Felemelkedés (2022) 80% 8★

Uhhhh. Na ez most nagyon bedöngölt a földbe. Jannisz helyében a nevem nem adtam volna ehhez a filmhez. Ha néztek kosárlabdát és az Antetokounmpo név ismerős, akkor beugrik legalább egy olyan fiatalember, aki rendkívül csibész tekintetű, meglehetősen laza, és vérkomolyan veszi a sportot.
Ehhez képest a film készítői sem a kosárlabdát sem a játékosokat nem ismerik, akikről a film készült. Nekem gigaerős szekunder szégyen, mármint ez a film, nem így, nem ilyen minőségben kellett volna, hogy elkészüljön.
Elfogult vagyok a kosárlabdával kapcsolatban? Igen.
Elfogult vagyok a filmkészítéssel kapcsolatban? Igen.
Ez a film sem nem film, sem nem kosárlabda, de ami a legszörnyűbb, a főszereplő kosárlabdázók sem.
A film legnagyobb erénye a befejezést követő valódi bevágások a családról és a beszédeikről, megjlenenéseikről.
Kosárlabdafilmhez képest full dráma, az is meglehetősen vérszegény. A rendező és az operatőr annyira sem ért a kosárlabdához, hogy azt sem sikerült bemérni, hogy a nézők mit szeretnek látni, mit kellene egészében venni, mit távolról, mit közelről, mit és mikor. De komolyan, már-már szinte komikusan el van szarva az operatőri munka. Ezzel az egész lényegét bohóckodássá avanzsálták és szégyent hoztak a sportfilm megnevezésre.
Nem merek kevesebb csillagot adni, mert a játékosokat tisztelem és szeretem annyira, hgoy a róluk készült filmet nem „teszem tönkre” ezzel.
De azt kell mondjam, hogy tipik dizni, 10 éveseknek és drágalátós szüleiknek. A valósághoz nemhogy köze nincs, de én ezt maximum rózsaszín csomagolással hirdetném.
Szégyen és gyalázat!