencsére a japán rajzfilmek között nem csak ilyenek vannak, hanem olyanok is, mint a Barakamon. Sehol egy giga-mecha, vagy harmincrészes fájtok. Csak egy csodálatos, kedves, szívmelengető történet az ember érzelmi fejlődéséről, éréséről.

Mosolygok.

kitti0824 

Ez zseniális! Kellett ez most nekem a Kokoro Connect után! xD
Hihetetlen jellemfejlődésen ment át a főszereplő. És ezt egy csapat gyereknek köszönheti!:) Naru az eddigi legaranyosabb gyerek, akit animében láttam. Hihetetlenül édes volt, és úgy tűnt kifáradhatatlan…folyton csak játszott volna.
És az az érdekes, hogy Naru végig szinte Handa társaságában volt, mert a nagyapja túl elfoglalt. Handa meg Naruval játszott, mert gyerekkorában erre nem volt lehetősége. :D Szinte újra élte a gyerekkorát! :D
És igaz, hogy sokszor úgy viselkedett, mint egy tudatlan városi ficsúr, de kezdett belejönni a dolgokba, és a végén többen eljárt otthonról. Sőt, még egy bogárhoz is hozzá mert érni! :P a bogaraktól nagyon parázott szegényke..xd
Ja..és a tájszólás! Fergeteges volt. XD Nem semmi, hogy ilyen jól megoldották a fordítók:) És kicsit vicces volt, hogy Handa az elején alig értette meg, mit mondanak XD
Én rengeteget nevettem rajta.
És amúgy elég rövid, szinte egy nap alatt ki is végeztem:)
Nagy története nincs, de kikapcsolódásnak tökéletes volt:))

krlany 

Tulajdonképpen rá kellett jönnöm, hogy azért szeretem én leginkább az animéket, mert olyan témákban kapok jó kis rajzfilmeket, amelyek szinte elképzelhetetlenek a nyugati kultúrákban, mint pl. a korábban látott szótárkészítésről szóló, vagy most itt a szépírásról készített animáció. Valahogy Japánban mindenben megtalálják a művészi önkifejezést, mindenben hajlandók elmélyülni és azt magasfokon űzni, megtalálva benne a szépséget, az élet értelmét…
Egy újabb anime a kifogástalan, precíz, ámde lélek nélküli művészetről. Élmények, melyek inspirálnak, már, ha beengeded őket, részévé válsz, nem csak külső szemlélőjévé. Ihlet, mely kitörni vágy, és önismeret, mely segít, hogy rátalálj önmagadra, a saját stílusodra, arra, ami igazán csak te vagy. Össze kell csiszolódni az élettel, pont úgy, ahogy emberünknek a gyerkőcökkel. Nemcsak Naru (a kislány) idegesítő, hanem a Mester is. Mégis a végén már nagyon jól kiegészítik egymást, de ehhez fejlődniük kellett… és hát erről szól a világ.

dorcika 

Néztem belőle 2 részt, de rettenetesen irritáltak a fejhangon visító japán lányok, meg az állandó idegrohamokban szenvedő főhős. Nem beszélve arról a görcs kislányról, akinek a nevét se tudtam megjegyezni, na ő volt legidegesítőbb.
Pedig mindenhol jókat írtak róla, és reméltem, hogy megkedvelteti velem ezt a műfajt, de k*rvára nem :c


Hasonló filmek címkék alapján