Az egyik Earp testvért hátbalövik Tombstone mellett, miközben a család csordáját őrzik. Wyatt és a többiek ezért letelepednek a városban, elfogadják a polgármester ajánlatát, és seriffek lesznek, és feltett szándékuk, hogy megtalálják öccsük gyilkosát. Miközben a gyilkosokból álló Clanton banda… [tovább]
Clementina, kedvesem (1946) 12★
angol
Képek 37
Szereplők
Kedvencelte 1
Várólistára tette 14
Kiemelt értékelések
strangelove
Ez Ford egyik legjobb filmje, egyúttal az egyik legjobb a klasszikus westernek sorában. Ford rendkívül konzervatív filmkészítő volt, filmnyelvi vagy bármilyen más újításokat tőle nem kell várni, meglehetősen távol állt tőle a radikalizmus (hozzátéve persze, hogy az alapítók közé tartozott). Filmjei felületesen nézve – a zsáner klasszikus darabjaihoz hasonlóan – egy kaptafára készültek, teljesen kiszámítható a cselekmény, megjósolhatóak a cselekményben feltűnő karakterek. Mégis. Ford egyrészt azért megkerülhetetlen és a figyelmünkre maximálisan méltó alkotó, mert rengeteget bízott a vizualitásra, a sematikus cselekményelemek között efölött könnyen elsiklunk. Komplex viszonyokat és gondolatokat volt képes pusztán vizuális eszközökkel ábrázolni. Kompozíciós érzéke a legnagyobbakéhoz mérhető. Nagyon értette a szakmát.
Ennek a filmnek az érdekessége, hogy noha végig motivált, lineáris a cselekmény, a film legtöbb elemének funkciója, hogy valamiképpen továbblendítse a történtet (ahogy ez mai napig uralkodó a fősodor filmjeiben), keletkeznek rések. Finoman kalandozó a narratíva. Ebben a tekintetben a kedvenc jelenetem, a csúcspont, mikor Wyatt elmegy borbélyhoz, majd utána egyszerűen csak ténfereg a teraszon. Egyáltalán nem történik semmi, sehova sem vezet az egész, 30-40 másodpercig csak bámészkodik. Ez egyszerűen zseniális húzás egy 1946-os westernben. Ezen túl, amikor kell, a film igencsak feszes és fegyelmezett, a Fordra jellemző bölcsességgel és humorral, amit érdemes megbecsülni. (Egy klasszikus párbeszéd: „Volt már maga szerelmes?” "Egész életemben csapos voltam.")
Zakuro
Ez is az a fajta klasszikus film, amiről korábban már sokat hallottam (kivált attól a tanáromtól BA-n, akinek hatására megszerettem a westernt: állandóan azokat hozta fel példának, amikor csak lehetett).
Nem volt rossz egyébként, de úgy különösebben nem vált kiemelkedővé a számomra.
