Guinevere (1999) 75% 4★

– Nem vagyok hülye, látom, hogy egyszer majd túllépsz rajtam. De látom benned a művészt. És borzasztó nagy tragédia lenne, ha hagynád, hogy néhány szó letérítsen az utadról. Ne hagyd magad cserben, Harper! Tehetséges vagy!

– Lenyűgöző volt, ahogy beszélt.
– És aztán?
– Aztán a művészetről fecsegtünk.
– Tényleg? Hmm, te jó ég! Úristen…
– Rémületes volt. Idiótának látszottam.
– Az is vagy. […] Fogadok, hogy egy szót se értettél.
– Mégis mit vártál? Tudod, hogy burokban élek, és hogy milyen esetlen vagyok!
– Hát, ez igaz…

– Pár hónap múlva 21 leszek, de mindenki gyereknek néz. Miért vagyok ilyen? Annyi zavarba ejtő dolog történt velem… Néha felébredek éjjel és majd' elsüllyedek a szégyentől. Úgy érzem, sokszor kudarcot vallottam nyilvánosan, és tudom, hogy megint megtörténik, csak nem tudom, hogy mikor. Állandó félelem gyötör, hogy ismét megalázkodom.
– Pont ilyen körülmények közül lehet valakiből művész. Nagy dolgokra vagy hivatott.

– Hagyd abba, kérlek!
– Ugyan, Connie, csak az ujjadat!
– Kérlek, ne!
– Csak a lábad!

– Lehet, hogy kérik a személyid. Még gyereknek látszol.