Enen no Shouboutai (Enen no Shouboutai 1.) (2019–2019) 81% 28★

Bár nem igazán fog az agyam, valamit mégis kellene írnom értékelésként. Sajnos én másra számítottam, így nem igazán nyerte el tetszésemet az anime, viszont az utolsó hat rész megmentette számomra valamennyire. Egy idő után azt vettem észre, hogy érdeklődéssel követem az eseményeket. Ebben persze nagy szerepe volt Vulcan-nak és Benimarunak is. Ők azok a karakterek, akiket azonnal megszerettem. A többieket sajnos nem sikerült a szívembe zárni. Senkivel sem tudtam azonosulni az elején, és ez nagyon zavart. Talán Iris nővér volt a legszimpatikusabb a csajok közül. Az alaptéma morbiditása mellett engem a főhős mosolyától is kirázott a hideg. Shinra, bár jószívű kis hős, én mégis féltem tőle. Olyan rossz érzés kerített hatalmába, mikor előkerült az a vigyor az arcán. Tudom, hogy ennek oka van, de akkor sem tudtam ez ellen mit tenni. Olyan hatalmas fordulatok nem voltak a történetben, spoiler. A grafika egyáltalán nem tetszett, a karakterek, főleg a nyolcas parancsnoka meg Arthur is úgy néztek ki, mint akiket bedrogoztak. Aztán ott volt az ellenség, no az ő térfelük sem százas, az a művészetért rajongó idióta, meg az a hajlóngó elmeroggyant néha kiverték nálam a biztosítékot. Az a bádog-szemétláda is felvitte a vérnyomásom. Nem tudtam komolyan venni ezt az animét. A komoly, drámai helyzeteket random hülyéskedésekkel enyhítették. Ez volt, mikor jól jött ki, de volt, hogy kizökkentett.
A belső történések zenéje nem volt rossz, viszont sem az openingek, sem az endingek nem okoztak katarzist nálam. Abszolút felejthető mindegyik. spoiler Megnézem a folytatást, de annyira nem számolom a napokat, mikor startol az új évad.

Nem volt rossz anime. Már akkor felkeltette a figyelmem, amikor futott, de valami mindig visszatartott. Igazából a koncepció nagyon tetszett, a szereplők kellően őrültek voltak; talán túlságosan is. Kicsit komolyabb dologra számítottam. Továbbá úgy őszintén senkit nem sikerült megkedveltem, mindenki semleges maradt. A történet érdekes volt, de az anime háromnegyedében azt éreztem, hogy csak kerülgették az egészet, igazából nem történt semmi lényeges. Az utolsó pár epizód viszont szuper izgalmas volt. Nézette magát és jól szórakoztam, az alap kifejezetten bejött, de nem bántam, hogy vége az évadnak.

