Barbie & húgai – A lovas kaland (Barbie) (2013) 68% 74★

Szeretném kikérni magamnak, hogy Barbie 12 centis magassarkúban lovagoljon az egész filmben. Nem tudom ki engedélyezte ezt, de ekkora marhaságot…

Ez az egyik kedvenc Barbie filmem, régebben a húgommal nagyon sokat néztük. Mindig is szerettem volna egy ilyen fenséges lovat :) Továbbra is elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, még annak ellenére is, hogy már elég sok hibát/furcsa dolgot látok benne, pláne úgy, hogy én magam is régóta lovagolok, így még szemet szúróbbak benne az ilyen lovas bakik. Mindezektől függetlenül szeretem ezt a mesét, és a rózsaszín világát :)

Látványos, van benne tanulság, és kb ennyi. Barbie tökéletessége idegesít, de legalább most nem boronálták össze senkivel.

Kiskoromban egy időben nagyon menőnek számított a lovaglás, de engem sosem érdekelt különösebben.
Egyebek, ömlesztve.
…
– A ló választ lovast! Aha, mint a HP-ben, ahol a pálca választ gazdát.
…
– Ennek a tulajdonosnőnek (vagy kinek) amúgy elképesztően modoros a stílusa.
…
– Jaj, már megint egy irritáló, francia akcentusú pojáca…
…
– Az ifjú Sheldont látják szemeim? Na, ne…
…
– Te vérzel! Nem mondod? Miután egy kőrakás alól szedted ki a lábát, ez nem kéne, hogy meglepjen téged!
…
– Skipper, letennéd a tablettádat, csak egy percre?
…
– Vigyorgó ló… Nem, nem mondok semmit.
…
– Rózsaszín melírcsíkos ló… Oké, oké, tényleg befejeztem!
…
– Roberts? Na, végre fény derült a vezetéknevükre!
Amúgy meg, egy csontra lejáratott klisé: Jaj, el kell adnunk ezt a helyet! De, ha megnyerünk egy versenyt, akkor nem!
És megnyerik? Naná!
…
– Úristen, Chelsea, mit tettél ezzel a lóval?! Tele van csillámporral még a …-a is!
…
– Mi is lenne velünk, egy bál nélkül?
…
– Sajnos, fogalmam sincs, mi történt ezután, mert félúton bealudtam…
…
– Anyám, ez most komoly?
…
Mindent összevetve: dögunalom… Megyek olvasni!

Körülbelül olyan 40 perc után mondtam, hogy oké, köszönöm, ennyi volt. Hiányoltam azt, ami az előző, igazi Barbie mesékben volt/van benne: az életet. Itt csak komorságot láthattam, a jellegzetes színek kimaradtak, mintha egy búskomor mesét vagy életrajzi történetet láttam volna, s pedig próbáltam azt, hogy igen, ez egy aranyos mese. Valamilyen szinten lehet, hogy az, de mégis letaglózott. A karakterek semmilyenek, élettelenek, az állatok ennivalóak, s ennyi ami pozitívumként feltudnék sorolni. Semmilyen reakciójukat nem tudtam felvenni, semmi nem jött át, csak annyi, hogy babaként mozognak ide-oda, semmilyen komoly üzenete nem volt (ami egyébként szokott lenni), semmilyen igazi, életbevágó probléma nincsen, az internetről/telefonról való le nem szakadás itt is megtörtént… semmi új. Semmi újat nem tudnék felhozni, ami a mai Barbie „mesékben” (az összesben) meg nem találhatóak.
Emiatt nagyon-nagyon mérges vagyok. Próbálok mindig új esélyt adni, hogy na ez, na majd az visszahozza azt a régi életérzést, mint pl. a Hattyúk tava, vagy tudom is én, bármelyik régi mesében megtalálható volt. Tudjátok… amikor azokban volt még élet, szín, üzenet.
De nem adom fel. Bízom benne, hogy egy nap, egy szép nap visszakapjuk a régi meséket, talán 50 év múlva, de az fix, hogy ilyen agypusztító mesékkel nem szeretném mérgezni az agyamat.

Egy Barbie film, amiben Barbie nem Annika hercegnő vagy Mariposa, hanem önmaga – Barbie. Elsőre jellegtelen, egyszer nézhető családi film. Másodjára is az, de elismerem, találtam benne jó pillanatokat és értékelhető dolgokat. Tetszett, hogy több korosztály jellegzetességeit bemutatta, és ha kiszámítható is, viszonylag jó szórakozást nyújt, ha elvonatkoztatunk tőle, hogy élőszereplős filmként milyen gyenge lenne, és nem várunk túl sokat. Ebbe se tettek zenét szerencsére, senki nem énekel, a háttérzenék aranyosak.

Ez az animáció nem tetszik :(

Van benne pár jó poén, de Barbie még mindig csak egy üresfejű, felszínes p…csa.

Ez annyira nem volt rossz. Meg végre megtudtam, hogy Roberts a vezetéknevük XD