Egy kínai viszontagságai Kínában (1965) 64% 12★

Nehéz úgy Belmondo-maratont tartani, hogy az ember már a második film után érzi magán a Belmondo-mérgezés tüneteit, de erről nem a hős, hanem a mozi tehet: ez a bizonyos Egy kínai viszontagságai… oly mértékben blőd és komolytalan, hogy a megtekintése szinte csakis komoly bealapozás után ajánlott. Mondjuk két pohár gin és egy vintage filmélményekre elfogultan kíváncsi társaság mellett tökéletes húsvét vasárnapi program lehet…

Nos, ez egy színesben leforgatott slapstick komédia. Alles zusammen, mármint ne gondolja senki, hogy a Verne-re történő hivatkozás miatt bármi többről szó esik itt, mint a Belmondo által végrehajtott gügyébbnél gügyébb kaszkadőrmutatványokról és az ezekből fakadó humorfaktorról. Még Ursula Andress jelenléte ellenére sem, akihez a film egyik emlékezetes pillanata, a kínai lokálban zenére, lassan felöltöző sztriptíztáncosnő szekvenciája kötődik.
Egyébként nem mondom, hogy nem szórakoztatott el, vagy hogy nem nevettem rajta – nekem is be van azért készítve egy kis bourbon –, szóval a vígjátéki, sőt, családi vígjátéki él kétségkívül működteti a filmet ma is. Logikusan következik ebből, hogy aki ezt a filmet húsz évvel ezelőtt gyerekként látta akár húsvéti, akár bármilyen más szünetben a tévében, esetleg videón, annak nyilván máig sem lehet vele kapcsolatban egy rossz szava sem. A kérdés tehát igazából az, hogyan állja ki az idő próbáját az efféle humor, de félek, ez legelsősorban is ízlés dolga már.

A látványhumor működik, ezt nem akarom tőle elvitatni. Belmondo mindenre elszánt rajongóinak kötelező, egyébként pedig kinek-kinek kedve és bátorsága szerint…