Egy csapat tengerészgyalogos válaszol a Phobosról, a Mars egyik holdján létesített titkos kutatóbázisról érkező vészjelzésre.
Doom: Annihilation (2019) 15★
Szereposztás
Gyártó
Battle Mountain Films
Di Bonaventura Pictures
John Wells Productions
Universal 1440 Entertainment
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Édes Istenem! XD
Kezdeném a negatívumokkal, mert van belőle jó pár.
1, A színészek
Az alakításokon látszik, hogy (számomra) teljesen ismeretlen színészek rohangálnak a vásznon. Egyiknek sincs sok karaktere, és többségük elhullik, mielőtt bármit is érezhetnénk irányukba. Az alakítások gyengék, egy pillanatra nem hittem el, hogy ezek VALAHA katonák voltak.
2, Forgatókönyv
Ember, ilyeneket nem írunk! Ez elvileg egy profi tengerészgyalogos osztag. PROFIK! Erre olyan marhaságokat csinálnak, mint civilekkel szétszóródnak. Winslow-nak van a legnagyobb pofája a filmben, erre akció közben beparázik, és ELSZALAD! És ezek a profi tengerészgyalogosok! Rengeteg hülyeség van a filmben, néha kínomban felnevettem. És van pár szál, amit nem varrtak el.
3, Párbeszédek
Öcsém! -.-
Annyira gáz amit néha művelnek. Például már támadnak a szörnyek, ezek meg a folyosón masírozva dumálnak. Vagy az egyik liba a helyzet ismertetése közben behisztizik, mert ő a kemény csaj (aki menet közben elfelejtett…franciául?). Sok a szöveg, és az a baj, hogy a lényeget meg röpke 10 percben letudják. A fordulatok nem nagyon leptek meg (mondjuk játszottam a Doom 3-mal).
4. A látvány
A látványvilág nekem túl steril volt. Nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy díszleteket látok, szinte éreztem a műanyag szagát. Az effektek is felemásak voltak. A reaktor például jól nézett ki, de a teleportkapu szinte stop-motion volt.
Összesen van zombi és imp, mondjuk nem néztek ki rosszul, de az utóbbinál látszott a jelmez.
Majd valaki eszembe fogja juttatni a többi hibát, úgyhogy rátérnék arra, ami tetszett.
Ez egy egyszer nézős filmecske, és Tony Giglion látszott, hogy a rajongóknak készíti. Előkerült a duplacsövű shotgun (ezt nem igazán értettem), a láncfűrész, meg még pár apróság.
Vannak easter eggek a filmben, párat észrevettem, és szerintem sokat nem.
Néhol eléggé feszült, máskor pumpálják az ólmot, itt-ott kicsit leül, de annyi baj legyen.
Voltak részek, amik szerintem a korábbi filmben jobban sikerültek, és voltak, amiket itt jobban megoldottak.
Egyes helyszínekből többet néztem volna, és a forgatókönyvre is ráfért volna még pár átnézés, átírás.
Annyira azért nem borzasztó, nem egy Asylum minőség, de senkinek se legyenek nagy elvárásai. Ha nem „A” Doom filmet várjátok, nagyon nem fogtok csalódni.
Nem kérdés, hogy ez a film csontostoba, hótprimitív és alsókategóriás, de mégis megvolt benne az a Jason X-féle trash-faktor, ami miatt el tudtam rajta szórakozni. Az operatőri munka például egészen jó szerintem, követhetőek, jól koreografáltak az akciók, és a főszereplőnő is kellően badass volt, korrekten hozta a színésznő. Igaz, tényleg sikerült a film végét csúnyán elvágni. spoiler Még néztem volna. :D
Ez csudajó volt!!!!!! :D
Mivel a ’90-es és 2000-es évek videojátékain nőttem fel, nagyon megdobogtatta a szívemet és újra előbújt a kocka énem. Az egész film, elejétől a végéig olyan, mintha egy játékot néznék és bár magával a Doommal nem játszottam, felidézte a korai Resident evil részeket. Titkok, hullák, belépőkártyák, titkos labor, gané sumák gonosz (akit hajkurászni kell), őrült tudós, boss fightok, egy ütős csodafegyver a főboss ellen, aaaah….
Apropó főboss… Milyen királyul nézett már ki! :O
A történet nagyon ötletes volt.
Finnyáskodhatnék néhány béna effekt meg a katonák sokszor idióta reakciói miatt, de őszintén? Annyira nem tudtak érdekelni. Nosztalgiavonat. Köszönöm. ^_^
Az imdb-s 3.5 átlag meg vicc, nagyon klassz kis film volt ez.
Nem volt ez annyira borzasztó, mint mindenhonnan hallani. OKé, ez egy Zsé közeli B film. Én hozzá vagyok szokva és szeretem is ezeket, aki csak A listás mozikat néz annak nyilván kiakasztó lehet. Olyan, mint egy fanmade film. Ha a színészi gárda nívósabb lett volna, az sokat dobna rajta de sajnos fájdalmas produkciót látunk tőlük. Legalább a főhősnőnk lehetett volna karakteresebb, mert szegénykém iszonyat jellegtelen, főleg egy ilyen szerepre. Egyébként a díszlet fasza, a sztori oké (bár a túlvilági részből többet néztem volna); én simán megnézném ha lenne folytatása (persze szerepet játszhat benne hogy a DOOM 3-at letoltam vagy tízszer).
