Beuleundal Peureunhae (2018–2019) 93% 9★

Hát ez a sorozat több szinten is elgondolkodtatott…magának a történetnek is nehezen álltam neki, mivel tudtam a sorozat nagy része gyermekbántalmazásokról fog szólni. Volt egy hátsó szál és végig kérdéses volt ki is lesz az elkövető, két-három lehetséges „célpontot” is kaptunk egyik sem tett igazán boldoggá:P Az ember tényleg elgondolkozik, hogy kár-e azokért az emberekért. Azt hiszem mindegyik bőven megérdemelte a sorsát, de mégis mi jogosít fel arra, hogy ítélkezzünk és az ítéletet végre is hajtsuk…Érezni lehetett a szereplők frusztráltságát, ahogy a törvény megfogja a kezüket, mikor tudják mit tett valaki, de képtelenek bizonyítani, mikor gyermekéletekről van szó. Csak ugye az ilyen önbíráskodások mindig előbb-utóbb belefutnak saját csapdájukba és jönnek az ártatlan áldozatok…a végén azért el lehet gondolkozni vajon tényleg elkaptuk-e Red Cry-t:P
Karakterek? Woo Kyunggal hadilábon álltam, az elején idegroncs a nő és tényleg a színésznő egész testéből áradt a fájdalom. Nem tudom jobban megfogalmazni, az első perctől az utolsóig sikított a teste. Lee Yi Kyung meglepett, eddig csak a Waikikiben láttam főbb szerepben és abban nagyon idióta volt, ezzel szemben itt az intelligens és kemény zsaru is szuperül ment neki. Az elején még reménykedtem hogy egy leheletnyivel több vigaszt nyújtanak majd egymásnak,d e aztán rájöttem jó volt ez így ahogy volt. Le a kalappal a gyerekszínészek előtt, egyik-másik szerepet még eljátszani is…
Kinek? véresnek nem mondanám, de lelkileg megterhelő. Megismerhetjük a gyermekbántalmazás sokfajta módját a lelki terrortól kezdve a fizikaiig, eközben pedig folyik a nyomozás kérlelhetetlenül. Oda kell figyelni, azt nem mondom ezerrel megdolgoztatja az agyat, de azért nagyon fáradtan ne kezdjetek neki.