Dheepan – Egy menekült története (2015) 69% 7★

Előzmények a filmhez itt: Srí Lanka biztonsági erőinek 6200 tagját ölték meg, és 30 ezerre tehető azok száma, akik megsérültek a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) elleni harc utolsó három évében tovább itt: Kitekintő.hu http://kitekinto.hu/tamil%20tigrisek/#.Vjb4QLcvfIW

A film tartalma röviden itt: Lehet menekült ügyben újat mutatni
http://24.hu/kultura/2015/10/30/lehet-menekultugyben-uj…
még itt: http://www.filmtekercs.hu/kritikak/szarajevo-2015-ember…
és még több más helyen, de amit én gondolok a filmről:
A rendezőnek, Jacques Audiard -nak ez a filmje vette ki a Saul fia kezéből az Arany-Pálmát. Mind a két filmet láttam, nem szeretném összehasonlítani őket, azt tudom, hogy én mind a két film közben legalább egyszer megnéztem az órámat, ami nálam nem jót jelent. J. A-nak ismerem másik két alkotását is A prófétát https://www.youtube.com/watch… és a Rozsda és csontot is. https://www.youtube.com/watch… Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a rendezőnek ez a legfrissebb, a menekültlétről szóló mozija visszaesés, gyengébb produkció a másik kettőnél. A témája aktuális, a szereplők nagyszerűek, a főszereplő hitelesen játszik, mi több, maga is gyerekkatona volt, van miből merítenie. Amit én gondolok, és ehhez segítségül hívom most (mert ezzel a cikkel értek egyet leginkább) Soós Tamás gondolatait. Egy érzékeny, humanista drámát látunk, magányosan, elszigetelten élő embereket, „családot”, akik hamis (a polgárháborúban meghalt férfi, nő és egy kislány) papírjaival próbálkoznak a Franciaország peremén lévő gettóban élni, beilleszkedni. Idegenek egymásnak és a franciáknak is. Keveset beszélnek, franciául semmit, a testbeszédre hagyatkozik a rendező is és a néző is. Kapnak lakást, munkát, a kislány iskolába járhat, tanulhat, de ez mégsem elég ahhoz, hogy a háború okozta sebeket, rémálmokat elfelejtsék, vagy legalább enyhítsék a traumát. Dheepant rémálom gyötri, többször nem is lehet tudni, hogy amit lát-látunk vele együtt, az megtörténik, vagy egy régi emlék bevillanása. Az arcát figyeljük, az új élethez szükséges elszántságát, nagyon ritka mosolyát, olykor esetlen, abszurd reagálásait. Értjük a küzdelmét, de nem könnyű, nem is lehet együtt érezni vele. Nem sokan voltunk még gerilla harcosok, és nem sokan éltünk úgy családként, hogy az igazi nevét sem tudjuk a másiknak. Nekik ezt kell megélniük, összezárva, egymás szokásait elviselve. Egész jól megy nekik, de nem beszélhetünk szeretetközösségről, nem beszélhetünk férj és feleség összetartozásáról, nem beszélhetünk a gyermeknevelés felelősségéről és nem beszélhetünk anya-apa szerepről sem. Mert nincs, mert nem azok, és a film ezt a „családi életet” remekül megmutatja. A telepen, ahol laknak drogháború van, az utcán lövöldöznek, ebből kimaradni szinte esélytelen. Az újrakezdett életükben minden van, csak béke és szabadság nincs. Pedig erre vártak, ezért menekültek. A jónak induló menekültlétük csapdának tűnik. Mit lehet tenni? A rémálmok megvannak, a harc a lélekben folytatódik, Dheepan és családja gyötrődik. Van-e kiút ebből? És hogyan? Mi lesz a béke ára? Nekem a film vége (úgy mint Soós Tamásnak) nem volt egyértelmű. a rendező az „ő jó ember, csak a háború miatt zavarodott” naiv gondolatával hagyja magára a nézőt. és az utolsó képek inkább álomnak, mint valóságnak tűntek.
A filmre 3 és fél, 4 csillagot adnék, Dheepannak (Jesuthasan Antonythasan) megadom az 5-öt.
Soós Tamás nálam jobban is elmondja: http://www.filmtett.ro/cikk/4047/jacques-audiard-dheepa…