Hakuouki: Kyoto Ranbu (Hakuouki 1.) (2013) 82% 10★

Nekem tetszett, hozta az első és második évad komor és misztikus hangulatát. Az érzelmek is szépen kibontakoznak. Itt Chizuru is szimpatikusabb lett egy fokkal, de azért még messze van attól, hogy a kedvencem legyen. A zenéje és a grafikája is nagyon szép. Már régebben láttam az első két évadot, így sikerült pár dolgot helyrerakni a történetben. Szépen összefoglalja a sorozat főbb eseményeit.

Másodjára nézem, és bár első nézéskor nem tudom miért vontam le egy csillagot, most nem véletlen kezdtem a filmmel nézni ezt az animét. Sokkal jobb, mint a sorozat. Sokkal sötétebb, sokkal komolyabb és talán véresebb is. A Hakuouki egy történelmi romantikus anime, pontosabban otomate game, aminek a lényege, hogy romantikus kapcsolatot teremtsünk a főszereplő – vagyis Chizuru- és valamelyik férfi szereplő közt. Ennek ellenére a sorozat elvesztette az egyensúlyt a történelmi és a romantikus szál közt, a sok történelmi infóval, így nehezen emészthetővé vált az anime. Ezzel szemben a movieban nem érződik az a tömény történelem, mint a sorozatban, annak ellenére, hogy ugyanaz a cselekményszál, mint az anime első évadában és ettől szerintem csak jobb lett. Mintha a karakterekre is jobban odafigyeltek volna személyiségileg és grafikailag is egyaránt. A színek pedig egyszerűen gyönyörűek. A zene is tökéletesen illett, bár nekem az a sorozatban is tetszett, ahogy az is, hogy Chizuru egy kicsit életképesebb volt itt. A kardot még mindig nem nagyon tudta használni, de legalább már nem csak dísznek tartotta magánál azzal a kijelentéssel, hogy tudja használni. Azért az viccesen aranyos volt, hogy aggódott, hogy Saito megsérül, ha kiáll ellene. Soujival együtt nevettem rajta :"D Kazama és társai is többet szerepeltek, ami szintén egy plusz pont. Szerintem a játék ismerete nélkül is elég kerek és érthető. Bár engem anno kíváncsivá tett, hogy ha nem Hijikata a főszereplő, akkor hogy végződik a történet. :D Lehet újra elkezdem a játékot, kedvet kaptam hozzá megint xD

Hát, ez óriási volt. Az animesorozatban kicsit csalódtam a játék után, de annak ismeretében ez a film nagyon jó adaptáció volt. Az animáció gyönyörű, különösen a szemek nyűgöztek le, mindegyik annyira szépen volt megrajzolva, de a hátterek is, mind fantasztikusak. A kardpárbajok nincsenek túlanimálva, a karakterek úgy mozognak, ahogy reálisan lehet mozogni a fegyvereikkel, az arcok animációja is teljesen jó, Chizuru vonásai sem zavaróan elnagyoltak, Saito haja meg lilának lila, de nem égette ki a szememet.
A soundtrack végre méltó volt a témához, imádtam a zenéket. Igaz a sorozatban ott volt a Kaze to Narite, ami fantasztikus, de itt viszont legalább négy-öt olyan számot tudnék mondani, ami azonnal berántott a világba.
Nyomasztó volt. Mikor Chizurut elvitték a Shinsengumi főhadiszállásra, végre azt éreztem, hogy a helyében félnék, hogy igenis, azok az emberek, akik közbeveszik, hiába fantasztikus karakterek, azért olyanok, akik habozás nélkül megölnék, ha a Shinsenguminak az a jobb. Később is, végig hangsúlyozták, hogy a főszereplők nem makulátlan hősök, igenis piszkos eszközökhöz nyúlnak. A háborús jeleneteknél minden pillanatban érezni lehetett, hogy nem a tipikus „a jó úgyis győz” helyzetben vagyunk, mert egyrészt, nem volt igazán jó és rossz, másrészt, tudtam, hogyan zajlanak majd az események, de mégis elhittem, hogy akármelyik pillanatban meghalhat egy főszereplő is. Vagyis tényleg, sötét volt, véres, nyomasztó, és jót tett neki.
A karakterek éltek, mozogtak, interakcióba léptek egymással Chizuru közreműködése nélkül is. Nem a főhősnő futott egyik helyszínről a másikra, hogy ott legyen az összes monológnál, hanem a szereplők kommunikáltak egymással, keresték fel akár őt. Ha harc volt, nem ragadtak le egy az egy elleni küzdelmekben, Heisuke mellett hamarosan megjelent Saito és bekapcsolódott, érződött, hogy a világban van élet ott is, ahol éppen nem kísérjük figyelemmel az eseményeket.
Chizurunek volt értelme. Gyógyította a sebesülteket, értelmes következtetéseket vont le, döntéseket hozott, üzeneteket kézbesített, csak nagyon ritkán, és mondhatni, logikusan visított, sőt, még olyan is volt, hogy előrántotta a kardját, mert meg akart védeni valakit. Visszakapta a sorozatból hiányzó stílusát, nem a szép virágszál volt, aki az első férfi karjába omlott, ráadásul nem is volt olyan érzetem a sztori során, hogy a teljes Shinsengumi bele van zúgva.
A cenzúrát is mérsékelték, a karakterek önmaguk, így összességében nagyon pozitív a véleményem erről a filmről. Nyugodt szívvel ajánlom, bár nem tudom, a játék ismerete nélkül milyen élményt nyújt.

Nos. Elv ez a film az első évadot dolgozza újra. És az ég verje meg, ki merem jelenteni, hogy jobb lett. Pedig csak 100 perc. Nem tudom megmondani, hogy a sorozat vagy a játék ismerete nélkül mennyire értettem volna. De így. Tele van pozitív módosításokkal. Például kihagytak néhány karakter, amit amúgy általában nem szokás a pozitívumok közé sorolni, de egy ilyen hosszúságú történethez túl sok lenne, ha az a sok-sok karakter megjelenne benne. Így akiket kihagytak, az ő szerepüket máshogy oldották meg és tökéletesen működött, tehát a karakterek elhagyása plusz pont. Elengedték a fantáziájukat, sok jelenetben más (a játékból kivett) történetszál jelent meg, mint a sorozatban, sok helyen pedig teljesen új dolgok voltak és ez sokkal jobban összetartotta, szóval ez is plusz. (Pont azért lett jobb mint a sorozat, mert nem próbált meg módosítások nélkül 100 percbe bezsúfolni egy olyan hosszú cselekményáradatot, amit nekem 2 hétig tartott végigjátszani.) (Utólag realizáltam, hogy nem csak a fantáziájukat engedték el, hanem olyan játékokból is merítettek jeleneteket (mert rengeteg Hakuouki játék van) amik nem szolgáltak a sorozat alapjául. Respect.) Sötét volt. Tökéletesen illett rá a 16-os karika. Sötét volt, véres volt, komoly volt, én pedig nagyon szeretem az ilyesmit, szóval számomra ez is pozitívum. A karakterek sokkal jobban hasonlítottak magukra, mint a sorozatban, ergo kevesebb cenzúra. Hijikata csúnyán beszél, Kazama pedig itt klasszisokkal jobban hasonlít a játékbeli karakterére, mint az animében. Hosszú lett tudom, de abszolút beette magát ez a film a kedvenceim közé. (Tudom, kéne negatívum is, de talán lesz mivel módosítanom, ha alszom rá egyet. Eddig túlságosan pozitív az élmény.)