Gazdagok és szerelmesek (1956) 66% 12★

Azt hittem, hogy nem fog tetszeni, de kellemesen csalódtam.

Bevallom, szerettem ezt a filmet, sőt, ha már klasszikus amerikai musical-filmek és könnyedség, akkor akár az élbolyban is szerepelhetne, hisz legfőbb erénye és egyben hátránya, hogy saját romantikus csapásirányát sem veszi teljesen komolyan. Mindemellett a sztori olyan értékek mellett teszi le a voksát, amik kimondottan nem divatosak manapság, így akár még arra is fogadnék nagyobb tétben, hogy a közeljövőben ennek a cuccnak sem készül remake-je…

Ez a bizonyos (mostani szemszögből épp) csúnyán öregedő vetület a házasságok hosszú távú életben tartásának fontossága: a cselekmény alapkonfliktusa az, hogy az elvált Tracy-t minden létező irányból arra presszálják, hogy térjen vissza volt férjéhez, Dexterhez. Családja különböző tagjai különböző szempontok alapján ösztökélik erre, illetve maga Dexter is félreérthetetlenül – igaz, elegánsan – ott liheg a nyakában. A dolgot én személy szerint süvegelem, főleg mivel a film sugalmazása szerint Tracy az a nagyvilági nő, aki a szerelem rózsaszín ködös első időszakának kimúlásakor már nem érti, mi tartja egyben a párkapcsolatot. Az ez ellen felvetendő kontra a XXI. század visszatérő mantrája, miszerint a kényelmetlen, előnytelen kapcsolatokat igenis fel kell bontani, merni kell a legjobbra, a nekünk legideálisabbra törekedni. Aki ez utóbbi gondolat feltétlen híve, egyes pillanataiban akár viszolyoghat is a Gazdagok és szerelmesek egy-egy jelenetén, párbeszédén, vagy a végcsattanóján.
Zenés filmről lévén szó, nyilván beszélni kell a zenéről, ami írd és mond, tökéletes: tökéletesen megírt és megkomponált dalok tökéletesen előadva. Sinatra és Holm duója a Who Wants to Be a Millionaire?-ben már a filmzene lemezen is kedvencem volt, imádnivaló a Little One, Sinatra óriási teljesítményt nyújt a You’re Sensationalben, két dalban pedig maga Louis Armstrong énekel – ő és az akkori, egyébként valódi felállásában megjelenő zenekara fontos visszatérő sarokköve a cselekménynek.
Grace Kelly nem énekli magát agyon, viszont színészként brillírozik a képernyőn, jó humorú, vonzó, kedves, jellegzetes és mégis életszerű figura, egyúttal remek partnere Crosbynak és Sinatrának – mindkettőjükről elmondható, hogy a kor normái szerint teljesen megállják a helyüket színészként, énekesként pedig egyenesen lehengerlőek, de itt a show-t szerintem Sinatra lopja szemérmetlenül a leginkább.
A mozit kevés helyszínes, főleg zárt térben forgatott színes produkcióként nem érhető negatív kritika a technikai oldalról.

Nekem ez bejött, vastagon jobban is, mint némelyik Judy Garland örökzöld. Ajánlom, a zenéjét akár önmagában is – örömteli, csodás muzikális munka.

Ennek semmi értelme. Legalábbis a végének. Semmi. Az addig felépített cselekmény és szerelmi szál teljes sutba dobása az egész. A ruhák és a zenék jók voltak, de kb. ennyi.

Hát szerintem ennek se füle, se farka.