Farkasbarátság (2009) 60% 2★

Egyrészt Pom Klementieff miatt néztem meg, mivel említették egy interjúban az új GotG film kapcsán, illetve a farkasok szintén a gyengéim, szóval amolyan „dupla élvezet” (Ez azért túlzás, mert eléggé untam…) volt ez számomra, bár sajnos Pom közel sem szerepelt benne eleget.
A sztori alapját leginkább a majd 10 évvel később készült Alfához tudnám hasonlítani, bár ez egy fokkal jobban tetszett. Gyönyörű, kissé természetfilmes feelingje van az egésznek, persze a folyamatos narrátori jelenlét nélkül, hisz élő állatokkal forgatták, mesés tájakon, a fókusz pedig főként a nomád, hagyományőrző rénszarvastenyésztők életén van, akik próbálják jószágaikat megóvni az időnként közelükbe tévedő ragadozóktól.
Főszereplőnk (Szergej) rendes, teljesen érthető, mégis elég egyszerű figura, míg sajnos Pom karakterét sem mondanám túl emlékezetesnek, mivel viszonylag életszerűen van tálalva minden, ezáltal itt nincsnek úgymond jók, rosszak, hősök, vagy gonosztevők, csupán emberek és a vadon. Részben emiatt is elég lassú lefolyású a cselekmény, döcögős, teljesen hétköznapinak ható párbeszédekkel, néhány apróbb fordulattal. (Ha nem tudom amúgy, hogy 2009-es, simán egy 90-es években készült műnek gondoltam volna.)
Összességében leginkább a látványvilága fogott meg benne, illetve a rengeteg cuki állat, de a tanulsága sem utolsó, így azért a mérleg pozitív oldalán landolt, ha nagyon erős darabnak nem is mondanám. Egyszer simán nézhető, ha egy szimplább kikapcsolódásra vágyunk.

ui.: Külön érdekesség, hogy francia film, „ázsiai” színészekkel, orosz nevekkel és persze magyar szinkronnal néztem, szóval igazi multi-kulti élmény volt így.