Cukorfalat (2005) 69% 83★

A téma jó, a film sajnos unalmas. Mindig veszélyes a kevés szereplős és helyszínes sztori, mert teljes mértékben a színészek játékán áll vagy bukik az egész. Ebben az esetben Elliot Page rendben volt, bár nekem nem tűnt hitelesnek. Patrick Wilson alakítása azonban teljes mértékben felejthető és azt hiszem, ez pecsételte meg a film sorsát is. Voltak jó jelenetei, de mindent összevetve inkább csalódásnak mondanám.

Nagyon régen láttam, azóta is bennem van; egyike azoknak a filmeknek, amit nem tudnék önerőből újra nézni. Nem a látvány miatt, nem a téma miatt, hanem a fájó szégyen miatt, amit Cukorfalat a nézőkkel tesz – kinél erősebben, kinél gyengébben –, hogy miközben szépen lassan folynak az események, én ezt a pedofilt nagyon megsajnálom, és a vétek nélküli áldozatot pedig keserűen, de gyűlölöm…
Nem bírnám ki még egyszer, hogy így érezzek egy ilyen mocsok iránt.
Zseniális film egyébként arról, hogy hol a határ, ha megfordul a hatalmi helyzet? Jogos? Ha igen, meddig…?

Ez mekkora egy pocsek film. Nezem es olvasom az ertekeleseket es nem tudom felfogni. Pedofil temaban sokkal jobb es minosegibb mozik vannak. A szineszi alakitasok az idegesitoen amator szintet SEM erik el, a parbeszedek, monologok mintha iskolasok fogalmaztak volna. Kepileg, zeneileg kezdo, kiforratlan, jellegtelen filmet kapunk.
Hat ez valami borzalmas…

U
N
A
L
M
A
S

Istenkém de mennyire nagyon nagyon nagyon nagyon…

Gondolom sok néző volt úgy vele, mint ahogyan én is, hogy ez a film amolyan bűnös elégedettségérzést okozott, garázda félmosolyt csalt az arcára, hogy igen, ez az, végre a bűnösök is megbűnhődnek. Egyik legelemibb ösztönünk a bosszú, az ember pszichológiai szükségleteit elégíti ki – de talán mondanom sem kell, hogy igen destruktív megoldást kínál csupán. Ez ne akadályozzon meg minket abban, hogy remek bosszúfilmeket alkossunk és nézzünk, engedjük el magunkat és hagyjuk élvezkedni egy kicsit lelkünk sötétebbik oldalát.

Egészen érdekesnek és valamilyen módon egyedinek találtam a film hangvételét. Persze mint bosszúfilm nem egyedi, hiszen ezekben a filmekben mindig arról van szó, hogy az veszi át a dominanciát, akitől nem várnád, de engem ebben a filmben valahogy mégis meg tudtak lepni az újabb és újabb fordulatok.
Le merem írni, én élveztem ezt a filmet, teljesen lekötött, és nagyon hatásosnak tartom. A színészi játék egészen magával ragadó, és bármit látok Ellen Page főszereplésével, egyre jobban tetszik. Egyetlen dolgot tudok felróni hibaként, ami nem tudom, hogy a szinkron hibája-e, de egy kissé mesterkéltnek találtam olykor a dialógusokat. Ettől eltekintve patent.

A német Oomph! zenekar Beim ersten mal tut's immer weh videoklipje alatti kommentárok egyikében olvastam egy utalást erre a filmre.
A Cukorfalatot ezután néztem meg, nagy nyomot nem hagyott bennem, bár a klip röviden és tömören összefoglalja a témát.

Beteg egy film… Ellen/Eliott Page nagyon jól játszik, elhittem, hogy egy pszichopata, a karaktere mondjuk végig idegesített. Néha kicsit untam a történetet, és a vége nem egészen világos számomra.