Beethoven árnyékában (2006) 75% 34★

A nagy művészekről szóló nagy történetek néha annyira fontosak, hogy meghajlítják a történelmi tényeket és a valóságot – csak hát ki dönti el, mennyire fontos egy nagy, de fikciós történet? Az a sanda gyanúm, hogy leginkább a kollektív emlékezetünk, a kultúránk, ami idestova húsz év elteltével azt mondja, neki ugyan nem fontos a Beethoven árnyékában. A döntés a filmet látva érthető, tárgyilagos, de ez nem jelenti azt, hogy nincs keresnivalónk a mozi körül…

Az ötlet jó. Beethoven és egy kottamásoló lány kapcsolata a nagy zeneszerző utolsó óráiban-heteiben-hónapjaiban – kár, hogy semmi köze a valósághoz. Beethoven kottamásolói kivétel nélkül férfiak voltak, igaz azonban, hogy így vagy úgy valóban hatással voltak az utolsó művekre, de ahogy Agnieszka Holland beleerőltet ebbe a helyzetbe egy korabeli nem túl sötét, nem is túl derűs női sorstörténetet, az bizony bumfordi, főleg mivel Anna működése nyilvánvalóján Beethoven személyének kontójára megy. Főleg azzal a sugallattal, hogy a 9. szimfónia Anna közreműködésének hála lett siker – a Nagy Fúga meg itt ugyebár ronda és gonosz, olyan, mint Beethoven saját árnyoldala.
Ellenben az öreg, beteg, nehéz természetű zseni és a társadalom által visszafogott, de lelkes és elszánt fiatal lány kapcsolata nagyon is érdekes, és női rendező kezei között nem is futhat nagyon lukra. Nem is fut: minden bumfordisága ellenére a film nagyon is nézeti magát, nagyon is érdekes. Köszönhető ez nagyrészt a szinte teljesen felismerhetetlen, nagyon is beethoveni Ed Harrisnek, aki kiváló és atipikus játékot mutat fel, sokkal többet lát és talál Beethovenben, mint az elmúlt években Bradley Cooper Leonard Bernsteinben vagy Angelina Jolie Maria Callasban. Diane Krugert sem érheti panasz egy percig sem, a két főszereplő között él a kémia, kapcsolatuk felépítése logikus és érzelmileg megalapozott.
Holland korábbi művész-életrajzához, a Teljes napfogyatkozáshoz képest ráadásul ezúttal végre maga a művészet is érdekli a rendezőnőt: a film tele van a Decca kiadó korabeli csúcsminőségű Beethoven felvételeivel, halljuk a mozi hátterében a Takács Kvartettet, Vladimir Ashkenazy és Kurt Masur hanganyagait is. A csúcspont a 9. szimfónia zanzásított előadása, bepréselése egy 7-8 perces „medley”-be, amiben ráadásul a korabeli ruhába öltöztetett Kecskeméti Szimfonikus Zenekart és a Kecskeméti Pedagógus Énekkart látjuk előadás közben. A kivitelezés jó, kellő lendület, a modern néző számára is átélhető vizuális rásegítés hangsúlyozza ki a mű kifejezőerejét.

Bár nem sok köze van a valósághoz, szép történetet mesél el okosan a Beethoven árnyékában. Igaz, klasszikus nem lett, sőt, a maga korában kimondottan rossz kritikákat kapott, de az önkényes, ám mégis működőképes sztori és Ed Harris lenyűgöző Beethoven-alakítása miatt abszolút megéri megnézni.

Megnéztük 3 énekóra alatt. Nagyon jó története van. Nekem tetszett! :D

Nagyon sok volt benne a zenei rész, amit untam. Beethoven stílusa – ha valóban ilyen volt – sok kivetni valót hagy maga után. Arrogáns, egoista ember volt. A süketsége miatt sokat kiabált, ami persze érthető. De mindig megbántotta a körülötte lévő embereket. Igazán, csak Anna értett a nyelvén.