Az éjféli klub (2022–2022) 70% 106★

Mike Flanagan-ban eddig még nem kellett csalódnom. Ez most sincs másképp.
Nagyon jó sorozat volt. Néhol ijesztő, érzelmes, komoly, szomorú, megdöbbentő.
Flanagan ért a feszültségkeltéshez, tudja hogyan kell fokozni az izgalmat.
Nagyon csalódott voltam a végén, lezáratlannak éreztem, de arra a hülye picsára végig gyanakodtam.

Ez NEM HORROR! Sokkal inkább dráma.
Fiatalok, tinik, akik rémtörténeteket mesélnek egymásnak, amiben próbálják feldolgozni azt, hogy meg fognak halni, azt, hogy hogyan éltek.

Ezekben a történetekben felelevenedik,hogy hogyan látják magukat most és akkor. Eközben próbálnak kapaszkodni mindenbe, szó szerint. spoiler

Talán itt most nem volt semmi természetfeletti. talán itt csak most ők láttak dolgokat mert féltek, reméltek, hinni akartak, mert ilyen a természet, ilyen az agy, keresi a kiutat, és ha nem marad más, akkor a valóságon kívül keresi a menedéket.
Talán azért nem kaptunk választ a spoiler mert csak képzelték, vagy csak ők láthatták. Aki beteg, sok mindent lát, de azt nem tudhatjuk, hogy vajon valódiak-e. Elvégre nem csak ők ketten spoiler

Talán Stanton, is spoiler Ő már csalódott spoiler Amiket mondott azokból ez jöttek le (nekem)

A karakterek jók voltak, mindegyik képviselt külön pár főbb érzést. Reményt, küzdelmet, szkepticizmust, félelmet, dühöt.
Néha tényleg idegesítőnek tűntek, de ha jobban belegondol az ember, egy ilyen szituációban, mi sem biztos hogy másképp viselkednénk.

Messze nem volt tökéletes, vagy nem látok bele elég mélyen.. Volt pár nyitott dolog, és lassú is volt ez a sorozat, ettől függetlenül nekem tetszett, bár végtelenül szomorú volt az egész.
Főleg azért mert a többi Flanagan sorozattal ellentétben, ez tényleg a valóságot tükrözte. Ezért kifejezetten „örülök” spoiler

Mike Flanagan, én szeretlek, de mit szívtál, hogy ezt most így elcseszted? Az első 5 rész jó volt, aztán megindult a mélyrepülés. Ilonka egy ütnivaló idióta lett, a szektás sztori meg agyzsibbasztóan kiszámìtható. A végén csomó lezáratlan szállal, amit utálok. Minek kóricált az éhes öregasszony, meg a vénember szellemként? Azt megtudtuk, kik voltak, de mi a frászt akartak? spoiler Az Éjfél klubban mesélt történetek viszont jók voltak, némelyikben a Midnight Clubot is megíró Pike más könyvei köszöntek vissza. Ilonka és Anja kivételével a srácokat is kedveltem, Kevin, Amesh és Spence voltak a kedvenceim. Plusz Mark, mert Zach Gilfordot már a Midnight Mass-ben is imádtam.

Nem tudom, voltam-e már valaha ennyire döntésképtelen egy értékelésnél, de őszintén nem tudom, hány pontot érdemel.
Egy biztos, a sorozat nagyon nem azt az élményt nyújtja, amit a trailer ígér.
A történet röviden: Ilonka ambíciózus és elszánt, célokkal teli fiatal lány, akit kb. pont azután, hogy kiderül, hogy felvették a Stanfordra, azonnal diagnosztizálják is pajzsmirigyrákkal. Hosszasan küzdenek az életéért, de eljön az a pillanat, amikor az orvosok szomorúan közlik egy szem hozzátartozójával, hogy ez bizony végstádium, a lány meg fog halni. Persze Ilonka nem fogadja el ilyen könnyen, hogy a Stanford helyett a sír hívogatja, és hosszas netes keresgélés után rábukkan egy hospice házra, hozzá hasonló fiatalok számára, ahol egyszer már történt csodás gyógyulás. Több sem kell neki, beköltözik a hospice házba, megismerkedik az ott lakó, vele hasonló korú és állapotú fiatalokkal, és közben elszántan kutatja a hely gyógyító erejének titkát, ami jószándék és nyugi tekintetében a Jézus-Cthulhu skálán erősen a Cthulhu irányba tolódik el…

Ami nagyon jó ebben a sorozatban: a karakterek nagyon jók. A felnőtt szereplők akik a gyerekek mellett vannak a hospice házban, igazán példamutatóan jó fejek és segítőkészek, a srácoknak megvannak a tinédzseres vonásaik, de ugyanakkor mindegyikben megtalálható az a fajta érettség, amit csak azok ismernek, akiknek valami miatt túl hamar kell felnőniük. Nagyon jól működik a közöttük lévő dinamika is. Feszültségkeltésben egészen kiváló a sorozat, nem tudtam nem binge watcholni a drámai zárójelenetek miatt. A felvetett gondolatok is nagyon jók, ráadásul Flanagan nem próbálja meg cukormázzal leönteni (túl sokszor) az általa felvetett kérdéseket, úgy mint: a halálfélelem és a halál tabusítása; a kétségbeesés és a remény, ami ilyenkor végtelenül kihasználhatóvá tesz minket; a társas támogatás fontossága; illetve egy horror műfajban alkotótól érdekes felvetés: hajlamosabbak vagyunk-e a természetfeletti magyarázatokat elfogadni, ha az az elvárásunk, hogy kapunk majd természetfeletti jeleket?
Ez így összességében érdekessé teszi a koncepciót, ami miatt viszont nálam mégsem ütött akkorát:
1) A trailerben ígért természetfeletti dolgok 90%-a úgy jelenik meg, hogy a gyerekek egymásnak mesélnek ijesztő sztorikat, tehát nem parák
2) A maradék 10%-ból 5%ról kiderül hogy nem is az valójában, ami marad misztikumnak arról viszont 0%ban derül ki bármi is.
3) Mivel a sorozat nagy részében a gyerekek történeteket mesélnek egymásnak, a Midnight Mass koherenciájához képest ez egy sokkal szétesettebb, kaotikus és egyáltalán nem felhasználóbarát történetvezetést eredményez.
4) A szektás vonal gagyi benne, sajnálatos módon.
5) A vége már megint túl van nyújtva, bár a zárójelenet király – látszik hogy több évad van tervezve.

Ezek miatt nem volt egy igazán katarktikus élmény a kemény téma ellenére sem, és visszaesésnek érzem a Midnight Masshoz képest. Ettől függetlenül végig fenntartotta az érdeklődésemet, és kíváncsi vagyok a folytatásra is.

Másra számítottam, kicsit el is ment a történet fonala, de annyira nem is bánom. Ilonka a részek haladtával egyre idiótább… De a többi karakter (gyerekek) szerethetőek. A storyk is egyre jobban megérintettek. Anya pedig zseniális. Ő lett a kedvencem, meg Amesh.
Várom az Alkotók újabb alkotását.

IM HUNGRYYYYYYYYYYYYY

Az elmesélt sztorik tetszettek, spoiler