Baempaieo Tamjung (2016–2016) 75% 21★

Elég vegyesek az érzéseim ezzel a sorozattal kapcsolatosan, ugyanis szerintem ez lehetett volna sokkal, de sokkal jobb, de mégis olyan kiforratlanra sikeredett.
Érdekesnek tartom azt, hogy sok kdrama esetén 16 rész túl sok, túl nyúzottá teszi a sorozatot – na itt szerintem pont az volt az egyik baj, hogy 12 részbe nem fért bele annyi minden, amennyi kellett volna, s ezért lett elég csiszolatlan. Például az, hogy Yoon San mitől olyan különleges vámpír, vagyis úgy általában a vámpíros szál lett elég fuserált. Aztán ott van Han Gyeo Wool, aki olyan badass karakter lehetett volna, s pont, hogy az ő történetével indítunk, számomra mégse tűnik úgy, hogy kapott volna egy kiteljesedett szereplést, de még egy méltó lezárást se. A fényképezés se tetszett mindig, ugyanis oké, hogy sötét világot mutat be, de a sötét térhez sötét ruházat is társult, számomra ez pedig zavaró volt, a cenzúrázott tárgyakról nem is beszélve :D számomra értelmetlen egy vámpíros nyomozós sorozatban gyilkos eszközöket, vért stb. cenzúrázni, az alkoholt pedig nem. Ennek a miértjének muszáj lesz utánanézzek.
De hogy ne csak a negatívumokról beszéljek, muszáj megjegyezzem a sorozat nyomozó részét, ugyanis én ezeket az egyedi eseteket sokkal jobban élveztem annak ellenére, hogy nagyjából mindegyik kiszámítható volt. Persze, a kis triót is bírtam, ami nálam ugye nem meglepő, de azért jobban örültem volna, ha Han Gyeo Wool több screen time-ot kap. A szereplők úgy általában elég okésak voltak. S szerettem, hogy lekötötte a figyelmem a sorozat, egy idő után faltam egymás után a részeket, s néztem is volna tovább.
Nem volt ez rossz, csak számomra egy iiiiiici picikét gyengus – bár igazából nincs mihez viszonyítsam, mert ez volt az első vámpíros kdrama, amit láttam.

Jó kis krimi sorozat ez, érdekes sztorival, izgalmas zenével, sötét képi világgal és hangulattal. Nagyon szimpatikus volt ez az alázatos, jószívű, de kicsit hideg karakter, végig arra vártam, hogy kiderüljön, miért is olyan különleges ő, de hiába. Pedig szerintem ez lett volna az egyik kulcspontja a történetnek. Az ügyek kifejezetten kegyetlenek és sokkolóak voltak, érdekes volt követni a nyomozást és megkapni az elejtett morzsákat, amiből azért nem lehetett olyan sokat kapni, általában sablonszerűen mindig az epizód végén derült ki valami. Nekem ez egy középszerű darab marad minden pozitívuma ellenére. Ráadásul túl sok a hiányzó részlet és kérdés ahhoz, hogy ne készüljön második évad… Talán, amikor Lee Joon visszajön a katonaságból. (Crossed fingers.)

