Három nő (2023–) 69% 8★

Látom kapott hideget-meleget. Lesz it még összköznépi méltatlankodás kéremszépen, ahogy telik az idő és egyre többen idetévednek és megtekintik a sorozatot.
Nagyon röviden, mert még mindig nem vagyok biztos az értékelésem helyességében, egyelőre ezt érzem csak és nem tudom. A kettőt kellene valahol mérlegre tenni, de még elmélkedem. Mindenesetre, az máris sokat elárul róla, hogy napok óta – több sorozat és film után is – a fejemben van.
Inkább az ajánlást írnám meg elsőként, talán így összeszedettebben tudok koncentrálni az előnyökre:
– inkább csajoknak, feministáknak (nem a véresszájú feministákra gondoltam), olyan férfiaknak és nőknek, akik bármit képesek befogadni és elfogadni, még akkor is, ha nem értik közvetlenül a motivációkat. És nekem, bevallom kissé szégyenkezve, itt voltak nehézségeim jócskán :/. Van min dolgozni. Ha másra nem, tükörnek tökéletes a sorozat. Vegyük elő és tegyünk vele egy próbát!
– Remek szereplők, remek színészek. Shailene Woodley annyira gyönyörű, hogy az ember szeme nem tud betelni a látványával. És a pofánverés ott kezdődik, hogy a casting pontosan erre utazott: legyen valóban feddhetetlen a külső, és rendkívül emberi, érthetetlen és káoszlétű a belső. Idegesítőbb karaktert ritkán tudok elképzelni. És mégis megértem, tudom miből indul ki és azt is, hogy merre tart.
– Abszolút, még pszichológiában nem jártas egyének számára is közérthető és emészthető a motiváció és a reakció, azaz cselekmény. Ne ítélkezzünk (erre nem győzöm felhívni a figyelmet!), csak fogadjuk el!
– Merész és véleményem szerint igazságtalan férfiábrázolás. És itt a három csillag levonás. Engem konkrétan bánt, hogy a férfiak tárgyiasítva jelennek meg a sorozatban. Nekem nagyon furcsa és egyben kissé igazságtalan a férfitestek spoiler végnélküli lecsupaszítása, a férfiak szerepének degradálása, tárgyként, követőként, asszisztenciaként való ábrázolása. Míg a női test egészében inkább szentélyként van kezelve, (az is, csak ennek volna egy ellenpárja a természetben), a női egyenjogúság oltárán feláldozásra került a kapcsolat, mint egység. . Szóval, én érzek némi lealacsonyító megkülönböztetést – s bár feminista műről van szó – szívesen venném néhány férfi értő véleményét a sorozat kapcsán. Rosszul érzem én ezt?
– Első alkalom, hogy azt mondom, hogy jó, hogy a projekt egy kézben van (bár a Fleabeg esetében is hasonló érzetem volt – azt is ajánlom!). Lisa Taddeo tabuk nélkül mesél három nőről és a megvalósításra semmiféle panasz nem lehet: minden remekbe szabott, szívvel-lélekkel felvett, korának abszlút kényes témáit feszegető prolémafelvetés és vázolás.

A színészek remekül játszanak, ámbár nekem Betty Gilpin eltúlzott arcidegzsábája egy kicsit idegesítő – bár elismerem, hogy a félig őrületbe kergetett, ilyen eseményeken átment, gyerekkora óta vallással és szinte minden mással is terrorizált emberek hasonló módon tudnak viselkedni. Legyen, … az élő fába úgysem kell már belekötni. Nem is akarok.

Én azt gondolom, hogy nagyon sokat fejlődhetünk az által, ha ezt a sorozatot elővesszük. Én mindenesetre nagyon hálás vagyok neki, mert végre tényleg világossá vált számomra, önmagam előtt, hogy el tudom fogadni, el tudom engedni, nem akarok vég nélkül bizonyítékot keresni arra, hogy mi miért nem jó, ki miért nem jól reagált. A négy nő – merthogy igazából négy – egyikének reakciójával és életvitelével sem értettem egyet, sőt, néhányukat messzire elkerülném a való éleben. Mégsem ítélem el őket, mégsem keresek magyarázatot arra, hogy miért. És Gia ugyanerre kér bennünket a sorozat végén. Ha sikerül ezt tiszteletben tartani, az önbizalmunk, értelmünk, önszeretetünk is valósággá, érthető és értékes dologgá válik.
Abszolút mindenki számára ajánlom, de inkább tényleg csak 16-18 fölött. (Érdemes ugyanis érteni is!)