Ezer szó (2012) 77% 110★

Ott van rajta a vígjáték címke. De aki úgy igazán nevetni akar, az inkább bele se kezdjen, mert ez egy elképesztően mély film.
Ott a főszereplőnk, akinek jellemzően be sem áll a szája – de nem az a lényeg, hogy sokat beszél, hanem hogy tartalmatlanul, sokszor rengeteg hazugsággal teszi. Rohan át az életén, képtelen befelé nézni, produkálja magát, szó szerint semmiben nincs ott teljes szívvel – sem a családi életében, sem a munkájában, sem a baráti kapcsolataiban. Aztán találkozik egy buddhista tanítóval, és megsérti az ujját egy fügefán – ami kinő a kertjében, és onnantól kezdve minden szaváért lehullajt egy levelet. Innentől pedig egy klasszikus fejlődéstörténet az egész, néhol humorral, néhol drámával tálalva, ahogy először figyelmen kívül hagy mindent, majd próbálja kijátszani a fát, majd egyáltalán elkezd foglalkozni az üzenetével, aztán feladná, végül pedig megtanulja a leckét. Különösen az utolsó fél óra nagyon szép, amikor már alig van levél, spoiler
Eddie Murphy nagyon jól játszik, kezdetben úgy bohóckodik, mint a legtöbb vígjátékában, utána viszont átlép a komolyabb szakaszba, és nagyon jól működik. Cliff Curtis is jól hozza a sütirajongó mestert, de a mellékszereplők is kifejezetten szerethetőek. Az egész filmnek van egy jellegzetes hangulata, láttam, hogy hasonlították a Távkapcshoz és a Minden6ó-hoz, de szerintem egyikkel sem vonható nagy párhuzam. Egészen más dolgot kell megtanulnia a főszereplőnek, teljesen más kultúrkörből táplálkozik a történet, maximum annyi a hasonlóság, hogy mindhárom esetben egy-egy ember fejlődését festik le. Én bátran ajánlom lényegében bárkinek, csak ne lepődjetek meg, ha nem egy könnyed vígjátékot kaptok.

(2012.aug.18.)
Nekem ez határozottan tetszett. Igaz, első gondolatom az volt, hogy na jó, most kaptunk egy „Távkapcs 2.”-t, de üsse kavics. Aztán láttam, hogy ennek a filmnek is Steve Koren a forgatókönyvírója, csakúgy, mint a Távkapcsnak és a Minden6ónak is, szóval már meg sem lepődtem. A fordulatok kb. ugyanazok az „Ezer szó”-ban is, mint a másik kettőben, de ennek ellenére hangsúlyozom: nekem tetszett. A karakterek szerethetőek voltak számomra, kivéve Caroline-t, nekem ő túlontúl hisztikirálynőnek tűnt… -.- Oké, a férje korántsem tökéletes, de amennyit panaszkodik és rinyál az egész film során, és az, hogy folyton kiforgatja Jack szavait, na nekem ez már sok volt… Aaron karakterét viszont nagyon bírtam. :D Buzgómócsing kis aktakukac, de ő nagyon kellett a filmbe. :)
Én úgy értelmeztem a Jack és apja közötti összefüggést, hogy spoiler
A mondanivaló átjött: sokszor ildomosabb szavak helyett tettekkel kimutatni gondolatainkat mások felé, felesleges mellébeszélés helyett.
Az értékelésemen már csak az az egy apróság rontott, hogy valahogy olyan „fogjuk rá” kifogás volt nekem Jack és apja kapcsolata, egyfajta belemagyarázás, és nem sok kapcsolatot véltem ezen tény és a Jack kényszeres mellébeszélése között felfedezni, a fenti szösszenetemet leszámítva. Csak ezért nem 10*. Egyébként meg minimum 1 alkalommal tényleg érdemes megnézni. Sokak szerint lerágott csont és magától értetődő lehet a mondanivaló, de én úgy gondolom, hogy akármennyire sablonszöveg, mégis muszáj olykor újra és újra a képünkbe kapnunk az igazságot ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta…

Háát… az Amerikába jöttem mellett nem nyom semmit a latba.
De jó volt, vicces és komoly.

Kezdjük azzal, mi az, amit elront a film: nagyon, nagyon nagy feneket kerít annak, hogy a történet központjául szolgáló fa megjelenését ne csak egy különös módon megtörtént eseménnyé tegye, hanem alaposan megmagyarázza, miért is történt. Aminek az az eredménye, hogy a dolog még mindig csak úgy megtörténik, de be lehet nyögni egy csomó buddhista-New Age-kamu spiritualista szöveget mögé, amit megmondom őszintén, nagyon kínosnak és fölöslegesnek éreztem, és rengeteg időt elvesz a film lényegi mondandójából. Pedig alapvetően ez egy jó ötlettel bíró, szépen megcsinált dráma, egy egyszerű, de nagyon jól megfilmesített fejlődéstörténettel.
Eddie Murphy ezúttal jól játssza a komoly szerepet, még akkor is, ha a film megenged neki egy-egy jobb poént is. De szerintem teljesen jól adja az eleinte teljesen karrierista, mindenkit maga mögé utasító, de aztán az emberi kapcsolatok értékére ráébredő figurát, aki a spoiler halállal szembenézve kell, hogy átértékeljen mindent az életében. A film néha pörög, néha lassú, a részei jól ki vannak dolgozva, így jó nézni. Nem érdemes vígjátéknak kezelni, nagyon nem az, de mélysége és érdekes alapszituációja miatt érdemes tenni vele egy próbát.

Nekem ebben túl sok a dráma, de vannak jó részei.

Nekem tetszett ez a film. Egy kis önvizsgálat mindig ráfér az emberre.

A film fő hibája, hogy nem tudja eldönteni, hogy dráma legyen vagy vígjáték. Ez a kettősség ugyan jó pár filmnél már működött (ld. Az élet szép, Bakancslista stb.), de itt nem sikerült a rendezőnek ezt összehoznia. Ennek ellenére nem rossz a film, ám túl sok maradandót nem nyújt.

Érdekes és tanulságos Eddie Murphy-vígjáték.
A kezdetben sok ismert mimikájú vicceskedése a fele után rendesen meg van szórva baljós, komor drámával, a végén pedig egészen meghatódtam.
A karakter végigmegy fazisokon, amik nagyon hasonlóak a gyászfázisokhoz, pl harag és alku, depresszió, elfogadás nála is megvannak, a harag gyakran visszatér, a depi rövid ideig tart, az elfogadás viszont nagyon látványos és majdnem giccses is. De nagyon sok fontos buddhista mondat hangzik el, amit jó lenne ismételni nagyjából minden nap.
Látványos és érthető, ahogy a főszereplő elkezdi a fókuszt önmagáról áttolni a többi emberre. A saját érzései, érzékelése helyett arra kezd figyelni, hogy amikor tesz valamit, akkor a másik hogyan érez, és ezen még javítani is akar. spoiler