Az oszmán hadnagy (2017) 65% 15★

Azon gondolkodtam a film alatt, hogy lehet az, hogy egyes helyeken ennyi pénzt tudnak beleölni egy-egy műbe, ennyire gyönyörű helyszíneket kutatnak fel érte, ilyen csodaszép felvételeket készítenek közben, ilyen remek kosztümökbe öltöztetik a színészeket, a díszlet is passzol, egyedül talán a CGI robbanás nem stimmel, miközben ez mit sem ér, mert maga a történet egy közhelygyűjtemény és az egész film olyan mesterkélt. Unalomig ismert képsorok követik egymást (pl. főhőseink még a háború árnyékában is vidáman lovagolnak át a búzamezőn, hősnőnk a veszteségét feldolgozni képtelen főnök lelkét egyetlen beszélgetés alatt megnyugtatja és kirángatja évek óta tartó apátiájából és függőségéből stb…), miközben többször belefutunk logikátlan és indokolatlan helyzetekbe, a rémes párbeszédekről pedig még nem is szóltam. Azt már meg se említem, mennyire hátulütő, ha így romantizáljuk a történelem legnagyobb gaztetteit, mint pl. ebben az esetben az örmény népírtást, ami enyhén szólva véleményes, de ez persze nem baj, áldozzunk fel mindent főhősünk romlatlan karizmájának és renoméjának megőrzése oltárán. Meg különben is, ha már ezt a hátteret választjuk a filmünknek, akkor ne hallgassuk már el azokat a borzalmakat, amiket a török hadsereg elkövetett az örmény lakossággal szemben. Jó, egy jelenet erejéig megjelent, de egy felirat a film végén vagy valami nagyon hiányzott.
Michiel Huisman sokkal többre hivatott, bár az bíztató, hogy most már főszerepeket kap, Hera Hilmar rém gyenge, Hartnett hiteltelen, de a legkiábrándítóbb Ben Kingsley volt. A pénzen kívül nem tudom mi vehet rá egy színészlegendát egy ilyen borzalmasan megírt karakter eljátszására.

Fele ennyi idősen lehet, hogy tetszett volna, de most már ez nagyon kevés.