Egy szerelem gasztronómiája (2017) 56% 42★

Ez egy laza, könnyed limonádé, ámde rossz. A sztoriban semmi egyedi nincs, csak a szokásos klisék. De legalább énekelnek benne… mondjuk a dalokat nem sikerült beépíteni rendesen, így az illeszkedés elég darabos. Vanda ruhái viszont vagányak, bár az Amelie-s beütésért nem rajongok. Egynek elment, de az ilyenek után mindig ráébredek, hogy miért nem nézek én túl sűrűn magyar filmeket.

Imádtam! Igazi könnyed, nem gondolkodós, totális kikapcsolódás. Bereczki Zoli egy zseni, de ezt mindig is tudtam. Jól áll neki a filmvászon (is). Balla Esztit is ha lehet, még jobban megkedveltem. Maga a kis aranyos sztori a gasztronómiai szállal önmagában is megállná a helyét, a zenék pedig kifejezetten különlegessé tették a filmet. Remélem megjelenik DVD-n is, mert nagyon szeretném a polcomon tudni.

Nem éppen műfajom, de teljesen tiszta lappal indult. Ám sajnos majd' semmilyen szinten nem árasztott eredetiséget felém, még ha néhány jobb poént talán el is talált, azokat viszont szégyentelenül túlismételgette.

Bereczki oké, Balla jó volt, Benedek Miklós a legjobb, Gazsó György a legkiábrándítóbb szerintem; nulla átélés, mardosó izzadságszag (ebben a filmben). Az ifjú pár között fikarcnyi kémiát sem észleltem, de logikailag sem stimmelt az irracionális és beképzelt séf és a teljesen egysíkú, de kedvesen bájolgó banki alkalmazott közötti, semmiből előtörő erőltetett románc. Ennél csak a kb. 'nevenincs' és egyébként is alig beszélő (vagy beszélni alig tudó) „pánikbeteg duci konyhás lány” spoiler volt csak kínosabb (és ízléstelenebb).

Mint kiderült, a forgatókönyv sietősen, alig két hét alatt készült el, amint a rendező és a forgatókönyvíró börgerkinges találkozói alkalmával, ahol a „csináljunk már valamit, mert hamarosan lejár a pályázati határidő” nyújtott igazi inspirációt az éltelekkel beszélgető séf történetét illetően. Bár úgy láttam, sokan jól szórakoztak a filmen; a minimális költségvetése ellenére valóban tartalmas és szórakoztató, csak számomra cseppet sem kielégítő szinten. Lehet azért érzek így, mert nem nézek tévé filmeket és ez sem moziba szánt produkció volt. Az szinte biztos, hogy soha nem nézem újra, meg az is, hogy az alkotóknak meglehetősen bejött a Kaliforniai Álom… csak ez meg a Magyar Valóság, amiben még ma is az „elvtársakkal intézzük el a dolgokat” …aztán meg nevetünk rajta, mert vagy nincs ötletünk jobb poénra, vagy csak mert számunkra tényleg ez a vicces… ezt passzolom. Minden esetre, a forgatókönyv lehet csak a kapkodás miatt lett ilyen; noha halványan szórakoztatott, de a film összességében számomra inkább egy, amivel valószínűleg túl sokat foglalkoztak.

Kivéve Csomós Marit, a sokat tapasztalt és nagy szívű konyhás néni szerepében. Az ő sztorija, alakítása és jelenléte a filmben kiérdemelt tőlem plusz egy egész csillagot.

hú, ez de sz@r volt. próbáltak belőle vmi Amelie-s érzést kihozni, de nagyon nem sikerült. és ebből is látszik, milyen pici nálunk a filmes piac. mindig ugyanazok az arcok, az összes magyar sorozatban és filmben.

Bereczki hangja menti meg a filmet valamennyire..

Eeeegy gasztronómiai musical. Vagymi. A sztori hiteltelen, a zenei betétek átkötése pedig röhejes és a dalok tartalmát se mindig értettem, hogyan kapcsolódik a történethez… Szóval nem az igazi. Pedig a színészekre amúgy nincsen panaszom.
Viszont szeretném felhívni a figyelmet a színharmóniára! Először csak a zenés részeknél tűnt fel, de később rájöttem, hogy minden jelenet színvilága komolyan meg lett tervezve.

Ez most nagyon gyenge eresztés lett. Elméletben musicalfilm, de attól, hogy időnként, minden indok nélkül dalra fakadnak, még nem lesz az. Főleg, hogy a forgatókönyv írói még ahhoz is bénák voltak, hogy normálisan beleillesszék a slágereket a történetbe. De nem csak ez az egyetlen baj a forgatókönyvvel: tele van logikai bakikkal, és minden ötödik percben felettem egy miért vagy egy hogyan szóval kezdődő mondatot. Miért engedik a bankos nőnek, hogy egész nap ott tébláboljon? Egy olyan étterem, ahova a világ minden tájáról jönnek az emberek, hogyan lehet ennyire veszteséges? Miért titokban kell kicsempészni a kaját? Miért lakik az elvileg szegény séf egy olyan lakásban, aminek alsó hangon is 300000 forint a bérleti díja? Hogyan szerették egymásba a főhősök? Bereczki Zoli karaktere miért viselkedik így? És még folytathatám a sort, mert szinte semmi nincsen megalapozva rendesen. Értem én, hogy egy musical az legyen könnyed, de azért teljesen hülyének ne nézze már az embert.

Korszakalkotó, fenomenális; ELÁBÉ* így még nem lobbantott lángra szerelmet.
A film, amelynél inkább utánanéztem szürreális és az irreális pontos jelentésének, nehogy rosszul használjam. De aztán rájöttem, felesleges, mindkettő jöhet.
Azt hiszem, született egy gasztromusical, csakhogy Berecki Zoli énekelhessen.
Jó, néhány dal erejéig kapott lehetőséget más is. Balla Eszternek például igazán jól állt a „Nem leszek a játékszered”; ezt a karaktert gyakrabban kellene kiengednie a palackból.
Bár elég szépnek tűnik a képi megjelenítés, a film egésze szinte vonzza magához a „pénzkidobás”, az „értelmetlenül felhasznált közpénz” ** címkéket.
Ehhez a filmhez képest a Pappa pia (2017) filmművészeti remek.
Ez annyira szürreális alkotás, hogy csakis vicc vagy fricska gyanánt készíthették el.

* ELÁBÉ – Eladott Áruk Beszerzési Értéke (számvitel, könyvvitel)
** MMA Támogatás összege 120 millió forint

Egy aranyos, szórakoztató, cheezy musical, annak minden műfaji jellemzőjével. És még mindig nem vagyok oda a musicalekért, de a sütős-főzős dolgokat szeretem. Szóval úgy elvoltam vele.

Nem vagyok nagy zenés film kedvelő, csekély számú kivétel van, azokat viszont mind újranézősek. Bereczki Zoli sem a szívem csücske, viszont ezt a „ripacsot” akit alakított valahogy nagyon-nagyon hozta. Balla Esztert már a Kontroll óta imádom.
A történet bejött. Limonádé jellegű, de nagyon élveztem. A vége felé szuperül beindultak a dolgok, és egész jól alakult. Bár az várható volt, hogy spoiler
Tök véletlen akadtam rá a filmre, jól eldugott magyar film.