Fate/Zero (Fate/Zero & Fate/stay 1.) (2011–2012) 90% 14★

Ugyan ez csak az első évada a Fate/Zero-nak, de már most határozottan állíthatom: kiváló animének tartom, és ha marad ez a színvonal, a kedvencek közé is kerülhet.
Adott egy egyszerre végtelenül egyszerű, és rendkívül kreatív világ: a miénkhez rendkívül hasonló, de tele van mágiával. Igazából a mágiarendszert hosszú lenne kibontani, de nagyon értékelem, hogy nem csak szimplán csillogás és varázsbotok, hanem tényleg táplálkozik a klasszikus európai alkímiából és okkult hagyományokból, mert egyszerűen ad egyfajta sötétséget és realitást az egésznek. Emellett még van egy szinte teljhatalmú egyházunk is, csak mert ha eddig nem volt elég potenciál a világban, hogy jó sötét legyen, akkor adjunk hozzá egy kicsit. És ebben a világban időről időre feltűnik a Szent Grál, ami kiválaszt hét mágust, és megadja nekik a képességet, hogy megidézzenek egy „Hősi Lelket” – egy régen elhunyt személyt, akinek az emléke, nagy tettei révén fennmaradt.
A történetben gyakorlatilag mind a hét mágusunkat követjük kicsit – a fő hangsúly azért egyértelműen két konkrét máguson, Emiya Kiritsugun (Saber mesterén) és Kotomine Kirei-en (Assassin mesterén) van, de azért szánunk némi időt Kariyára, Waver Velvetre, Caster mesterére (azaz a pszichopata duóra) is. A kivételt talán Lancer és Archer mesterei jelentik, de ott pedig a szolgákra tolódik a fókusz. Részleteket kapunk a múltjukból, a motivációikból, miközben változatos eszközökkel próbálják csapdába csalni és lehetőség szerint elintézni egymást.
Jelen pillanatban ha egy kedvencet mondhatok a karakterek közül, az egyértelműen Kiritsugu: nála a legzavarosabbak a motivációk, fogalmam sincs, pontosan mit akar, de egyrészt egy zseniális elméjű karakter, másrészt pedig végtelenül emberi. Látszik, ahogy vívódik az apa és a férj szerepe, és a harcban részt vevő mágus és mester feladatai között, ahogy próbál kitartani és küzdeni de mindeközben elkapja a családja és a felesége felé irányuló féltés, sőt, esetenként konkrétan az egyszerű halálfélelem. Kirei is nagyon izgalmas, de ő annyira a morális határvonalon táncol, és annyira érzem, hogy fejjel előre fog átbukni rajta, hogy ösztönösen próbálok tőle elhatárolódni – hiába érdekes önmagában ez a pap-mágus koncepció, és az, ahogy a karakter próbálja kiegyensúlyozni a saját boldogtalanságát és félelmeit azzal, hogy fanatikusan kapaszkodik a vallásába.
Szolgák közül Sabert is nagyon tudtam kedvelni protagonistaként – tökéletes ellenpontja Kiritsugunek. A vívódó, moralitásokkal is küzdő, és egyértelműen nem tiszta kezű mágus az abszolút altruista, hősies (genderbent) Arthur királlyal folyamatosan ütközik, ahogy pedig halad előre a történet, azért az is kiderül, hogy hiába a nagyon szilárdan pozitív személyiség, Sabernek is rengeteg csontváz van a szekrényében, rengeteg bizonytalansága és megbánása maradt életéből. Viszont Rider, Lancer, Archer mind elképesztően izgalmas és szerethető figurák, akiknek a dinamikája egymással és a mestereikkel is egyszerre érdekes és sokszor humoros: ez nagyon szépen oldja azt, hogy egyébként mennyire sötét és filozofikus a sorozat.
Merthogy az. Van egy rakás társadalomkritikánk, képünk az emberi sötétségről, hogy a vágyak, a félelmek, a harag hogyan torzítanak el pozitív értékeket, és egyáltalán, mire képes az ember egyetlen kívánságért, hány életet hajlandó elvenni, hány másikon hajlandó átgázolni. Bizonyos szempontból a Juuni Taisent juttatta eszembe, ahogy ezek a – sokszor egyébként nagyon banális – motivációk tökéletesen felülírták az emberséget.
A látványvilág szép, és a zene is, bár egyik sem igazán kiemelkedő – a történet üzenete az erősebb, nem annyira a megvalósítása.
Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra.
Update:
Elemzésem a teljes sorozatról: https://todaywiggin.blogspot.com/2021/09/avagy-beszelge…

Elég érdekes és komplex anime. Az alaphelyzet izgalmas, és sok lehetőséget foglal magába, amivel részben éltek, de nem lett annyira elmélyítve semmi, hogy számítson. Az első két részben megalapozták a történet konfliktusát, és ez rendben is volt. De a maradék 11 rész domináns százalékban harcok sora, amik engem nem igazán kötöttek le. Már csak azért sem, mert sehova nem mozdultunk. Caster mint fő gonosz érthető, de ez a szál is stagnált. Mindenki plotol a háttérben, de az első évad nem hozott kiemelkedő fordulatokat, vagy nagy rácsodálkozásokat. Hozzáteszem, hogy nem is zárult le az első évad, hanem simán kettévágták a felénél, és lett egy második évad, ami valójában még az elsőhöz tartozna szerintem. Az utolsó rész után nem éreztem lezárást. Nem is volt. Amit még sajnálok az az, hogy Sakuráról nem tudtunk meg részleteket. Ott az annyira beteg, hogy tudni szeretném, mit tesznek vele.Várom a következő évadot, mert érdekel a történet, de az első évad nagyon lapos lett.

A Fate univerzum bár tényleg hatalmas, rémisztő, és hullámzó, igazi animés nyúlüreg, de azért ezzel a sorozattal bele lehet pillantani úgy, hogy a néző megszeresse egy kis szeletét. Remek karakterek, fájdalmas, de izgalmas mondanivaló és filozófiai kérdések alkotják, amikkel érdemes megismerkedni.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/02/13/fate-zero-sorozat-…