Polisse (2011) 89% 18★

Több, mint egy hete láttam a filmet, de azóta is nehezen szántam rá magam a véleményírásra. Egyrészt azért, mert bár a film komoly témát boncolgat, mégis rettenetes nagy űr volt bennem a 120 perc alatt, másfelől viszont a vége akkora pofont adott, hogy most is zsibbadok bele.

A film eszközként használja a gyermekvédelmi osztályt egy jóval mélyebb ábrázoláshoz: az emberi kapcsolatok és a munka hol rothadó, hol virágzó kettősségének vászonra festésére. Aki dolgozott már csapatban tudja, hogy a legnagyobb összetartásban is ott a versenyszellem, a maximalizmus, az elfáradás, az élet alárendelése, önmagunk elvesztése, és a düh, a feszültség – de persze ott van a lehetőség is új barátokra, szerelemre, sikerekre, elismerésekre.

Ezekre mutat rá igazán a film, de csak a végén, 3 másodpercben tárja a néző elé.

Egyébként, ami negatívumként bennem maradt, hogy a tizenéves kislányt kiröhögi a komplett gyermekvédelmi osztály, és megalázza, gúnyolódik vele, mert a társai elvették tőle a telefonját, és csak úgy kaphatta vissza, ha lesz*pja őket. De ez is visszavezethető a fentebb írtakra, meg arra, hogy ennél sokkal durvább gyermekmolesztálásos- és bántalmazásos esetek léteznek, ebből az alkotók nem is voltak restek szemezgetni, szóval elhiszem, hogy ez a kis jelenet a buta, naiv kislánnyal még vicces is lehetett.

Összességében jól bemutatja a leggyakoribb és jellemzőbb, kicsit talán sztereotip gyerekvédelmis ügyeket, de ez csak a váz; ami azon túl van, az az igazi fájdalmas döbbenet, de ehhez végig kell nézni a filmet.

Leginkább amolyan „elindítod, rátapad a szemed a képernyőre, majd vége a filmnek” élmény. Annyira zseniális volt minden színész, az utolsó kisgyerekig is, hogy folyton azon gondolkoztam, esetleg egy dokufilmet látok.