Come True (2020) 72% 22★

Igazság szerint próbáltam ráaludni, átgondolni és leírni az élményt mik történtek ebben a filmben, de muszáj volt újra leülnöm elé, mert ilyen szintű mindfuck alkotást már nagyon rég láttam. Még most sem tudom biztosra mondani, hogy összeállt a teljes kép, köszönhetően az utolsó két percnek, ami olyat teker a sztorin, hogy csak pislogtam mint hal a szatyorban.
Ami mellett képtelenség szó nélkül elmenni, hogy mennyire iszonyatosan jó, speciális a film atmoszférája. A kiváló operatőri munka, az eszméletlen túlvilági zene, a megfelelően kimért, ráérős tempó, és a dermesztően profin kivitelezett, zseniális álomszekvenciák spoiler ritka erős impulzusokban tartottak végig.
Engem elemi szinten tud elgondolkodtatni az álomvilág tematikája, (persze amire emlékszek is), mert magamon is sűrűn tapasztaltam már meg hosszú évek során, hogy az a bizonyos tudatalatti mennyire a viccesen groteszk vagy éppen a félelmetes oldalát képes előhozni. A zuhanástól kezdve, a fogak kiköpésén át, a véget nem érő üldözésig, ahogy felnézek az égre és látom a bekövetkező apokalipszist vagy más katasztrófát, ahogy random, fiatalkoromban bejárt helyekre kerülök hirtelen, ahogy az aznapi cselekedeteimből térnek vissza konkrét képek, de van, hogy a valóságban olyan szituációba, olyan helyszínre kerültem, mintha már ezt korábban álmomban láttam volna, stb.
Sokrétű téma ez, aminek a hatásait eddig szerintem az Eredet vesézett ki, vezényelt le a legérthetőbben. Ez a film is remekül illusztrálja, vezeti le az alvástól az álmodásba jutás fázisait, belenyúlva a paralízis, az alvajárás illetve a bizonyos REM jelenség kihatásaiba.
Elég sok hipotetikusnak vélt teória gyűlt össze bennem, amiket nehéz kifejteni, de érzésem szerint van bennük ráció.
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Julia Sarah Stone-t korában semmiben nem láttam, de kísértetiesen hasonlít egy fiatalkori Vanessa Kirby-re, amúgy ideális casting volt a szerepre, jól hozta. A Riff-et játszó, Landon Liboiron pedig egy fiatal Jared Leto alteregónak felel meg, rá se lehet panasz. A karakterüket lehetett volna még részletezni, mert kicsit sekélyesnek éreztem őket. A tesztet vezető igazgatóban pedig mintha a néhai zombimester, George A. Romero köszönt volna vissza az irgalmatlan nagy vastag keretes szemüvegével.
Végső soron szerintem ez egy igen értékes, lassan csordogáló, sokoldalú témával foglalkozó, átütően egyedi hangulatú darab, amiben előfordulnak kisebb tisztázatlan foltok, és a karakterek terén némi részletezési hiány, de aki vevő egy zsigeri mindfuck-kal átitatott sztorira és hajlandó arra, hogy napokig is elmorfondírozzon rajta, mi miért van, azok szerintem ne hagyják ki, nagyon megéri.

Kreatív és félelmetes, mindemellett pedig roppant hangulatos.

Becsapós is, sok részlet felett könnyű elsiklani és nem könnyű összerakni a képet.
Például:
Sarah a film legelejétől kezdve spoiler
A mobiltelefon spoiler.
A vámpírfogak spoiler
Sarah spoiler.
Az árnyékemberek spoiler.

Az ötlet eredetisége, az álmok világának vizsgálata egy horrorban nem új keletű, 2021-ben mégis az egyik legeredetibb volt. Igen lassú folyású film, ami türelmet vár a nézőtől és gondolatokat igyekszik támasztani benne, mindamellett rendkívül nyomasztó hangulata is így tud igazán érvényesülni. Ezek együttesen teszik talán nehezebben emészthető rétegfilmmé, de megéri a megtekintést.
Bővebben: http://www.cinegore.net/hu/2022/01/11/come/

Mindenkeppen megnezos, ha szereted a kulonlegesebb hangulatu filmeket.
Az álom jelenetek hihetetlenul hangulatosak, annyirs tizpontos, nagyon eltalaltak. Jo karakter a foszereplo, jo az egesz mozi hangulata. Kb feléig nagyon egyben is volt, de aztan volt egy kizokkenes (oda nem illo zenei betet), majd meg egy kizokkenes es utana mar szamomra nem talalt magara a film. Kicsit olyan, mintha a vegere elfogyott volna a kraft, az otlet, a kreativitas.
A legeslegveget nem vagom, kicsit olyan pótmegoldas szajize van, hogy mindenkepp legyen valami csattano a vegen. Ha valaki erti, magyarazza mar el. Ettol fuggetlenul jo film, kulonlegesseg. Remelem sok hasonlot latunk a rendezotol.

Kemény dió, mert képileg zeneileg 10 pontos, a film feléig azt hittem kedvencet is avatok, aztán történt valami ami annyira kizökkentett hogy nem tudtam vissza helyezkedni hangulatilag. Sok minden nem lett megmagyarázva, de zavaróan, mintha kimaradtak volna snittek, így nagyon erős hiányérzetem van. Kár mert az álomképek anyááááám…

A vége némileg megmentette. :)

Hipnotikus, félelmetes, lassan kibontakozó, nehezebben dekódolható, fantasztikus zenével bíró, vagyis baromi erős atmoszférával megáldott indie horror. Remekül illeszkedik az utóbbi idők hasonló filmjei közé: A cenzor, You won't be alone, Ők, Gaia – az ilyenekből nem lehet eleget látni. Ha valaki tudja még folytatni a sort, ne tartsa magában!

Nem az első horror film, ami a rémálmokkal foglalkozik és nem is az utolsó, de szerintem abszolút egyedi, ahogy az álomkutatást végzik, a hangulat a képi világ mind telitalálat. A színészek is okések voltak, bár úgy istenigazából a főszereplő csajszikánkon kívül a többiek nem kapnak elég játékidőt, dehát nem is igazán hiányzott, ő is bőven elég volt.
Rettenetesen ijesztő egyébként, nem ajánlatos pont alvás előtt megnézni…én legalábbis nem úgy néztem és utólag hálás vagyok ezért magamnak, mert szerintem nálam is gyorsan visszaköszöntek volna a filmbéli rémképek, amik Saraht is kínozták. Ahogy lassan megelevenedik előttünk az a rémálomvilág, ahova Sarah kénytelen belesüppedni akárhányszor elalszik…hát le a kalappal, egyszerre hipnotikus és ijesztő, hátborzongató. Nem csodálnám, ha néhány művészt megihletne ez a film.