Eszement zaci (2013) 50% 12★

Tejóég, ez a film!
Szerintem nem volt olyan rossz, ehhez kell egy bizonyos látásmód:D
spoiler

Ez számomra az a film, ami rétegelt. Kicsit szórakozik velem helyenként, hogy mit is szeretne, kicsit cicázik, hogy melyik irányba megy a történet, de ha már utat választ, azt keményen végigviszi és hatásosan.

Több történet kapcsolódik össze. Alapvetően nem csípem, ha valami több részből tevődik össze, de itt minden külön rész rendben volt, és tulajdonképpen beleillettek abszolút egy nagy egészbe. Elég ismert nevek vannak a filmben: Elijah Woodon besírtam, mikor megláttam, és hogy kit alakít; Vincent D'onofrio nem egy eget rengető szerepben tetszelgett, de amit kellett azt nagyon hozta, Matt Dillon pedig kiválót alakított az ő történetében szintén (akit ráadásul egyfolytában Bruce Campbellel azonosítottam be.)

A zacit üzemeltető D’onofrio mindig átkötésnek vissza-visszatér egy fekete hintaszékező csókával. Azok a szellemileg szárnyaló párbeszédek zseniálisak! spoiler

A kifejezetten vicces rész az a 2-3 suttyó gyerek volt az elején. spoilerAz ő történetük végtelenül egyszerű és izgalmas. spoiler

A középső rész a legkidolgozottabb. Eleinte teljesen tévútra vitt a történet, teljesen nem annak nézett ki, mint ami lett belőle. Na, ez lesz az, ami nagyon nem vicces, de kegyetlenül van kidolgozva. spoiler Vér komoly dolgokról esik szó, ráadásul a vége is hajtépős, mert annyira nem számítottam rá. spoiler

Brandan Fraser, mint Elvis imitátor is már önmagában röhejes volt. A tipikus kis ember, akinek még egy sima hétköznap is igazi túlélésért való küzdelembe torkollik, mert annyira életképtelen. spoiler Igazából, amin itt tényleg meg lehet rökönyödni, az a fodrászat. spoiler

Voltak azért megmagyarázhatatlan dolgok a filmben, amiket nem nagyon tudtam hová tenni, de igazából csak kíváncsivá tett, mert több kérdést is felvet bennem. spoiler

Kifigurázott butaság, jó történet vezetés, időnként úgy megvagyunk vezetve, hogy nem is érezzük, kőkemény sötét dolgok könnyed köntösbe csomagolva.

„A filmben röpködnek a poénok…” – mondja a leírás… hát, valószínűleg túl alacsonyan szálltak, ezért nem vettem észre egyet sem! Azon meg végképp nem tudtam felhőtlenül kacagni, mikor spoiler… Azt hiszem, erős tudatmódosító szer hatása alatt kell álljon valaki, hogy ezt a filmet viccesnek találja! (Vagy elég, ha egyszerűen csak pszichopata…)

Nem tudom, hogy nevezik az ilyet, de imádom, mikor van egy esemény és külön-külön mutogatják, hogy X-Y-nal mi történt közben és a végére szépen összeáll az egész. ♥
Mondjuk itt a vége kicsit uncsi volt, de nah, azért bírtam.
Ez amúgy eredetileg is képregény vagy csak ilyen stílust csináltak neki? Mert ha képregény, szívesen néztem volna sorozatként. :o
Na meg képregényről jut eszembe, „Zsákos Frodó” jópofa volt, miután múltkoriban láttam a Sin Cityben. Ha jól tudom, az tényleg képregény… vagy nem? … De.
Na mindegy, szóval jópofa volt. Nem sírva nevetős, de van humora.

Ha vannak még hasonló filmek, nyugodtan ajánljatok nekem! =)