Gekijouban Blood-C: The Last Dark (Blood-C 4.) (2012) 60% 7★

Érdekes módon a film jobban tetszett, mint a sorozat, és sokkal mozgalmasabbnak is éreztem, és bár folyt itt is a vér ezerrel, nem volt olyan gyomorforgató, mint amiből kinőtte magát. Már nagyon drukkoltam Sayának, kapja el azt a szemétláda Fumitot. Ezért is döntöttem a film megnézése mellett. Több szimpatikus karaktert behoztak a képbe, ők oldották is a feszültséget. Azt sajnálom, hogy Saya személyisége megváltozott, és visszazárkózott önmagába, viszont a történteket figyelembe véve ez nem is csoda. Az is plusz pont, hogy nem az esztelen vérengzés állt most a középpontban, hanem nagyobb hangsúlyt kaptak az érzések is. Mana és Saya kapcsolata is szép lassan barátsággá fejlődik. Nagyon szurkoltam ennek a kis csapatnak, hogy maradjanak együtt, mert megszerettem őket. A végén a csavarra nem számítottam, engem meglepetésként ért, és néztem is egy nagyot. Ám mindenki azt kapta, amit érdemelt. A grafika is sokkal jobb volt, mint a sorozat esetében, de még lenne hová fejlődni. A látványvilággal semmi probléma nem volt, a zene pedig ugyanolyan szuper, mint eddig. Ez volt az erőssége az anime-sorozatnak. És hát Mizuki Nana, mint Saya, szintén hibátlan :) Ez a film nem idegesített fel úgy, mint a sorozat, mert minden szépen a helyére kerül. Hézagok ugyan akadnak a történetben, azt továbbra sem tudjuk meg, Saya honnan jött, és Fumito motivációja a világuralomra is kérdéses, de mégis kerekebb lett minden, mint volt, lelkileg nem rak ránk akkora terhet, mint „elődje”. A lezárás korrekt és még optimistának is merem nevezni. Szóval mondhatom azt, hogy pozitívan csalódtam. :)

Érdekes módon a film sokkal jobban lekötött, mint a sorozat, bár a vége legalább ugyanakkora mindfuck volt. Próbáltak itt valami sztorifélét összerakni, csak sajnos a sorozat ismeretében sem sikerült a kettőt összerakni egy egésszé. Olyan, mintha a sorozat egy alternatív verzióját látnám. Behoztak egy rakás új karaktert, de nincsenek kidolgozva, egyedül Saya és Mana kapcsolata alakul úgy-ahogy.
A látványvilágot képtelen voltam befogadni. Egyszerűen a CGI annyira elütött a rajzolt alakoktól, hogy a vége felé már különösen zavaró volt. A sárga autó például végig, még álló helyzetben is elüt mindentől, aztán ott volt a nagy CGI szörny is… Az például úgy nézett ki, mint amikor egy minimaxos rajzfilmbe betéved a fekete lagúna szörnye.

Nem volt ez rossz, de ettől még nem lett emlékezetesebb a Blood-C. Jöttem, láttam és holnapra jól elfelejtem.