Egy őrült pillanat (2015) 64% 80★

Vincent Casselba egy tizenhét, de egy negyven éves is könnyen beleszerethetne, már ha magamból indulok ki:))

Amióta láttam az előzetest, tűkön ülve vártam, hogy végre megnézhessem. *-*
Én sz@rrá röhögtem magam :D Ráadásul francia filmről van szó, és azokat általában nem csípem, viszont erre most nagyon szükségem volt.
A csöcskidobós résztől tudtam, hogy ez be fog jönni.
A színészeket nagyon eltalálták, a soundtrack mai és fiatalos (ezt a részét értékeltem a legkevésbé), a történet jó és abszolút nem próbálja komolyan venni magát.
Leginkább 15-16 éves kortól tudnám ajánlani, hogy jobban át lehessen érezni ezt az „évtizedekkel idősebb hapsi jön be” dolgot. xD
(Amúgy Marie helyében a drágalátos apukával és az ominózus barátnővel is megszakítottam volna minden kapcsolatot…)
A végét viszont nem vágom. Azt elcseszték. :D

Azért kap 4 csillagot, mert azért jót szórakoztam a kínos szitukon, de a körítés egyáltalán nem tetszett és sokszor be is lassult a film.

Louna egyenesen az agyamra ment; utálom az ilyen tapadós libákat, ráadásul inkább látszott úgy, hogy szórakozik a pasival, semmint hogy szerelmes belé. Istenem, micsoda (mű)hisztiket tudott levágni! A többi karakterrel nem volt bajom, jól választottak színészeket is. Louna apja mindent vitt. :D Laurent-on jót lehet mulatni, meg persze sajnálni a szerencsétlen flótást, de azt egy pillanatig sem hittem el, hogy bármi komolyat is érez a lány iránt.

Szóval nagyon vártam a filmet, és elég nagy csalódás lett belőle.

Sajnos vígjátéknak elég gyenge volt, nem igazán tudtam rajta nevetni, a poénokat kb mind ellőtték már az előzetesben. Persze Vincent Cassellel bármit megnézek, de még ő sem képes csodákra.

Egyszerűen imádom a francia filmeket, annyira édesek és természetesek. Totál „hétköznapi” történet, amikor is egy kamasz beleszeret egy felnőtt férfibe. Vincent Cassel annyira jól nézett ki a filmben, hogy én is rögtön beleszerettem :D Aztán ott volt a szigorú apa – aki az Életrevalók Philippe-jét játszotta – teljesen elbabázta volna a lányát, aki már majdnem nagykorú volt.
Lola Le Lann iszonyú nagy színésznő, szerintem fogjuk még a nevét hallani. Jól alakította a csábító tinit! Ahogy rámászott a pasira úton útfélen, az nagyon tuti volt :D

A bemutató alapján azt hittem könnyedebb vígjáték lesz, de inkább csak a drámát láttam benne. Persze voltak jelenetek, ahol jót nevettem, mert elsőre elég komikus a dolog így kívülállóként, de aztán kezdett egyre kínosabbá válni az egész. Egyetlen meggondolatlan pillanat tényleg életeket tud tönkretenni. A színészi játék tetszett, de valahogy mégis többet vártam ettől a filmtől. A végét meg nem is értem: spoiler

Attól eltekintve, hogy szerintem az alaphelyzet teljesen valószerűtlen (17-18 éves lányok nem mennek az apjukkal nyaralni, főleg nem az ilyen típusú lányok), ez egy határozottan jól sikerült, üdítő vígjáték lett. Imádom a Frankofón Filmnapokat, ha tehetem minden évben elmegyek egy-egy vetítésre. Baromi jó hangulata volt, az egész közönség együtt élt a filmmel, zengett a röhögéstől a terem. Ezt furcsa így kihangsúlyozni, de én nem járok amerikai vígjátékokra, az európai humor sokkal közelebb áll hozzám, abból viszont jóval kevesebb jut el Magyarországra, ezért sajnos nem vagyok ilyen jó hangulatú vetítésekhez szokva. Megfájdult az arcom a sok mosolygástól. Francois Cluzet zseniális komikus, Vincent Casselt én még nem láttam ilyen könnyed szerepben, de jól állt neki.
Instant jókedvem és nyaralhatnékom lett és most azonnal Korzikára akarok menni.

Nagyon kedveltem ezt a filmet. A hangulata, a szép tájak – na meg Vincent Cassel!
A kiscsajra pipa voltam – jó-jó, tudom, fiatal – de már azért nem gyerek igazán…több esze lehetett volna. Persze ahogy a lánya is mondta Laurent a felnőtt, neki aztán tényleg jobban észnél kellett volna lennie.
Összességében jó volt!

Fura film volt. Az alaptörténete túl mesterséges ahhoz, hogy elhiggyem, emiatt öncélúvá válik. Két tizenéves lány a két elvált apjával közösen nyaralni megy a vidéki eseménytelenségbe, és voilá! A-lány beleszeret B-apukába és megvan a kínos családi gubanc.
A kamaszlányos csalfaság és a karakterek teljesen rendben voltak, de még a másfél órácska is soknak bizonyult a filmből, több ponton belassult. A hangulata könnyed és vidám, ezért elnézegeti az ember. Közben van idő vasalni, mert az a fajta mozgókép, aminél nem maradsz le semmiről, ha véletlenül nem meredsz a képernyőre az elejétől a végéig.

Érdekes. Éppen, körülbelül fél perc telhetett el a film megnézése óta, és nem tudom, hogy mit írjak. Furcsa. Eleve maga a történet is, persze a franciáknak megvan ez az egyedi nézetük, és az egyedi filmjeik, de eddig még nem panaszkodtam. Ez a film azonban így rögtön a vége után, nem nyerte el a tetszésemet. Túl sok dráma volt benne, sok felesleges dráma, és nagyon kusza történetvezetés. A lánynak egyértelmű gondjai voltak, nem is értem, egyértelmű, hogy apakomplexusban szenvedett, hisz míg Marie-nak jóval engedékenyebb apa jutott, aki egyértelműen lazább volt, neki maradt a szigorú, csökönyös, öt évesnek nézem a kis híján felnőtt lányomat. Ez – legalábbis én szerintem – ez volt a kiváltó ok, amiért Louna összekeverte az érzéseit. Nem vágyott ő Laurent szerelmére, csupán ő is ugyanolyan gondoskodást és szeretet akart kapni a férfitól, mint amivel Marie-t is kitüntette. A vége nagyon nem tetszett, kaptunk egy félig lezáratlan befejezést. Louna viselkedése túlságosan is megragadt 13 éves szinten, Laurent pedig engedékenysége miatt nem tudta határozottan visszautasítani a lányt. Nem volt rossz film, de ha felajánlják, hogy nézzük valahol ezt, biztos visszautasítom.