Egy „szerelemszakértőt” megbíznak, hogy tanítsa meg a nagyhercegné félénk fiát a csábítás fortélyaira, ám botrányba keveredik és egy saját románcba.
Ehrengard – Egy csábítás története (2023) 41★
Szereposztás
Várólistára tette 19
Kiemelt értékelések
Számomra ez a film minden, ami a Bridgerton lehetne, ha végre megtanulnánk, hogy a zaklatás nem romantikus, nem vicces, és valamennyire értenének az írók az érdekházasságokhoz és a nemesi körök dinamikájához. Tudva, hogy az eredeti regény írója egy bárónő, nem lep meg, hogy ez ennyire jól sikerült.
Cazotte szerencsétlen, kínos idióta, de pont az a lényege. Zavaró, kényelmetlen, ahogy Ehrengard körül legyeskedik, de ezért működik – egy zaklatás legyen kínos, töltsön el rossz érzéssel, szurkoljunk a lánynak, hogy bosszút tudjon állni, és ne láttassuk romantikusnak. A páros egy pillanatig sem hat okénak, és a film sem hagyja jóvá őket, amit imádtam. Mindemellett szerethetők, jópofák a mellékszereplők is, a nagyhercegnén rengeteget nevettem, Ludmilla és Lothar nagyon kamaszok, de aranyosak, és még Kurt és Ehrengard kapcsolata is tetszett – nem kifejezetten romantikus, de egy jól működő, baráti érdekházasság, rengeteg bizalommal. spoiler
Voltak meglepő fordulatok, rengeteget nevettem, végig nem voltam biztos, mire akarják kifuttatni a filmet, és tényleg kellemes meglepetést jelentett az egész. Bátran merem ajánlani.
Cazotte és Ehrengard története elsőre talán romantikusnak hangzik, de a legnagyobb erénye, hogy kimondja: nem az, és nem is akar az lenni. Az Ehrengard hangulata hasonló a Bridgertonhoz, de annál sokkal ügyesebben nyúl a témájához.
Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/11/11/ehrengard-egy-csab…
Nem olvastam az alapul szolgáló könyvet, így a film önmagában is tetszett, nem hasonlítottam össze akarva-akaratlanul az olvasottakkal. Gyönyörű a környezet, és nagyon passzolnak a színészek a feladathoz.
Ehrengard erős, határozott női karakter, csavaros észjárással, ha arra van szükség, és ez plusz pont, hogy ilyen nagyszerűen sikerült megjeleníteni a filmben!
Ehrengard személye érdekelt volna jobban a novellában, ezért reméltem, hogy a filmben kicsit jobban kibontják a karakterét, elvégre 96 oldalnyi történetre jut másfél órányi játékidő. Ehelyett itt is Cazotte dagályos ömlengése tette ki a film 99%-át. A vége felé már bele is pörgettem, mert nekem volt kínos a nagyképűen előadott idiótasága és totál megalapozatlan egoizmusa. Bár itt azért párszor egészen megsajnáltam, annyit szerencsétlenkedett Ehrengard körül… így kicsit esendőbb lett, mint a novellában, ahol csak simán egy narcisztikus s*ggfej. A festményei is tetszettek, és valahol megértem, mi bűvölte el Ehrengardban, a színésznőnek érdekesen szép arca van. Az a titokban készített portré is szép lett, a körülmények ellenére. Végeredményben a film rettenet unalmas, viszont a vége szórakoztatóbb, mint a novellának, és Ehrengard is rafináltabb bosszút áll. Bár az hiányzott nekem, ahogy spoiler