Egyszer volt… az ember (Egyszer volt 1.) (1978–1981) 91% 89★

Én ettől odáig voltam meg vissza. Meg is vettük gyorsan a Világ és az ember című könyvet, amiből jó sokat okultam. Szerintem gyerkőcöknek nagyon jó. Olyan szinten fel bírja kelteni az érdeklődést, hogy le a kalappal.

Nagyszüleimnél mindig ezt néztük kompótevés közben. Nagyon szerettem, sokszor láttam. Lehet egyszer újra is fogom nézni.

Kisgyerekként imádtam. Vagy három könyvem volt belőle, és ez az elsős, másodikos időszak volt az, amikor szent meggyőződésem volt, hogy én bizony régész leszek. Furcsa, hogy kisebb változásokkal ez a rajongás úgy hetedikes koromig fenn is maradt, csak akkor fordultam inkább a biológia felé. Azt biztos, hogy ez a sorozat indította el, hogy érdeklődjek a töri iránt.

Valamilyen szinten a rajzfilm a kezdetek óta az oktatás egyik lehetőségeként kerül szóba. Aztán van, ami jól csinálja, meg van, ami rosszul. Meg van az Egyszer volt…, ami egy teljesen önálló kategória. Albert Barillé szerethető (típus)figurákat készített, amelyek hol humoros, hol meglepően melankolikus vagy pesszimista stílusban mesélik el a világ történelmét tömören, érdekesen. Igazság szerint a mű megkövetel egy kis előzetes tudást, csak akkor ad igazán sokat, ha nem üres kézzel jövünk, de így is rengeteget tanulhat belőle az ember, és kiváló segédanyagnak lehet tekinteni.

Sok mindenre nem emlékszem belőle, pedig amikor pici voltam, ment a Minimaxon. Az akkor leadott francia mesék közül ez volt a kedvencem.
Az utolsó részt nem rég fejeztem be, és ez egy nagyon pozitív csalódás volt. Nincs lebutítva (konkrétan annyira nem,hogy emelt töri érettségire tanuláshoz néztem és nagyon jól kiegészíti a faktos anyagot), humoros és a kommentárok elég objektívek. Nem finomkodik, ha valakit meglőnek/leszúrnak, vérzik és nem egyszer meg is hal. Ha bombáznak, az épületek összedőlnek. Nem minden rész végződik maradéktalanul pozitívan, a háborút annyira mutatja, amennyire szükséges. (Különösen emlékezetes a 25. rész vége ebből a szempontból)
A bioszos sorozatnál meg ha csak meglátom a két genyát, elfog a röhögőhörcs, mert úgy tűnik, Barillé összes sorozatában visszatérő duma az,hogy vous allez voir ce que vous allez voir . Mint a SW-ban az I've got a bad feeling about this
Ja és Maestro meg vigyázhatna a szakállára.
Úgy tűnik, nekem soha nem nő be a fejem lágya :D

Suliban láttam ezt – gimiben van olyan jófej a tanár, hogy néha levetít egy-egy epizódot, és mindig jól szórakozunk :DD –, és aztán hazajöttem, és napokon keresztül ezt a sorozatot faltam, egyszerűen imádtam az egész kedvességét, a humorát, és azt, hogy emellett okosságokat mesél nekünk a narrátor ^^ Talán újra is fogom nézni őket c: Sőt, még a többibe is bele fogok lesni, a többi létezéséről csak most értesültem :o

Én mindig rohadtul paráztam az intrótól gyerekként, hogy majd fel fog robbanni a Föld, meg a zene se volt kedvencem (azóta már persze tudom, hogy ez egy klasszikus).
Furcsa volt a történelmen átívelő család, ahogy mindig „klónozták magukat” a főszereplők. Meg hogy a Mester állandóan ott sertepertél, akkor is, ha öt perccel korábban -egy másik történelmi korszakban- már leszúrták. :D
A történetből sokmindent nem értettem, alap történelmi ismeretek nélkül nagyjából csak bámultam a történelmi alakokat- akikről a rajzfilm készítői feltételezték, hogy a néző már ismeri őket. :D Pl ki a frász tudja hét- tízévesen, hogy ki az a Nabukodonozor, vagy Kürosz?
Megjegyzem, felnőttként újranézve a sorozatot még mindig szórakoztató, a gyakran rettenetesen rossz animáció és infantilis humor ellenére -bár utóbbi kifejezetten üdítő a ma divatos f1ngós-böfögős poénok után. A karakterdizájn nagyon tetszetős, a zenék között meg vannak kedvenceim, vannak köztük nagyon cukik. A magyar szinkron is jó lett, bár néha feltűnik, mikor a szereplőnek nem mozog a szája, mégis beszél. (A francia verziót nem láttam, nem tudom, hogy ott is megvannak-e ezek az anomáliák, vagy csak a magyarok adtak hozzá egy kis pluszt.)
Meg feltűntek olyan apróságok, amik bizony csak felnőtt fejjel érthetők, pl a spártai „házzasságkötés”. (Hát, fúj! XD)
Ami számomra para volt, az intró (lásd feljebb), meg a sorozat vége a posztapokaliptikus világképpel. (Kicsit ezt feloldották végül, de azért na…) Meg ami nagyon megmaradt, a Taigetosz jelenet. Pár évvel később töriórán felidéződött bennem.
Terry Deary Rettentő Töri sorozatával karöltve kiváló alapozó ahhoz, hogy a gyerekekkel megszerettessük a történelmet. :)