Dél-kaliforniai diéta (2017–2019) 86% 72★

Először nagyon furcsa volt és kissé sok volt ez a fajta humor :D de aztán gyorsan hozzászoktam és nagyon megszerettem. Nem egy hétköznapi sorozat, az biztos :D

Szörnyen morbid sorozat, tuti nem fogom többet végignézni a gyomorforgató részek miatt. Drew Barrymore szuper ebben a buggyant szerepben. Timothy Olyphant utoljára Raylan Givens-ként brillírozott, Joel egyáltalán nem egy Raylan, sőt, viszont nagyon jó áll neki a plusz pár év, és hamar meg lehet szokni, hogy Joel nem egy harlani rendőrbíró, hanem egy kertvárosi apuka és férj. spoiler

Szerintem örökre kedvenc jelenet marad amikor Drew Barrymore az esőköpenyben spoiler. Nem mindenkinek jöhet be illetve kevésbé lesz véres az első 1-2 rész után, de nagyon furán bizarr és vicces. Nagyon imádom.

Bűbájosan bizarr ez a sorozat :) Bűbájos, mert egy nagyon klassz családot mutat be, akik néha bizony pont ugyanazokkal az átlagproblémákkal küzdenek, mint bárki: munka, család, suli, kapcsolatok. Minden hölgynek (vagy épp úrnak) egy Joelt kívánok, nagyon klassz férj volt, Abby igazán remek gyerek, a beszólásaival vitt mindent. De persze mindezt megzavarja Sheila előhalottsága, anyaként és élőhalottként szilárd elvei vannak, amitől persze néha hajlandó eltérni, ha úgy hozza a helyzet. Bizarr, hiszen a sajátos történethez sajátos humor tartozik, nem egy TWD-s zombifilmet látunk, hanem egy családi zombifilmet, ahol minden rendben, csak emberhúst kell szerezni a vacsorára. Nagyon könnyen darálható sorozat, kikapcsolódásnak telitalálat.

Ne nézzétek meg ezt a sorozatot. Meg se forduljon a fejetekben, hogy belenéztek.
Mert ha végignézitek, és a harmadik évad után rákerestek, hogy mikor jön a negyedik, csak azért, hogy szembesüljetek vele, nem lesz több évad, a szívetek gyorsabban fog kiszakadni a helyéről, mintha Sheila tépte volna egy átlag szerda estén, vacsorára vadászva.

De ha ettől a ténytől eltekintünk:
végre, végre, végreeee, valami friss, valami új! Na, persze, jól ismert elemekkel operál ez is, de valahogy úgy tálalja (höhö), ahogy eddig még nem láttuk.

Teljesen odavagyok a „mitikus/horrorlények” hétköznapi életet folytatnak trope-ért, talán a What We Do in the Shadows óta. Itt is imádtam, hogy Sheila és Joel az apró-cseprő hétköznapi háztartási problémáikat beszélik meg lét fejszecsapás között, vagy éppen olyan identitáskérdéseken lamentálnak, amikkel bárki tud azonosulni (jó szülő vagyok-e, azt az életet élem, amit fiatalabb koromban szerettem volna, mennyire bízom a házastársamban stb.).

Drew Barrymore és Timothy Oliphant éppen annyira ripacskodnak ezekben a szerepekben, amennyire kell, és érezhető, hogy egyszerűen imádták ezt a munkát.

A humora pont nekem való, nagyon jól szórakoztam az összes részen.

Ami sokáig visszafogott attól, hogy belevágjak, az az öncélú gyomorforgató részek – hát, az elején volt belőle pár, majd szerencsére beállt egy vállalható szintre a dolog. Spoilerek nélkül, egy bizonyos szereplő fizikai megváltozása (lelépett a színész, gondolom :P), sajna nem jó irányba billentette a mérleg nyelvét ilyen téren…

Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem lesz folytatás, és nagyon drukkolok, hogy valami lezárás azért tudjon születni a történethez.

Nekem ez ugyanaz a fajta jóféle amerikai abszurd, mint az Unbreakable Kimmy Schmidt, ilyenből szívesen látnék még többet.

Az évad végére nagyon beindult, megtalálta a humorát. Az elején nem igazán tudtam hova tenni, de egy jó kis évadot hoztak össze, tetszett a fekete humor adagolás, és sokszor meg tudott lepni a fordulat.

Az egyértelmű, hogy a legmegbízhatóbban manapság a Netflix szállítja a különböző sorozatokat és filmeket. Nem mondom, hogy minden alkotásuk tökéletes, de megbízhatóan hozzák, azt amit ígérnek.
Nos ebben az esetben is ígérnek egy vicces horror sorozatot és ezt tökéletesen is hozzák. Nem való mindenkinek, mert eléggé vérbő a megjelenítés és a belsőségekben sincs hiány. De emellett nagyon vicces és abszurd is a sorozat, ami folyamatos kontrasztban áll önmagával. Ehhez a kontraszthoz pedig jobb választás nem is lehetett volna Drew Barrymore-nál, akinél cukibb és helyesebb élőhalott kannibált még nem láttam. Tökéletes ellentéte a megszokott zombiknak.
Összességében egy nagyon vicces történet, szerethető karakterekkel és kellő henteléssel.
Két dolgot nem értek csupán: Ericnek miért kell narancssárgának lennie?
Illetve hogy lehet valakinek ilyen mosolya…?! :)

Agyzsibbasztó egy sorozat, annak viszont tökéletes. :D A sztori a lehető legbizarabb, amit mostanában láttam, és szerencsére az első rész után már nem a gusztustalanság határozza meg. A színészek is jók, bár nekem Barrymore néha sok volt, a humora viszont telitalálat.

2. évad után: Feljavítom az értékelésemet, kénytelen vagyok, ugyanis végigröhögtem ezt az újabb 10 epizódot. Imádtam Hammondék humorát, Joel és Eric bénázását, Sheila tökösségét. Végre búcsút mondtunk a hányós poénoknak is, szóval marha jó kis évad volt, kár, hogy mindössze 10 részből állt, néztem volna tovább.

Annak ellenére, hogy “zombi(k)ról” szól ez a sorozat, annyi szeretet van benne, és olyan jól mutatta meg, hogy igenis van életreszóló szerelem, hogy csak na.

Az első rész alaphangon is érdekes, maga a sorozat ötlete viszont jó: szórakoztató, de mégis van benne egy elég erős fanyar és szürreális szál. Most mondanám, hogy étkezések mellé nem ajánlom, de én mindig ez alatt eszek, és nem volt még gond soha :D