Az utolsó angol úriember (2012–2012) 59

Parade's End
287' · angol · dráma, romantikus, minisorozat 12
5 rész

A sorozat az Edward-korabeli Anglia végnapjaiban játszódik. Ekkor veszi feleségül a konzervatív arisztokrata Christopher Tietjens a terhes Sylviát. Kapcsolatukat beárnyékolja, hogy a gyermek nem biztos, hogy az övé.

angol

Képek 56

Szereposztás

Benedict CumberbatchChristopher Tietjens
Rebecca HallSylvia Tietjens
Adelaide ClemensValentine Wannop
Rupert EverettMark Tietjens
Roger AllamGeneral Campion
Janet McTeerMrs. Satterthwaite
Sylvestra Le TouzelMarchant
Jack HustonGerald Drake
Ned DennehyConsett atya
Tom MisonPotty Perowne

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 17

Várólistára tette 137


Kiemelt értékelések

Osli75 

Jó kis történet volt, de a sorozat nagyon angol. Nekem kicsit lassú volt, inkább néztem volna egy 2-3 órás filmet, de azért tetszett. A szereplők megfogtak, főleg Rebecca Hall játéka.

krlany 

Ebben a sorozatban Sylvia-t alakító színésznő volt a legzseniálisabb, még akkor is, ha a karakterét jól megcsaptam volna párszor egy péklapáttal. Wannop kisasszony annyira kis szürke egérke volt, hogy nem is értem, hogy lehet utána epekedni. Cumberbatch szőkén meg egy tejfeles szájú mamlasznak néz ki, akinek kijárna egy-két pofon időnként, hogy észhez térjen.
Ezekkel együtt is rendben van ez kérem szépen.

Sicc

El kell olvasnom a könyveket. Asszem akkor sok mindent másként fogok látni.

19 hozzászólás
Juci

Annyira imádtam, főleg az első két részt, az perfection, de a többi is nagyon színvonalas volt. Rufus Sewellt szeretném kiemelni a mellékszereplők közül (ő volt a bolond pap), zseniálisan hátborzongató volt.

1 hozzászólás
hena_k

Egyetlen problémám volt ezzel a sorozattal Adelaide Clemens alakítása. Egyáltalán nem volt hiteles számomra :/

Jadeline

Egyszerűen imádom! Gyönyörű sorozat. Mind a történet, mind a látvány terén.
A színészeket pedig nagyon jól válogatták össze. Különösen Rebecca Hall Sylviája tetszett nekem. Hozzá képest Adelaide Clemens tényleg nagyon kevés volt…
Christopher karaktere az egyik kedvenc irodalmi alakom is és szerintem méltó könyvadaptáció lett . Örülök,hogy nem hadják ”elveszni” a művet.

Bee

Egyik kedvenc kosztümös sorim. :) Annyira jól eltalálták a színészeket, hogy az fantasztikus ! Mindenki, egytől -egyig, mintha rájuk öntötték volna *.*
És a ruhák ! Gyönyörűek !!
Olyan jól megteremti az Edward kori hangulatot, hogy szinte ott vagy te is velük…

Sonnenschein 

Egy kellemes történelmi sorozat „tökéletes angolsággal” elkészítve. Tökéletes Cumberbatch alakítás; a kiemelkedő alakítás, ahogyan megszoktuk tőle. Olyannyira tökéletes, hogy nem biztos, hogy adtam volna ennyi csillagot, ha más valaki alakítja Tietjens szerepét. Nme azért, mert más színész nem kedvelek annyira mint őt, hanem mert a film nem ér annyit. Cumberbatch alakítása teszi igazán jóvá.
Ami biztos, és B.C. tökéletesen képviseli, az „úriemberség”, a tisztesség, legyen szó nőről vagy férfiról, belső tulajdonság, ami nem lehet csak úgy letenni vagy felvenni, mint egy ruhadarabot …..

