1944, Budapest, a nyilasterror idején. Egy kiskocsmában a törzsvendégek (egy könyvügynök, egy órás és egy asztalos) és a kocsmáros összegyűlnek. Isznak és beszélgetnek. Abban bíznak, hogy észrevétlenül átvészelhetik a háborút. A filozofálás közepette beleütköznek egy kérdésbe, amely egész… [tovább]
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Londonna
Ha nem veszem számításba, hogy némely színészek feltűnően imitálták a filmbeli elődeiket, akkor azt tudom mondani, hogy egészen elégedett voltam a végeredménnyel. (A másolással se lenne bajom, mert jó volt a játék, csak hát… Azért én szeretem, amikor egy-egy művész magából építkezik, és ha lop is, akkor azt nem túl látványosan teszi és inkább a saját eszköztárából alkot egy újat.)
Akinél a leginkább feltűnt a hasonlóság, az Bellus Attila. Szinte egy az egyben Márkus László koppintást láttam tőle, még a gesztusok és a hanghordozások is kísértetiesen emlékeztettek a filmadaptációra. Sztarenki Pál figurájánál is eleinte nagy volt részemről a rémület, mert ott is látni / hallani véltem Latinovitsot. Aztán – szerencsére – elkezdett a karakter erősen sztarenkis lenni, és én megnyugodtam. :D
Kiss Ernő Bélája nagyon más volt, mint a ’76-ös verzióban, úgyhogy őt részemről ilyen kritika nem érheti. A kivitelezés is jól sült el, én lepődtem meg a legjobban, mennyire működött.
Balogh Tamás is tetszett, még ha belassultnak is éreztem egy picit. Igaz, ezt a korának tudtam be. Amivel nem volt problémám, csak kicsit furcsa volt, mert én valószínűleg fiatalabb színészt pécéztem volna ki erre a szerepre. De ennek sok jelentősége nincs, sőt. Mindenesetre ezek után nagyon kíváncsi lennék a nemzetis verzióra is, talán egyszer lesz hozzá szerencsém, ha már anno élőben sajnos nem volt… :)
És akkor végül Farkas Ignác. Jajj. Én annyira szeretem ezt az embert… Kiváló színész, itt sem okozott csalódást, nagyot alakított megint.
