Három kívánság (1984–1999) 76% 7★

Ciki vagy sem, én kifejezetten szerettem. Az a véleményem, hogy ez egy igazán klassz kezdeményezés volt annak idején, egy valóban remek kis műsor, ahol tényleg igyekeztek komolyan venni a mindenféle kívánságokat, és hát… Azért nem egy nagy dolgot is képesek voltak megtenni a fantáziájukban megszaladt kölkök kedvéért… :D
Összességében azért is volt ez jó, mert tényleg sok hasznos dolog jutott el így az ifjúsághoz, meg olyan örök emléket szereztek nekik, hogy ihajj… (Legalábbis, gondolom én.) Jómagam kimaradtam a buliból, sajnos, bár így utólag visszagondolva nem is tudom, hogy én mit kívántam volna. Valószínűleg ezért is nem próbálkoztam, mert nem volt úgy igazán semmi… (Bezzeg most!… már lenne. De már nem vagyok gyerek, a műsor sem létezik, Dévényi Tibi bácsinak meg biztos jobb dolga is akadna már. :'D :P :D)
Mindenesetre a pontos labdája napjainkra egyfajta tévétörténeti ikonnak számít, ha úgy tetszik. Azért az / ez nem semmi. :D

Néha – sokszor – voltak benne elszállt kívánságok, de én bírtam ezt a műsort gyerekként. Amúgy nem is tudtam, hogy David Hasselhoff tényleg szerepelt benne. Én azt hittem, csak egy magyar muksó játszotta el, hogy ő Hasselhoff. Anno odavoltam érte, de a botrányai miatt kiszerettem belőle.
Egyébként jó kis műsor volt ez, mai szemmel talán bugyutácska, de élveztem.

Ez egy nagyon furcsa műsor volt. Dévényi Tibi bácsi elérte azt, hogy ő lett minden idők legambivansebben (létezik ilyen szó) megítélt TV-s személyisége. Olvastam a Három kívánság című könyvét, amiben ő maga is elismerte, hogy a látványosabb kívánságokat teljesítették a műsorban. A legendárium is úgy szól, hogy még a stúdióban is gyűlölték ezt a műsort, a gyerekeket is csak úgy oda hurcolták a stúdióba.
Mégsem tudok haragudni Dévényi Tiborra, mert akármennyire is penetráns módon reklámozta a Nintendót, Super Marióval a videojátéknak egy teljesen új formáját mutatta be nekem. A műsor mai szemmel már inkább megmosolyogtató. Kedves, bájos, de nem lehet komolyan venni.