boglarkusz

Imádom ezt a sorozatot. Szerintem sokszor fogom még újranézni. Tietjens karaktere alapból eléggé különleges, és ezt Benedict szerintem jól tudja hozni. Rebecca Hall is zseniális, annak ellenére, hogy jópárszor leütöttem volna, főleg a történet legvégén. spoiler De végülis cuki kis történet a maga módján, és kedvem is támadt elolvasni könyvben

barbikaunatkozik 

Ahogyan a cím is utal rá, ez a miniszéria valóban az utolsó angol úriembert mutatja be. Vagy még inkább azt, hogyan semmisül meg ez a kirakat (ha már annyira szereti Chriss használni ezt a szót a magánéletére).
Adott egy férfi, aki mindent megtesz, hogy elveinek megfelelően alakítsa életét. Vagy legalább is azt, amit annak vél. Szigorú szabályainak korlátai között tengeti mindennapjait, amikor felbukkan egy rendkívül vonzó nő, aki nemvárt problémákat okoz neki. Mivel fen kell tartani a látszatot és megvédeie a hírnevüket, ezért mindent eltűr az asszonynak, még a megszökését egy másik férfival is. Ám arra nem számít, hogy egy lány is felbukkan, aki elkápráztatja őt egyéniségével, ami nagyban hasonlít az övéhez. Ezt követően alakul ki hármójuk kálváriája, amit tetéz az I. világháború kirobbanása.
Christopher Teitjens nem egy könnyű eset. A történet elején még a konzervatívizmusa irányítja az egész életét, így inkább képes szenvedni, minthogy csorba essen a saját és felesége becsületén. Ám, ahogyan telnek az évek, végül rájön, hogy ezzel az egésszel nem ér el semmit, csak még inkább céltáblává válik honfitársai pletyka-hadjáratának. Szinte mindenkinek van egy rosszindulatú megjegyzése rá, csak azért, mert kilóg a sorból. Brilliáns elme, aki képes ezt a barátja számlájára írni. Természetesen ennek a jócselekedetnek is meg lesz a maga méltó büntetése. Mindig más aratja le a babérokat, ami egy idő után frusztrálni kezdi Chris-t, de ezt nyilvánosan nem mutatja ki. Emellett a feleségéhez sem tud közeledni a rengeteg általa okozott csalódás miatt és ez bélyeget nyom a Valentine-hoz fűződő kapcsolatára is. Jellemváltozásának kezdete a háború bekövetkezésénél kezdőki. Elér ahhoz a ponthoz, amikor már nem érdekli semmi, csak a jelen. Rengeteg traumán esett túl az első kiküldetése során és ez megkérdőjelezi számára azt, miért is fontos az a kirakat, hiszen a következő bevetése során bármikor meghalhat. Ezt tetézi az, hogy a koncentrációja is sérülést szenved, ami tovább rendí lelki állapotán. Nem is csoda, amikor már el akarja fogadni szeretőjének Valentine-t, hátha egyetlen pillanatra boldog lehetne az életben. Viszont itt is közbeszól az erkölcs és jellmének megmaradt morzsái. A háború utolsó etapja is még eme eszme zászlaja alatt folyik le. De a hazaérkeztével minden megváltozik. A fa, ami szimbolizálta a régmúlt időket, kivágásra került, ami azt jelenti, hogy most már a benne maradt utolsó szikrája is elveszett a régi úriembernek. Mindenét elvesztette, a házát, a bútorait, a feleségét, a „gyermekét” (akiről nem tudni valójában kié), és a régi „barátait” is. Cserében viszont igaz barátokra lelt és a maga békéjére. Ugyan az értékrendje nem veszett el, de a kirakat végleg lerombolódik.
Sylvia számító, törtető nő, aki apát akar találni a gyermekének, nehogy rajta köszöürülje a nyelvét az egész társaság. Nem számít arra, hogy találkozni fog egy méltó társsal, aki szellemiekben is legyőzi őt. Okos és ambiciózus teremtés, de még így is hibát hibára halmoz. Ennek az árát fizeti meg hosszú éveken keresztül. Eleinte csak valamilyen reakciót akar kicsikarni a férjéből, mert ez felpezsdíti, de később már esélyt akar arra, hogy valóban egy pár legyenek. A legérdekesebb megnyilvánulásai neki vannak, ugyanis ő már meghaladva saját korát, egyenrangú partnernek tekinti magát a férfiakkal és ez valóban így is van. Szellemi vetélkedőiben (a férjén kívül) nem kevés „úriember” marad alul, akiket könnyedén manipulál és még a szemükbe is nevet. Van, amikor