Az Egyszer volt… az élet egy gyermekeknek készített animációs sorozat. Az Egyszer volt… sorozatok harmadik szériája részletesen bemutatja az emberi test felépítését és működését 26 részben. A sorozat Franciaországban készült 1987-ben.
A sorozat az előző szériákban megismert karakterek… [tovább]
| Roger Carel | Maestro |
|---|---|
| Marie-Laure Beneston | Psi |
| Josef Meinrad | narrátor |
| Henry Djanik | |
| Gilles Laurent | |
| Alain Dorval |
Általános iskola, természetismeret óra. Sok dolgot képes volt megértetni az osztállyal, mikor ezt megnézette velünk a tanár.
Nekem ez volt mindig is a kedvencem a sorozatból. Visszajön benne az első sorozatból megismert oktató jelleg, de közben a második sorozat (ma már retrofuturista) sci-fi technológiája is megjelenik, amivel valami elképesztő kedves, de mégis érdekfeszítő módon mutatja be az emberi test működését. Tényleg minden stimmel benne, az ember rengeteget tanul, és a stílus tökéletesen felkelti a gyerekek figyelmét is.
Szerettem. De ezek után nem csoda, ha a gyerkőcök elhitték, hogy kis emberkék járnak-kelnek a testükben. :P
Nagyon jó sorozat, kisebb és idősebb korosztálynak is. A fogrontó manók voltak a legmenőbbek. :D
Nagyon fura érzés érettségi előtt 5 hónappal egy 30 éves francia mesét nézni eredetiben, de amikor éppen agyilag nagyon zokni vagyok akkor jól kiegészíti a biosz faktot. Aranyos, vicces, nem bugyuta, szerintem nyolcadikos szintet is elérik benne a magyarázatok. Kezdő franciásoknak szerintem ez az egyik legjobb opció hallásértés fejlesztésére, mert nagyon szépen beszélnek benne.
Elsőként ismertem meg az Egyszer volt… sorozatból (sokáig nem is tudtam róla, hogy több tematika is van) és a mai napig ezt tartom a legjobbnak mind közül. (Régen annyira beleszerettem, hogy videókazettán megkaptam az egész sorozatot.)
Eszméletlen kreativitással humanizálják és iparosítják a szervezetet, ami az absztrakciós képesség előtti életkorban meglepő hitelességgel segít megérteni a biológiai és fizikai folyamatokat cél szerinti szemlélettel.
Ráadásul ez a tematikus környezet az, ahol tényleg van létjogosultsága a fekete-fehéren jófej vagy rosszakaratú karaktereknek. Az ember nem ilyen egyszerű, tehát a történelmi személyeknél ez mindig sántított. Itt viszont – annak ellenére, hogy egy sejtnek valójában nincs meghatározó pszichéje – létjogosultságot nyer az egyszerűsítés.
Nagyon ötletesek az analóg folyamatok, ahogy a szervezet működését bemutatja, és ebben a kontextusban az sem igazán zavaró, hogy Hemo folyton nyafog, mert a szén-dioxid olyan nehéz, és a csaták is egyformán zajlanak le (spórolva a rajzolók munkaidején), hiszen a szervezet működése is folytonos ismétlődés.
Szeretem.
Ezt közvetlenül Összehasonlító élettan tanulás után érdemes nézni. :D De gyerekként is imádtam.
-Húzom a szőrt, az égnek mered. Nagyon hideg van odakint, ezért ne haragudjatok rám. Ez a munkám de nem szeretem, na és a nevem Szőremelő izom.. Borzalom.. Mint valami angol főnemes Szőremelő izom.
Foton: Sziasztok! Én vagyok a fény, illetve mi vagyunk a fény, mert én csak egyetlen foton vagyok, a fény egysége. És hogy mennyi fejtörést okozunk tudósoknak!
 | Összehasonlítás |