Kétszer kezdtem bele az animébe. Először azért hagytam abba, mert várni kellett a folytatásra, és egyrész azért néztem újra, hogy egyben nézzem az egészet, másrészt a kihívás miatt. Nem volt rossz anime, habár sokáig nem tudtam elvonatkoztatni a Soul Eater-től. Nem csak a grafika, de a karakterek is hasonlítottak. Legfőképpen Arthur és Black Star közt volt sok hasonlóság, bár még mindig elég gyenge Black Star utánzatnak gondolom Arthurt, ezért sem lett kedvencem, meg úgy alapból sem volt szimpi a srác, annak ellenére, hogy volt pár jó pillanata is. Mikor aztán sikerült túltennem magam a Soul Eater hasonlóságon egy másik anime ugrott be Shinra és Shou történetéről, harcáról. Sok animében van olyan, hogy a testvérek lesznek ellenségek, illetve a főhős megpróbálja jó útra téríteni a testvérét, de itt az egyház téma is benne volt, amitől még inkább az az egy bizonyos anime jutott eszembe spoiler. Aztán a végén jött Tanjirou (Kimetsu no Yaiba) kijelentése „visszaváltoztatom”. Visztont tudott újat is mutatni az anime, maga a téma, a tűzoltós köret tetszett, érdekesen vezették fel a sztorit. Engem nem zavart, hogy lassan járták körbe a dolgokat, sőt örültem neki, hogy nem csapták össze az animét, és zavarták le az egészet 24 rész alatt, nem kaptunk valami alternatív befejezést. A karakterekből is kapunk egész sokat, és a legtöbbjüknek háttérsztorija is van. Kedvencem viszont nem sok lett. Beni-t és Vul-t tudnám kiemelni. Érdekel viszont Joker és Licht kiléte is. Sajnálom, hogy előbbi kevesebb szerepet kapott, pedig hallgattam volna még őt szívesen. :D Egyik kedvenc Seiyuu-m adja a hangját. Neki jár a 7. csillag, mert csak 6-ot akartam adni eredetileg. Mellesleg a többi Seiyuu is jó munkát végzett. A grafikára sem lehet panasz, én már a Soul Eater grafikáját is szerettem, ez meg talán még szebb is volt nála, bár az elefánt lábikókat Shou-nál nem bocsájtom meg. xD
Az animáció is szép volt. Az nem tetszett, hogy néha gondoltak egyet és folyt a vér, amúgy nem. Pl amikor orrbaverték a karaktert folyt a vér, de amikor leszúrták, megvágták akkor nem. Személy szerint jobban örültem volna, ha minden sérülésnél folyik a vér, mert úgy kicsit realisztikusabb lett volna az egész.
A zenék viszont annyira nem fogtak meg. Sőt a 2. opening és ending egyáltalán nem tetszett. Végig áttekertem őket. Erről jut eszembe, az sem igazán tetszett, hogy volt olyan, amikor majdnem a rész közepén volt az opening. Az kicsit kizökkentett. Összességében viszont nem volt rossz anime. Annyira nem nézette magát, hogy tűkön ülve várjam a következő részt, de ettől független kíváncsian várom a folytatást. :)

Bár szerintem kicsit morbid az alapötlet, de elég jól kihozták a dolgokat. Érdekes volt és vicces is. A kedvenc csapatom a nyolcas volt. Bírtam a kapitányukat és az összes tagjukat. Főleg Shinra-t. Igaz, a kinézete szó szerint rémisztő volt, mégis a szíve hatalmas.
A két Opening nagyon tetszett, illet az animéhez, viszont az Endingekért nem voltam oda. A maga grafikája…hát inkább ne firtassuk. Hogy @Chriss-t idézzem: „[…] a karakterek arckifejezése olyan, mintha be lennének drogozva.” Azonban az épületek és a helyszínek szépen ki voltak dolgozva.
Hogy várom-e a második évadot? Igen, bár ahogy ismerem magam, csak akkor fogom megnézni, amikor teljes lesz az egész.

Kerültem már párszor abba a szituációba, hogy szóba került a kedvenc animém. Eddig mindig csak azokat sorolgattam, amiket szerettem, de egy kifejezett kedvencem sose volt, ami picit különlegesebb volt a többinél. Szerencsére elérkezett a pillanat, mikor kijelenthetem, hogy megtaláltam a kedvenc animémet. Hát ő lenne az.
Mivel szigorúan ragaszkodtam ahhoz, hogy az egészet a párommal nézzem végig, kicsit lassan haladtunk vele, mert ugye nehéz volt össze egyeztetni meg minden, de ha egyedül néztem volna, pár nap alatt ledaráltam volna.
Hihetetlenül megfogott már az egész az első pillanatban, nagyon különlegesnek találtam az egész sztorit, nem annak a tipikus minden sarkon megtalálható cuccnak. Persze mivel egy shounen animéről beszélünk, vannak benne eléggé sablon dolgok, de nem olyan vészesen.
Minden karakter elmondhatatlanul szerethető, teljesen olyanok mint egy nagy család! Szerintem legjobban ez fogott meg benne.
Az openingek és az endingek is tökéletesek voltak, mindegyik nagyon megfogott, mindegyik abszolút az én stílusom.
A grafikája egyszerűen eszméletlen amúgy, ahogyan a Soul eater-nél is megszokhattuk, a harcok is nagyon részletesek voltak, nem volt a harcoknál CGI. Ez számomra egy hihetetlenül nagy plusz pont, ugyanis már egyre kevesebb ilyet látni sajnos.
Én azt tudom mondani, hogy teljes mértékben megér egy esélyt, nagyon különleges darabnak mondható, és szerintem nem sok olyan ember van, aki ebben a műben olyan nagyot tudna csalódni.
Már nagyon várom a második évadot, remélem hasonlóan imádni fogom mint ezt! :3

