Fuss, hogy utolérjenek! (1972) 76% 12★

Nem érdemel persze ez a kis bugyutácska film tíz csillagot, de hát istenem, a nosztalgiafaktor, ugye…
Amikor még a filmjeinkben színészek, vagyis inkább Színészek játszottak, egyáltalán, amikor még voltak nagy formátumú és nyugodtan mondhatom zseniális karakterszínészeink, meg ott van persze a hang, vagyis inkább a Hang, aki a hetvenes évek elején még bombanő is volt szinte mellékesen.
Zalatnay színészi képességeit inkább hagyjuk (mondjuk, ma bátran beférne bármibe, amit a filmes szakma kiizzad magából), de ahogy elénekli a filmben (kissé talán többször, mint ahogy az elegáns lenne, de erről nem ő tehet, hanem a forgatókönyv) a Félteni kell című (https://www.youtube.com/watch…)* nyugodtan mondhatom – világslágert, na, az azért valami!
Pécsi Sándornak Oscar díjat, Zalatnaynak Grammyt, a többiek meg (Bodrogi, Páger, Bárdy, satöbbi,)** elégedjenek meg azzal a sokat emlegetett közhellyel, hogy ha nem ide születnek…, szóval, hogy egy ilyen semmi kis vígjátékban micsoda színészgárda vonult fel, az mai ésszel egyszerűen felfoghatatlan.
(Csak a kocsiban hallgattam a rádiót, de mindenhol csak a szokásos agyatlan rizsa ment, amire nem vagyok kíváncsi, és kikötöttem a Dankó rádiónál (WTF), ahol egy kellemes bariton arról beszélt, hogy Bodrogi és Zalatnay egy filmben, meg a Félteni kell, szóval ezt meg kellett nézni. Köszönöm Dankó rádió. Hogy mik vannak!)

* Jelenet a filmből.
** Csak csekkold le a szereposztást, és ámulj! A Wikipédián részletesebb van, mint itt, de a link valamiért nem működik, de a Google a barátunk.

Valahogy nekem egy kicsit zavarosan összevissza volt. Túl sok mindent zsúfoltak bele és mintha csak úgy beledobálták volna ahogy-esik-úgy-puffan alapon.
De nem mondanám rossznak, mert valahogy mégis működött az egész – a remek zene, a kiváló színészek és énekesek megmentették. Na meg a rendező sem akárki….