Két gyermek egy átokról mesél, amely már kétszáz éve sújtja a családjukat. Napoleón idejében Elisabeth Benedetti beleszeretett Jeanba, a francia katonába. A lány testvére Corrado kihasználta az alkalmat és ellopta az aranyat, amit Jean őrzött. A Benedettiek meggazdagodtak, de a korábbi ismerősök… [tovább]
Fiorile (1993) 1★
olasz · angol
Szereposztás
| Claudio Bigagli | Corrado / Alessandro |
|---|---|
| Galatea Ranzi | Elisabette / Elisa |
| Michael Vartan | Jean / Massimo |
| Lino Capolicchio | Luigi |
| Constanze Engelbrecht | Juliette |
Kedvencelte 1
Várólistára tette 9
Kiemelt értékelések
Lali 
Fiorile (1993) 90%
Régóta a kedvenceim közé tartozik a Taviani fivéreknek ez a filmje, most újranéztem, mert már elmodóstak az emlékeim róla.
Nagyon szép, érzékeny, mélyérzésű, jellegzetes Taviani film.
Akik egyébként egyikei a legköltőibb rendezőknek.
Ez a költőiség azonban nem a film eszközeiben jelentkezik – az egyszerű történetmesélés –, hanem a lélekre, a lélek rezdüléseire való figyelemben.
Mindig sokra értékeltem a nem sablonos, a lelket megdolgoztató történeteket, ahol nemcsak fekete és fehér van, hanem az emberi lélek összetettsége és változékonysága is jól látható. Ahol nem az ítélkezés, hanem az ember megismerése, megmutatása a cél – hegyestül, völgyestül.
Csak úgy tudjuk mind magunkat, mind másokat tisztán, indulatoktól és félelmektől nem elvakultan látni, ha megérteni és nem ítélkezni akarunk. Ez is egy olyan film, amiben az emberről alkotott képünk és tudásunk gyarapodhat, elmélyülhet.
Egyfajta családi végzetről, balsorsról szól a film, amit azonban semmilyen módon nem próbál racionalizálni, inkább csak bemutatja a legendáriumot.
Én azt gondolom, hogy valóságos dolgok ezek a családi pakkok, amiket érdemes a mindenkori ifjú nemzedék elé tárni, hogy legalább felkészülhessenek rá, ha valamilyen formában velük is szembejönnének életük útján.
Egyébként pedig filmként is szépen filmezett, érzékeny zenével ellátott alkotásról van szó.
Kifejezetten ajánlom.