A Soul eater és a Blue Exorcist szerelem-gyereke. Ez volt az első gondolatom róla. Elmagyarázták, hogy a grafika azért hasonlít,mert ugyanaz a mangaka, és én kifejezetten szeretem ezt. Igazán egyedi, figyelemfelkeltő a látványvilága.
Az animével egy nagy bajom volt. 24 részes. Ez valószínűleg csak az én heppem, de furcsa volt 24x24 percet végig ülni egy azon animénél és ez néha zavart.
Technikailag nagyon jó. A Grafika egyedi, az aláfestő zenék megteremtik a hangulatot, a szinkronszínészek meg nagyon jól passzolnak a karakterekhez. Az első openinget és endinget nagyon szeretem, a másodikok elmennek, ott talán az ed képi-világa egész jó, de a zenék nem passzoltak.
A sztori maga mutatott újat meg nem is. Jó volt ez a világ felépítés és az összefüggések-cselszövések-hálója nagyon jól működött. Kiben bízhatsz, kiben nem, mi igaz, mi nem? Az anime nagy előnye a humora, legalábbis nekem nagyon tetszett. Mindig jókat nevettem rajta. Bár a negatív érzéseimre is hatott hiszen néha fájtak , amik a szereplőkkel történtek.
A karakterek szerethetők, viccesek. Tamaki kéjenc-bűbája és Maki megszólalásai fenomenálisak :D Bár ez a legtöbb karakterre igaz.
Az összes lánykaraktert megkedveltem, aki segítette a nyolcasokat és/vagy a tagjuk volt. A srácok is mind kedvelhetőek, de ott Shinra, Vulcan és Benimaru viszik a prímet. Arthur is jó karakter, csak nála durván túl lett tolva a „ LOVAG VAGYOK ÖCSÉM” rész.
Bár Shou nehéz sorsa is versenyben volt, az anime lezárása miatt ejtettem. spoiler
Összességében egy egész jó anime, csak kiált a második évadért. spoiler

Nem lett kedvenc, de egy nagyon jó animének kell, hogy mondjam. ^^
Elsősorban a képi világ és a karakterek azok, amik tetszettek. A rajzolás és animáció szemetgönyörködtetően szép volt, míg a karakterek belopták magukat az ember szívébe -vagy épp úgy megutáltatták magukat az emberrel, mint a ^*@×- és mindannyian remekül kidolgozott és más-más személyiséggel rendelkező egyéniségek voltak. :)
Az első opening és ending kifejezetten tetszett, a második már nem annyira, pedig javarészt rockot hallgatok. :O
A történet érdekes volt -bár a közepén teljesen a padlón ült- a végén néhány fordulattal ami elengedhetetlen volt azt hiszem. Ha nem lett volna egy kis csavar (amire talán nem is számított az ember) akkor érdektelen lett volna a végére az anime.
Kedvenc nem lett, itt is hiányzott az az aprócska plusz, ami által bekerülhetett volna, de talán a második évadnak majd sikerülhet ami az elsőnek nem. :)
10/8

