Az utolsó és az első emberek (2020) 12

Last and First Men
70' · izlandi · sci-fi, fantasy, rejtély, kísérleti film 12

Kétmillió év múlva, az emberiség jövőbeni faja a kihalás szélén áll. A világból szinte csak hatalmas és szürreális emlékművek maradtak, amik egy üzenetet sugároznak a sivár pusztaságba.

Képek 2

Szereposztás

Tilda Swintonnarrátor

Kedvencelte 1

Várólistára tette 42


Kiemelt értékelések

tetsuo

Jóhann Jóhannsson neve magyar vonatkozásban is ismerős lehet, hiszen Szász János két filmjéhez is ő szerezte a zenét, de a kiváló Őpium mellett olyan mozgóképes alkotások zenéi is hozzá köthetőek, mint pl. a 80-as évek horrorjainak hipnotikus emléket állító Mandy vagy a nagyszerű(en lehangoló) izlandi krimisorozat, a Trapped. Szász János mellett Denis Villeneuve-vel is sokat dolgozott együtt, a Blade Runnertől az Érkezésen át a Sicarióig számos filmjének zenéjét komponálta, a Dűnéét már nem, mert sajnálatos módon 2018-ban elhunyt, különböző gyógyszerek és kokain túladagolása miatt.
Idén lett a nagyközönség (már amennyire a későbbiek fényében beszélhetünk nagyközönségről) számára is elérhető egyetlen rendezése, ami egy science-fiction alapmű, Olaf Stapledon brit szerző transzhumanista űropera esszéje, Az utolsó és az első emberek filmváltozata. A könyv sem könnyű falat, annak ellenére, hogy a naprendszer kolonizálásától a kaptártudatig számtalan rendkívül izgalmas témát vet fel, ami máig meghatározza a tudományos-fantasztikumot, iszonyatosan tömény olvasmány, de szerény véleményem szerint alapmű mindenkinek, aki kíváncsi a mai SF gyökereire. Nos, a filmváltozat annyiban hű maradt az eredetihez, hogy nem a könnyed fogyaszthatóság került előtérbe. SF mellett a másik meghatározó címke, a kísérleti film, amit ráaggathatunk, ha mindenképp címkézni kell. Tilda Swinton narrálja végig a történetet, amelyből megtudhatjuk mit üzen a kétmilliárd évvel később élő utolsó (szám szerint a tizennyolcadik) emberi faj nekünk a Neptunuszról, mielőtt kihalni készülne a szupernovává váló napunk miatt.
Nos, ne számíts akciófilmre. Előre szólok, hogy egyetlen ember sem szerepel a filmben, mindössze különös épületeket látunk, amelyeket mintha idegen vagy sokkal későbbi civilizációk alkottak volna (pedig kis utánajárással kiderült, hogy a volt Jugoszlávia területén létrehozott brutalista emlékművek a fasizmus áldozatainak emlékére [basszus, el kell menni megnézni őket élőben]). Ha bírod, hogy olyan sebességgel pörög az akció, mint mondjuk Fliegauf Benedek Tejútjában (én bírtam), akkor ez a te filmed. Mintha egy pár ezer évvel később keletkezett dokumentumfilmet néznél, amelyben a mai emberek utáni, de már mégis letűnt civilizációk épületeit látnád 70 percben. Egy bő óra fantasztikus utazás egy nem létező jövő múltjába.

1 hozzászólás
rocketdog 

Nem több annál, ami: monumentális építményeket ábrázoló statikus képek és egy üzenet narrációja. Tilda Swinton egyébként jó választás volt erre a feladatra, simán elhittem, hogy a hangja egy jövőbeni, fejlettebb emberi fajtól származik.
A zene telitalálat, az egyetlen, ami valamiféle hangulatot teremt legalább rövid ideig néhány alkalommal. A meditatív, hipnotikus jelzőkkel nem tudom illetni, projekciós felületként túl üres, vizuálisan önismétlő, nincs min elmerengeni, továbbgondolni.

Elmer 

Meditatív vízió az emberiség jövőjéről, jelenéről, múltjáról. A brutalista emlékművekről készült hol lassú kameramozgások, hol hosszan, statikusan kitartott fekete-fehér képek, Jóhansson zenéje és Tilda Swinton narrációja mágikus jövőbeni utazásra hív, az emberiség utolsó fajához. Kísérleti film, szó se róla, de a 70 perces hosszal úgy éreztem gondoltak a nézőkre is. Igazi kis csemege lehet, mind a sci-fi, mind a kísérleti filmek kedvelőinek.

Nemaa 

Jóhann Jóhannsson első és utolsó filmje sajátos, fennkölt, ambiens zenéjével, mely egy meditáció 2 milliárd évvel a jövőbe, Tilda Swinton narrálásában. A látványos akciófilmeken nevelkedett néző értetlenkedve kérdezné, hogy mire fel ez a film, melyben csupán 1895 szó hangzik el, amit egy átlagos olvasó 8 perc alatt elolvashatna, de a filozófiára és science fiction-re nyitott néző szerintem elégedetten, meghatottan és kicsit talán elvarázsolva nyugtázza a végén, hogy érdemes volt 70 percet erre rászánnia az életéből. Engem személy szerint lenyűgözött és felkeltette érdeklődésem a könyv iránt.

1 hozzászólás
Gabriella_Balkó 

Jóhann Jóhansson zeneszerző rendezői debutálása sajnos az utolsóra sikeredett. Ez egy sci-fi kísérleti film, ami szerintem inkább valami galériába való háttérvetítésnek, mint a mozivászonra – elnézést azoktól, akiknek tetszett. De nekem teljesen elég volt a 70 perc. Jugoszláv brutalista építészeti „remekek” képi világát Tilda Swinton narrációja kíséri, aki mint utolsó ember egy távoli bolygóról 2000 évvel későbbről szól a mostani emberekhez. Nem sok minden maradt meg bennem. Az értékelések alapján a könyv sem túl könnyű. Ez tényleg a nagyon hard sci-fi rajongóknak való. Nekem túl unalmas volt (párszor el is kapott a szundi, bevallom).

#kinozážitok č. 15 bol režijný debut žiaľ už nebohého hudobného skladateľa Jóhanna Jóhannssona. Je to menej sci-fi, viac experimentálny film, takže netreba čakať žiadne akcie a podobne. Z tohto filmu bohato stačí tých 70 minút… Podľa mňa by sa viacej hodilo do nejakej galérie alebo múzea ako sprievodné video, nakoľko ide o zostrih záberov na brutalistické stavby z územia bývalej Juhoslávie, čo sprevádza hlas Tildy Swinton ako osoby z veľmi vzdialenej budúcnosti. Nakrútené podľa knihy Olafa Stapledona z 1930. Pre too hard sci-fi fanúšikov…


Hasonló filmek címkék alapján