Az én szerelmem (2015) 77% 34★

Sok film készül bántalmazó kapcsolatokról de én személy szerint kevesebbet láttam ahol spoiler ennyire egyértelműen a lelki bántalmazás a fő vonal. Rettentő könnyű belecsúszni egy ilyen kapcsolatba és tévedés azt hinni, hogy az intelligens nők/férfiak kivételek ez alól. A másik oldalról szemlélve: aki ilyen szinten űzi a másik tönkretételét annak nagyon magas IQ-val kell rendelkeznie. Mire a szenvedő alany ráeszmél, hogy mi a helyzet addigra rendszerint már súlyos következményei vannak az általában hosszú évekig tartó nyomasztásnak. Kiszakadni belőle pedig rettentő nehéz. Még akkor is, ha mellettünk áll a család és a barátok. Mindezt nagyon jól, finom módszerekkel mutatta be a film. Annyira mégsem bosszantott fel, mint amire a bemutató alapján számítottam. spoiler

Olvastam az ertekeleseket. Rakeszultem valami lelkiterrorraesmentalismanipulaciora.
Egy orat vartam, hogy megtalaljam a kepernyon.
Nem tudom, lehet velem a baj, de en ebben a filmben sehol sem talaltam terrorizaciot vagy csaladon belulo lelki bantalmazast.
Ket, hiihetetlenul kulonbozo szemelyisegu ember egeszen eros szerelmet lattam. Illetve az ugyanolyan eros es szinten eltero akaratukat.
Egeszen hetkoznapi, egeszen egyszeru, es egeszen korrekt.
Amikor szeretsz valakit, szerelemmel es szenvedellyel, es erthetetlen modon minden hozza tudna kotni.. es te nem tudod ervenyesiteni az akaratod.. nos, ott nagyon konnyen elcsusznak a dolgok, es kivulrol bizony elegge elmebetegnek hat minden rezzenes..
Nehez es talan felesleges is megitelni ket ember kapcsolatat. Sose tudhatjuk milyen elvek szerint mukodnek. Vagy eppen nem mukodnek.
Nem lelem kedvem a szerelmi dramakban, viszont ez a film jo volt.

Látom, már itt is megkapta a film a „családon belüli erőszak” címkét, de azért én óvattal bánnék az efféle címkézéssel… Túl könnyen ráfogjuk bármire (elsősorban férfiakra), aztán az egész pont ettől élét veszti. Szerintem amit a film bemutat, az egyáltalán nem egy bántalmazó kapcsolat. (Tulajdonképpen a nő sokszor sokkal ijesztőbben viselkedik: pl. mikor ököllel bevágja az ablaküveget, vagy mikor részegen kiabál az asztalnál… Sőt a lóversenyen mutatott viselkedése is kissé rémisztő!) De mielőtt még úgy tűnne, hogy a férfi pártján állok, rögtön ki is kell jelentsem, hogy ez nem igaz. Csakhogy nem a bántalmazás itt a gond, hanem a férfi elköteleződni képtelen személyisége. Ő csak szerelmet akar – a nő komoly kapcsolatot. A férfi csak gyereket akar – a nő azonban családot (joggal persze!). Ez a hapsi azonban nem alkalmas a férj szerepre. (Beszédes volt már az is, hogy jegygyűrű nélkül kötöttek házasságot!) Az a hapsi egy igazi bohém, nem veszi túl komolyan az életet, és senkiért/semmiért nem adná fel a függetlenségét. Igenis szereti Tonyt – a maga módján, csak hát a nők a biztonságot, a stabilitást keresik, pláne egy bizonyos kor után, gyerekkel. Georgio-nak azonban a személyes szabadsága mindennél fontosabb, és nem is képes megváltozni. (Miért hiszi minden nő, hogy meg tud változtatni bárkit, ha az illető ráadásul nem is akarja??!) Szóval, egy bántalmazó kapcsolat az nem ilyen. (Vagy én nőttem fel különösen durva környezetben, haha.) Amit láttam, az egy szenvedélyes szerelmi kapcsolat, két nagyon eltérő személyiségű ember között. A nő stabil egzisztencia, komoly ügyvéd, a hapi meg egy link, bulizós, laza arc. Bántalmazó kapcsolat – az a nő előző kapcsolata lehetett esetleg, hiszen attól a férfitól sokkal aljasabb, maradandóbb, sokkal bántóbb verbális bántalmazást kapott spoiler. spoiler Csak az érzelmi elköteleződést hiányolja szegény Tony… De arra hiába is vár, és tudhatta volna már a legelején… ám a szerelem egy nem irányítható érzelem.

Megrázó film arról, hogy a szenvedély és szerelem hogy képes elvenni az emberek józan ítélőképességét. A főszereplővel együtt próbáljuk megérteni és feldolgozni, hogy hol ment félre ez a kívülről elsőre is nagyon ártónak tűnő kapcsolat. Az elvárásaimnak megfelelő minőségi francia kikapcsolódás volt, ami nézés közben nem esik jól és még utána is gondolkodom egy ideig. A film remekül bemutatja, hogy tudjuk-e igazán, ki az az ember, akit szeretünk, miért szeretjük, és mi vesz rá valakit arra, hogy teljesen feladja szabadságát egy kapcsolatban. Fellélegeztem, mikor véget ért, de míg néztem, végig fogva tartott.

Kicsit olyan, mintha a rendező újraforgatta volna Ozon 2004-es 5x2-jét, csak a narratíva kronológiai trükkje nélkül, illetve jóval nagyobb hangsúlyt helyezve a karakterekre (míg Ozon inkább általánosít, hogy a film tartalmát univerzálissá emelje), így ez a darab drámaibb, de szerencsére nem vesz fel melodramatikus vagy tragikus vonalat. Szép, egyenesvonalú film, annak is érdemes megnézni, aki az 5x2-t látta.