Már tavaly elkezdtem ezt az animét, de a felénél dobtam. Ha nem lenne a kihívás, lehet meg se fontoltam volna az újranézést. Másodjára szerencsére már jobban tetszett, de így is kicsit szenvedtem a végignézéssel.
Nagyon tetszik ez a világ, érdekesen van keverve a tűzoltós téma a szupererőkkel és a shounen-fight műfajjal. A rajzolás is tetszetős, és a harcok is látványosak lettek. A 8. állomás egy érdekes bagázs, minimális szinten majdnem mindenkit megkedveltem (Tamakit nem tekintem teljes értékű tagnak, mert csak ideiglenesen van a nyolcasoknál). A többi szereplőnél is akadt kedvenc, pl. Benimaru és az anime második felében Vulcan.
Ami viszont nem igazán jött be itt, az a humor. Mármint nem minden esetben. Tamaki „kéjenc-bűbája” például rohadt irritáló volt már a kezdetektől fogva. Csak néztem sokszor, hogy ezt mégis hogy. Pláne, hogy a karaktere konkrétan a fanservice-re épült (és az se segített, hogy Makára emlékeztet a Soul Eaterből). Hosszútávon ez nem lesz kifizetődő poénforrás. Arthur is tök vicces volt, ahogy Shinrával rivalizált és kiépült köztük egyfajta barát-mégis-ellenség felállás, de amikor túltolták ezt a „lánglovag” dolgot, valahogy nem tudtam röhögni rajta spoiler Hibana meg a Shinra elleni harcban még érdekes karakter volt, de amikor a vereség után úgy mászott Shinrára, mint egy rossz tsundere, az egyszerűen… ne.
A lezárás se tetszett túlságosan (Shoutól függetlenül se). Ahogy magyaráztak bizonyos dolgokat spoiler kizökkentett az animéből. Valahogy ez sok volt egyszerre.
Várom a 2. évadot, remélem az kicsit jobb lesz.

Van egy nagyon jól működő rendszerű anime rangsorom: kedvenc (ebből csak kettő van), második kedvenc (ebből talán tíznél is több), jó, elmegy, rossz, és borzalmas. Nagyjából fél éve, hogy utoljára elkezdtem egy olyan animét, ami bekerült a második kedvenc kategóriába, de most végre újra találtam magamnak valamit, amiért rajonghatok (mármint újat, a kettő kedvencemnek épp fut új évada, nem panaszkodhatok).
Az az animáció! Nem vagyok általában oda a harcjelenetekért, nem gyakran tudnak érdekelni, de itt valahogy szinte mindegyiknél úgy éreztem, hogy mindjárt… szétrobban az agyam? Felüvöltök annyira gyönyörű? Leginkább mindkettő. Imádtam minden pillanatot, és kivételesen értettem is, mi történik a képernyőn, nem csak bámultam ki a fejemből. Jó, tegyük hozzá, hogy kicsit piromán vagyok, ez is lehet, hogy közrejátszott… :'D
Az első endinget felvettem a kedvenc endingjeim közé. Gyakorlatilag sírtam, annyira szép volt. A többi zene is tetszett, bár annyira nem fogtak meg.
A szereplőket nagyon szerettem, Tamaki persze irritált, nem vagyok nagy fanservice fan. Imádtam a logikát, miszerint ez a csapat idióta (főleg az újoncok) lassan a saját oldalukra állítják (majdnem) az összes lángegységet. Az is szimpatikus volt, hogy vannak bőven erősebbek Shinránál, ellentétben a többi hasonló műhöz.
Amire viszont kíváncsi lennék, hogy a „látom”-nak van-e bármi magyar vonatkozása, mivel ha jól láttam, más nyelvre feliratozva is „á”-val írták, ami így leírva ugye egy értelmes szó magyarul, és nem mondom, hogy kimondottan sok értelme lenne, ha a magyar a jelentését néznénk, de nem is annyira áll távol a vallásos szemlélettől, mintha azt mondanák, „hagyma”. Nem nagyon néztem utána a témának, de ha valaki tudja, örülök, ha tudatja velem :)
És igen, messze-messze túlértékelem ezt a sorozatot, én is tudom, de már annyira ki voltam éhezve valami (akár csak kicsit is) átlagon felüli alkotásra, hogy ez bőven nem érdekel. Csak örülök, hogy végigcsodálhattam 24 részt, és már látok is neki a 2. évadnak.