A Baran afgán menekültek történetét meséli el egy iráni tinédzser, Lateef szemszögéből. Ez a lírai mese, mely időszerűbb, mint azt a rendezője valaha is álmodni merte volna, a határokon átözönlő, munkára és napi betevőre éhes afgán menekültek iráni fogadtatását, emberségét veszi nagyító alá. S… [tovább]
A Baran afgán menekültek történetét meséli el egy iráni tinédzser, Lateef szemszögéből. Ez a lírai mese, mely időszerűbb, mint azt a rendezője valaha is álmodni merte volna, a határokon átözönlő, munkára és napi betevőre éhes afgán menekültek iráni fogadtatását, emberségét veszi nagyító alá. S mindez egy tiszta szerelem hátterében jelenik meg.
A legjobb szerelmes filmek gyakran azok, amelyekben a szerelmesek nem lehetnek egymáséi. A Baranban is majdnem ez történik. A fiatal pár alig vált szót egymással, és csak futólag találkoznak. Lateef talán azt szereti Baranban, amit a lány képvisel a számára: a szegénységét, a gyámolításra szoruló lényét és a család iránti odaadó szeretetét. A lány önfeláldozásától meghatott Lateef is lassacskán rálel a saját áldozathozatalára, s feláldozza Baranért a szabad idejét, a munkáját, a pénzét – melyet fösvény munkaadója, Memar félretett neki – és végül egész identitását.
Ha az iráni mozi – a valóságból merítkező, néha amatőr színészekre támaszkodó realisztikus történeteivel – gyakran emlékeztet a háború utáni olasz neorealizmusra, úgy Majidit Irán Vittorio de Sicájának is nevezhetnénk. [bezár]