Mi az eredménye annak, amikor kultjátékok megfilmesítési jogai tehetségtelen filmkészítők markába kerülnek? A válasz a Doom: Annihilation. Nulla sztori, bűnrossz színészek, semmitmondó dialógusok, műanyag díszletek, gagyi CGI, halálos unalom és dilettantizmus felsőfokon. Kicsit bővebben:
Nulla sztori:
Titkos UAC kísérletek a Phoboson. Az összeköttetés megszakad. Érkeznek a tengerészgyalogosok. Piff-puff, óh jaj, ratatatata, BUMM! Oké, semmilyen hasonló B-kategóriás mókától, pláne egy Doom-filmtől nem várok Terrence Malick-féle létfilozófiai elmélkedést, de könyörgöm, ez ne azt jelentse már, hogy filmkészítőként megkérem az ötéves gyerekemet, hogy írja már meg apu legújabb filmjét, ami aztán olvasás és javítás nélkül egyenesen a forgatáson landol, mint shooting script.
Klisé-klisé hátán, mint pl. főhősnőnk Joan Dark (értsd: Joan of Ark – Jeanne d'Arc = Szent Johanna) zűrös múltja, ami miatt a bajtársak nem szívesen szívnak vele egy levegőt, VAGY a katona, aki bevetés előtt családi fotókat nézeget spoiler VAGY a nagydumás feka, VAGY a többi X számú katona, akiknek felesleges volt nevet adni.
Bűnrossz színészek:
Ha már a production design és a számítógépes részleg elvitte a költségvetést, min spórol a kontár filmes? Hát a színészeken, mi máson? Nagyon kellett volna ide egy húzónév, de vagy nem volt rá pénz, vagy pedig azok a közepesen ismert B-sztárok, akik átfutották a háromoldalas forgatókönyvet is rémülten dobták vissza a szerepet, így maradtak a nóném aktorok, akiknek még egy xarul megírt beszólást is nehezükre esik hihetően közvetíteni.
Mivel sztori és színészvezetés nincs, így elég nehéz bárkiért is könnyet hullatni. Talán a főszereplő Amy Manson-on érezhető némi kínkeserves karakterábrázolás, de mint ahogy minden, ez is be lesz áldozva a spoiler magyarul mi nézők a film végén érzelmileg ugyanott vagyunk, mint a film elején… már ha nem számítjuk a frusztrált dühöt, amit a projekt gagyisága okoz.
Semmitmondó dialógusok:
Mivel láthatólag a vizualitás sem erőssége a filmnek, néhány értelmes párbeszéd segíthetne előregördíteni a cselekményt, alátámasztani a látottakat, vagy pár tökös egysoros a kellő időben és helyen csempészhetne némi vagányságot a filmbe, de az óvodáskorú író eszköztára ilyesmikre már nem futotta. Helyette száraz és unalmas közhelyek, következetlen, sehova nem vezető vitatkozások és sótlan fakjúk repkednek. Íme néhány gyöngyszem:
Film eleji katonai eligazítás
Katona 1: Az alsó szinten van a reaktor.
Katona 2: Milyen reaktor?
Tudós: Fúziós reaktor.
Katona 2: Mármint nukleáris reaktor?
Tudós: Igen, de biztonságos.
Katona 3: Mert ugye még soha nem történt semmi rossz a nukleáris energia miatt.
Aztán ott a káplán, akinek összesen kb. három sora van a filmben, természetesen mindegyik egy nagy zen életbölcsesség, mint pl. „A hit semmibe sem kerül.” VAGY mikor a tudós a „mi folyik itt?” és „mi ez az egész?” kérdésekre folyamatosan azt a választ adja, hogy „Nem tudom.” Vagy a következetlenségre jó példa, mikor az spoiler
Műanyag díszletek és gagyi CGI:
A műanyagot itt szó szerint kell érteni. Már rögtön az első képkocka megjelenésekor észlelhető, hogy ez bizony GAGYI! Ócskán kivitelezett miniatűrök (holdbázis), műanyagból készült belső folyosók, melyekről süt az olcsóság. Még a BFG is fröccsöntött játékpityunak tűnik. spoiler
Összegzésképpen lehet, hogy csak én reagálom túl, de sokkal többet várok egy 2019-es sci-fi-horrortól, mint amennyit a Doom Annihilation nyújt. Nem akartam idecitálni a 2005-ös filmet (ami szintén nem egy jó film), de ha összehasonlítom, akkor Andrzej Bartkowiak mozija Oscar-díjas az Annihilation-hoz képest, ráadásul míg előbbi az „annyira rossz, hogy már jó” kategória, és alkalomadtán még mindig bekerül a lejátszóba, addig az utóbbi szimplán hitvány.