Barbie és nővérei, Skipper, Stacie és Chelsea, ill. édes kiskutyabarátaik váratlan és izgalmas kalandba keverednek, miután hazatértek szülővárosukba, Willows-ba. Nagymamájuk padlásán felfedeznek egy régi térképet, mely a környéken elásott kincsről tudósít. A lányok elindulnak megkeresni az… [tovább]
Barbie és húgai – A kutyusos kaland (Barbie) (2015) 70★
Szereposztás
Kelly Sheridan | Barbie (hang) |
---|---|
Kazumi Evans | Skipper (hang) |
Claire Margaret Corlett | Stacie (hang) |
Alyssya Swales | Chelsea (hang) |
Chelsea Miller | Taffy (hang) |
Joanne Wilson | Roberts nagyi (hang) |
Michael Daingerfield | Joe |
Kedvencelte 2
Várólistára tette 27
Kiemelt értékelések
Ez a Barbie már nem is az igazi.
Se a hangja nem az, se a kinézete…Szörnyű hová jutottunk pl. egy hattyúk tavától. :/
Azt írja az ismertető, hogy váratlan és izgalmas kalandba keverednek. Kérdem én: hol? Mikor?
Sokkal rosszabbra számítottam (bár alapvetően a Barbie és testvérei sorozat önmagában ad a testvérek között egy jó kis dinamikát, tehát nem a legalja).
Először is, voltak benne olyan mélyebb rétegek, amik szépen voltak felvezetve, mint például, milyen, amikor egy régi hely, amit szerettél, teljesen megváltozik, és nem hozza vissza azokat a nosztalgikus emlékeket, amiket úgy szerettél, nem váltja be a reményeket. Milyen, amikor csak te nem emlékszel egy városra, és nem fűz oda emlék, idegen vagy a testvéreid között. Ez a rész tetszett a legjobban.
Aztán ott volt az aranyos elem, hogy a kutyusok is beszélgettek egymás között, teljesen odaillő volt a mogorva vén kutyával együtt. Még a kincskereséses kihívások is tetszettek, az meg pláne, hogy több nap – hét – eltelt, tehát nagyon kitartóak voltak a lányok.
Ehhez jön a kedves légkör, és az, hogy felidézhet a gyerekekben-felnőttekben olyan emlékeket, amikor ők maguk látogattak el a nagymamájukhoz/egy rég látott helyre. Ennek pontosan az a nosztalgiája van meg, amit a szereplők a mesében nemigen élhettek át.
Ami nagyon nem tetszett, az a két „gonosz” volt, nem is értem, miért tették be őket a történetbe, kihagyható elemek. Ők nagyon lehúzták a színvonalt, nem voltak humorosak, se félelmetesek, se semmilyenek, csak kizökkentik az embert a mese menetéből.
Összességében tehát pozitív csalódás. Nem egy nagy dolog, de egész kellemes, főleg, ha valaki kimondottan Barbie-sat vagy kisebb korosztálynak való mesét akar nézni.
Már a borító láttán is sokkot kaptam, és akkor még el sem kezdtem a filmet.
Hát…
Egyebek, ömlesztve…
…
– Nahát, ebből láttam a játékot: OwnMcKendry csinált belőle videót (többet is). Ajánlom mindenkinek, nagyon vicces :DD
…
– Barbie egy beképzelt majom; másrészt, hány éves, hogy már ennyi munkahelye volt?
…
– Jaj, Istenem, beszélő kutyák?
És mégis, milyen nevet adna Barbie ennek a szerencsétlen kutyusnak: Kutyafáját, meg Kutyaszaurusz, eddig terjedt a kreativitása?
…
– Hát, legalább a kutyák cukik.
…
– Klisés, bugyuta főgonoszok, akik kislányok kincskereső játékába rondítanak bele, a haszon reményben… Nem, már nem is mondok semmit, ez önmagáért beszél. Ezen még egy gyerek is csak szánakozna.
…
– Avagy a legesetlenebb kiskutya lesz a nap hőse, aki megment mindenkit. De, ez most kivételesen nem is zavar (pedig újabb klisé).
…
Mindent összevetve: az animáció nem nyert meg (bár láttam a szérián belül rosszabbat is), a lányok és a kiskutyák aranyosak együtt, de maga a sztori ezerszer lerágott csont és felejtős. Egyszer ki lehetett bírni.
Tegnap esti „kínzásom”! Ha már egész hétvégére kimenőt kaptam, akkor vasárnap esti levezetésként kötelező jelleggel meg kellett néznem.