ezt kifejezetten a férje érdekében teszi, ami arra a következtetésre engedi a nézőt, valóban érdeklődik utána és szeretné visszakapni őt. Ennek érdekében még arra is hajlandó lenne, hogy Christopher szeretőt tartson és akkor végre úgy érezhetné, egálban vannak. Ám az ő története sem így alakul. Nem számított arra, mi lesz a fa kivágása miatt, valóban mit is szimbolizált az. Ezzel veszítette el férjét végleg. De nem kell búsulni, mert kitartó nőszemély lévén megtalálja a módját, hogyan legyen újra elismert tagja a társadalomnak. Emiatt mondhatni remek stratéga is, hiszen tudja mikor van vesztes pozicióban és hogyan kell azt kezelni, milyen lépéseket kell tennie a céljai elérésében. Csupán ezt az egy részletet feljtette el. Lehet ehhez hozzájárult, hogy belefásult már az önmagára kiosztott szerepére is, amit saját maga rombol le. Nem túl könnyen befogadható karakter, de nagyon érdekes és elgondolkoztató, mit miért csinál.
Valentine egyénisége viszont elég furcsára sikeredett. Olyan szinten romantikusra sikeredett, hogy néhány írónő megirigyelhetné. Teljesen téves képet fest az életről és idealizálja a párkapcsolatokat, aminek egy bizonyos közeli barátjának viszonya vet véget. Ez kezdi felnyitni a szemét arra, hogy az igaz szerelem csupán álomvilág, egy habkönnyű mese, ami neki ezidáig nem adatott meg. Mindenre van egy kritikus szava, ám amikor valamelyik szerettét vagy az általa képviselt eszméket kritizálják, nyomban eliszkol. Ez mutatja, nem elég érett még kora ellenére sem egy igazi kapcsolatra. Még a történet végén is lobbanékony kicsit, de addigra már felnő, de még ígyis vannak neki gyerekes megnyilvánulásai. Szóval nem egy Sylvia, sőt, annak teljes ellentété. Ő a szelíd teremtés, aki csak boldoggá akarja tenni szíve választottját. Mert ez nem volt szerelem első látásra, azt valljuk be őszintén. Kellett egy kis idő hozzá, hogy vonzalomból kialakuljon ez benne és szerencsére ezt nem tévesztette össze, csupán csak egyszer a szerelem illúziójával. De a végére tényleg megtörtént vele. Vannak ellentmondások a karakterében, hiszen mégiscsak aktív résztvevője volt a szüfrazsett-mozgalomnak, ám mégse ezt mutatja egyes cselekedetei és gondoltaisága. A sztori végén inkább eszközként tekint magára, ami része lehet annak, hogy boldoggá tegye azt a férfit, akit szeert. Szóval érdekes.
A mellékszereplők majdnem mind egytől egyig romlottak, haszonlesők és gonoszak. Van itt a hátbaszúró barát, a nőgyűrölő báty, a pletykás rokonság. Minden ami egy ilyen kosztümös filmhez elengedhetetlen. És nagyszerűen működnek. Tényleg azok az igazán utálható szereplők. Viszont vannak itt is ellensúlyok. A bajtársak részéről. Ugyan az elején ők sem voltak oda Chris-ért, de végül rádöbbentek, mennyire rendes és figyelmes ember, akire mindnig számíthatnak, még a legnagyobb bajban is és ezt meg is hálálják lojalitásukkal.
A szereposztás kiválló volt. Benedict (továbbra sem szeretem leírni a vezetéknevét) remekül hozta az összetört férfi karakterét. Ugyan itt is zsenit kellett játszania valamilyen szinten, de a hangúly most nem azon, hanem a jellemeken volt, amihez nagyon jól tudott alaklmazkodni. Néhány arcjátékán még nekem is megsajdult a szívem, márpedig azokból jó sok volt. Rebecca Hall pedig tökéletes volt Sylvia szerepére. Sugárzott belőle az, ami annyira jellemző a karakterére, a hanyag elegancia talán XD. De a Valentine-t játszó Adelaide Clemens-re sem lehet panasz.
Minden kosztümös drámát szeretőnek ajánlott darab. Nagyszerű színészek, gyönyörű kosztümök és zenék vannak jelen. Ugyan a Világháborúra nem igazán tér ki, csak nagyvonalakban, de nem is ez a legfonosabb a sorozatban, ez csak a hátteret adja meg, hogy még nyomasztóbb legyen az atnoszférája. Természetesen a Benedict rajongóknak kihagyhatatlan, de szerintem megtalálja mindenki azt, ami miatt szerethetővé válhat számára a sorozat, csak fogékonyság kell hozzá