Mea culpa @Meryl :) 7.-8. résznél még azon morfondíroztam, hogyan is kedvelhetted meg Yo Na-t, most már tudom:) végére sokkal szerethetőbb lett, mint San nagy szerelme :)
Noh sztorihoz annyit fűznék az egyedi esetek sokkal jobbak voltak, mint a „főszál”. Azt kb borítékoltam mi és hogyan történt 80%-ban be is jött. Viszont az eseteket nagyon szerettem, oda kellett figyelni. Számomra apró negatívum volt, hogy bár ez egy spin off sorozat a vámpír ügyészünkkel ellentétben itt egyetlen egy eset volt, ahol szerintem San vámpír képessége segített megoldani az ügyet az összes többiben egyszerűen a jó megfigyelőképessége és esze oldotta meg azokat. Ennél még az ügyész is többet verekedett, mint nyomozó vámpírunk, így még azt sem mondhatom, hogy a vámpírsága ott került előtérbe:D Mondjuk van itt pár érdekes dolog, amit nem tudok megmagyarázni…Oké a vörös szeműek az ember véren élők nem mehetnek a napra, San sárga szeme a kísérlet miatt van és ő fény járó, de akkor mi van a kék szeműekkel? Spin off ide vagy oda , ha tudatosan kiemelték hogy ez a sorozat abból a világból való, akkor azért erre odafigyelhettek volna…arról már ne is beszéljünk, hogy egyes átalakulásoknál az „áldozat” azonnal vérszomjjal ébred és harap, míg a másikaknál csak csendben felül aztán add ide a „boros” üveget…noh mindegy
Karakterek? Alapvetően szerettem a triónkat (állandóan kajás rendőrünkkel kvartettet). San örök türelme az idióta Goo Hyunggal és Goo civakodása Gyeo Woolal nagyon szerethető volt és sok mosolyt csalt az ember arcára . Yo Na igazi bitch karakter volt, de a végére tényleg szerethetővé vált. Amit sajnálok, hogy Gyeo Woolt nem használták ki vagy alig. Többé kevésbé megmaradt aranyos pofikának és az kifejezetten bántó volt, hogy bár a bátyjáról akart mindent megtudni ezért maradt a srácokkal végül abszolút sötétségben maradt…
Kinek? Vámpírság itt tényleg csak amolyan kell a háttérvilághoz, annyira nem jelentős mint az Ügyészes sorozatnál, viszont itt az esetek talán érdekesebbek/összetettebbek. Abszolút nyomozós, 0 romantika (illetve van egy naaagy átívelő szerelem, amiből semmit sem látunk:D). Amúgy szerintem egy igazán jó nyomozós sorozat lett:)

Amit le kell szögezni, hogy ez egy nagyon kis ütős sorozat. Sötét, mély és sok sok nyomasztó érzéssel van tele. Ezenkívül aki „igazi” vámpíros sorozatot vár, mint mondjuk a Buffy meg a többi az felejtse el. Itt inkább a háttérbe van a vámpírság, és nem is az a fő szempont, de mindennel összefügg.
Történetileg nagyon jól meg volt komponálva, és jó a végig vezetés. Az elején az ügyek amiket megoldanak nagyon kemények.. Ami nem tetszett, hogy a lényeg (San múltjával kapcsolatban) mindig csak az utolsó 5-10 percben került elő. :/
A szereplők is nagyon jók voltak, megdöbbentő de a végére Yona karakterét nagyon megszerettem, pedig nem egy ma született bárány. Plusz nagyon ellenszenves tud lenni. San, Hyung és Wool triója nagyon bejött, de Wool inkább csak csini pofika volt többször is és ezt kicsit bántam, mert az ő történetével indultunk, mégis nem kapott befejezést és nem is foglalkoztunk vele nagyon később. Hyung és San sajátságos kapcsolata lassan halad előre, de amikor minden helyre áll akkor még jobban megszeretjük őket, hiszen igazi barátok. :) San nyomozási technikája még mindig nagyon tetszik, de végül is a nagy kérdésemre nem kaptam választ, hogy a nyomozási technikája mennyiben fakad a vámpíros képességeiből.. ami egy kicsit zavar.
Alapvetően egy nagyon jó nyomozós, bűnügyi sorozat, egy nagyon kevés természetfelettivel megspékelve.. Bátran ajánlom, megéri. :)

Tévedésből kezdtem el nézni, mivel csak a „vámpír” maradt meg bennem a címből, de előbb utóbb a Vampire Prosecutor is sorra kerül :) Összességében nem volt rossz, de az elején nagyon nehéz volt összerakni az összefüggéseket, meg úgy az egész történetet kisakkozni. Az elején kapunk egy kis infót mi történt a múltban Sannal, de aztán óriási az ugrás és a „mellék” ügyek sem igazán adnak magyarázatot lényeges kérdésekre. Igazából a 10. részben nyer értelmet minden, örültem volna, ha ezzel kezdődik és nem kellett volna a „sötétben” tapogatózni. A karaktereket bírtam, bár Han Gyeo-Wool „tudományát” jobban kihasználhatták volna. Érdekes volt, hogy nem a vámpírságon van a lényeg, szinte elhanyagolható ki vámpír-ki nem, hanem minden szereplőnek megvan az indítéka, mozgatórugója, ami ilyen-olyan módon összefonódik…