Népszerű idézetek

Jadeline

Mrs. Wannop: Segít nekünk ?
Christopher: Nem hagyhatom, hogy Ön bajba kerüljön! Száz éve Ön írta az egyetlen regényt, amelyet nem kellett korrektúráznom.
( 1. rész )

Jadeline

Valentine: Kedvesem, nem tarthatott örökké. De Ön jó ember… És roppant okos. Ezt is túlfogja élni.
( 1. rész )

Jadeline

Sylvia: Nem megyek vissza Christopherhez, ha kilenckor ágyban kell lennem. A saját ágyamban, természetesen.
( 2. rész )

Jadeline

Sylvia: Az állatok felett, de az angyalok alatt. A kettő közt a félkegyelműek édenében vergődik.
( 2. rész )

2 hozzászólás
Jadeline

Sylvia: Mi bajuk? Mitől félnek? Mitől olyan idegesek?
Christopher: Nézze csak! Egy halászsas és még csak nem is vadászik. Sylvia, ezek itt mind álomvilágban élnek. Látni akarom Michaelt mielőtt egy délnek tartó vonaton találom magam.
Sylvia: Halászsas… Mit mond?
Christopher: A németek megakarják szorongatni az oroszokat, a franciák az orosz paktum miatt kénytelenek lesznek támadni. Azután mi jövünk. A németek Belgiumon át vonulnak be…
Sylvia: Ha nem hagyja abba, levetem magam innen.
Christopher: Nagy Britannia harcolni fog a belgák semlegességéért.
Sylvia: Így szeretnék egyszer újjászületni. Halászsasként…

( 2. rész )

Jadeline

Christopher: Halálra kell kövezni azt aki érzeleg, mert a többieket zavarba hozza.

( 2. rész )

Jadeline

Valentine: Önnek mit jelent a konzervativizmus?
Christopher: Kötelességet. Kötelességet és szolgálatot, fent és lent. Mértékletességet… Az adott szó megtartását… A múlt előtti tisztelgést… A néppel való törődést. A kötelesség érdekében, ha szűkséges önfeláldozást…. Ha kimaradtunk volna a háborúból, akkor most Franciaországért indulnék harcba… A mezőgazdaságot az iparral szemben, a 18. századot a 20. századdal szemben! Reméltem, hogy megért…
Valentine: Ó, hogyne! Hogy lehet olyan ártatlan akár egy gyermek?! Ugyan ezt gondolta volna a 18. században is.
Christopher: Természetesen és igazam lett volna!

( 2. rész )

Jadeline

Christopher: Nem vagyok az a hűvös angol úriember, aki hagyja az országot a pokolba rohanni, miközben bólogat: „ Én megmondtam. ”

( 2. rész )

Jadeline

Christopher: Apánk nem üzent?
Mark: Engem küldött.
Christopher: Hmm… És anyám?
Mark: Anyád elkényeztetett téged. Nem a te hibád. Második feleség, későn szült gyermeket és nem yorkshire-i.
Christopher: Anyám igen is yorkshire-i!
( 1. rész )

Jadeline

McMaster: Ez ám a költészet!
Christopher: Ugyan már! Ez a te hájas, festő-költő lelked, amely a fagyott szalonnazsír nyelvén versel.
McMaster: Elragadó a stílusod!
( 1. rész )


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján