Árva (2025) 72% 14★

Profi rendezés, remek atmoszférateremtés és látvány. A hentest alakító Grégory Gadebois játéka viszi a filmet (a fiúé talán kevésbé). Mégsem tetszett annyira, főleg a rendező eddigi filmjeihez képest.

Nemes Jeles mindig is jó volt az adott korszak újrateremtésében, bármelyik újabb magyar történelmi fimest lepipálja, legyen szó ezekről a tisztességes, de felejthető akciófilmekről (Berni követ, Vizsga stb.), vagy a milliárdokból készült széljobbos giccsekről (Aranybulla, Blokád és a többiek). Az 1957-es Budapest látványvilágát itt kettősség uralja. A felszínen a rikító államszocialista plakátok, Szovjetunióból hozott óriáskerék, vidámpark, ünnepélyesen berendezett nyilvános terek. Ezzel szemben: szűk helyeken rejtőző 56-os forradalmárok, valamint a mozdulatlanságra ítélt és traumatizált családok sivár személyes terei. Az utcákon a bármikor, bárkit elkaphatnak érzése körbeveszi a múlttal nem foglalkozó, csak előre tekintő dolgos átlagembert.

Míg a korábbi filmjei be voltak zárva egy teljességgel személyes perspektívába, itt a rendező más formával dolgozik, a látásmódja nem ragad le annyira az egyéninél. Érdekes módon ez a váltás viszont nem hozza el a történelem kinyitását, a szereplők nem lettek szabadabbak, mint a korábbi filmjeiben. Sőt! Míg mondjuk a Napszálltában voltak cselekvő csoportok (lásd az összeesküvő underground férfiszövetséget), itt az emberi szabadságot (vagy akár csak az emberséget) már nagyítóval kell keresni. Tehát: a történelmi környezet élettel teli, de valahogy az abban élő emberek már kevésbé.

Mire fut ki ez a történet, mi az elgondolás? Ebből a szempontból komolyabb aggályok lehetnek. Egyrészt remekül érzékeltet egy olyan 20. századi tapasztalatot, hogy minden önazonosság, illetve maga az élet is mennyire sérülékeny, fenyegetett, a világ pedig instabil, ellenséges (arra persze az emlékezetkultúra kései fejleményei is rátesznek egy lapáttal, hogy ezt tartjuk a század legfontosabb vonásának, de most ez mindegy). Másrészt a film végeredménye az, hogy a Kádár-diktatúrát szimbolizáló, bántalmazó őstulok Berend az egyetlen emberi és sikeresen cselekvő karakter („ágens”) a történetben, ellentmondásosságában is roppant érdekes figura. Ha ellenállsz neki, persze csúnyán kiveri a balhét, de ha „jól” viselkedsz, vigyáz rád, gondoskodik, segít túlélni, mulatozik veled, minden jóságot csinál. Az áldozatok, tehát a kisfiú és az édesanya ellenben egysíkúak, végig egy trauma határozza meg őket, és ha később próbálkoznak is valami ellenállással, csak unszimpatikusabbá válnak, rontanak a helyzeten, másokat sodornak veszélybe, stb.

Így hát az egyetlen emberi megoldás a kiegyezés az elnyomóval (ezt egy részletesebb magyar kritika is felrója a filmnek a Letterboxon). És ami azt illeti, nem lehet elhallgatni a dolgot, hogy maga Nemes Jeles is megkötötte már a kiegyezését a hatalommal: a Mandineren vagy a Magyar Nemzetben megjelent újabb interjúi árulkodóak.

Az inkább fanyalgó német recepció tapintatosabb, ott az a visszatérő kifogás, hogy a rendező gépiesen ismétli önmagát és most már túlságosan rátelepszik a saját filmjére, nem hagyja a karaktereit lélegezni.

Összességében az Árva remekül néz ki, jól megcsinált film, ám a karakterei annyira sem élnek, mint a rendező korábbi filmjeiben, a koncepciónak pedig vannak kifogásolható elemei.

Fantasztikus volt, számomra az év filmje! A korabeli díszletek, a hangulat, a történet, minden 10/10.

Szerintem ez egy jó film. Először a II. Világháború utáni 4. évben kezdődik a történet, aztán átlépünk 1957-be. Komolyan megrázó alkotás, azért kell hozzá egy lelkület. Egy zsidó fiú megrázó története ez, de több balul alakult sorsot is bemutat a rendező. Nekem is tetszettek mindig is az izraeli lányok, de sohasem vetemednék arra, mint a szocialista Berend elvtárs. Én sohasem ártanék nekik, de nem is lesz a barátnőm sajnos egy ilyen csaj sem. Mind értékrendben, mind vallásban és mind politikában különbözőek vagyunk.
Barabás Bojtorján nagyon jól játssza Andor szerepét. Hitelesen alakítja a karakterét. Waskovics Andrea is egy szép nő, nagyon sajnáltam az általa alakított Klárát. Grégory Gadebois meg lenyűgözően játszotta Berend elvtársat.
A korrajz, a történelmi háttér és a karakterek nagyon jól megcsináltak. Nekem nagyon tetszett a mozifilm, de hangsúlyozom, komoly mondanivalója van. Őszintén szólva nem is értettem mindent benne. Valószínűleg nem csak velem van a baj.
Az viszont szembeötlő, hogy mennyire kiszolgáltatott volt egy nő vagy egy gyerek. Azt hinném, hogy csak az én sorsom ilyen küzdelmes, pedig nem. Hozzá sem szagolok a szörnyen kemény életekhez. Ezt hozza egy háború vagy egy szabadságharc is. De a kommunisták leszámolása is elég durván hatott.
Nehéz minden embernek. Ahogy A Tanú című filmben mondják, hogy csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Küzdeni kell életünk végéig. De nem is lennénk emberek, ha nem így tennénk.
Az Árva több figyelmet érdemlő magyar film. Azt olvastam, hogy jelölik az Oscáron is. A Saul Fiával már egyszer sikerült a rendezőnek. Talán most is, bár most nincs akkora esélye. De ki tudja? Engem elvarázsolt ez a film. Tessék megnézni a moziban!
Egy próbát megér. Kicsit azért fura volt az egész, de testre és lélekreható film. Én általában imádok moziba menni és ritkán nem tetszik valami. Akkor hangoztatom is, De ez most megint csak egy jól sikerült magyar alkotás volt. Soha rosszabb moziélményt. Próbáltam azonosulni Andorral, hogy mit érezhet, hogy mi fájhat neki. Avagy éppen a lánybarátjának a családjával is lehetne azonosulni. Nem tudjuk átérezni a problémákat, de a rendező utat mutat ebben is. Jó volt látni az 1957-es Magyarországot, klassz időutazás volt. A május elsejére készült vidámpark, a budapesti életképek és még Jászberény is benne volt helyszínként. Nagyon bejöttek még a villamosokon vagy a villamosokkal való utazások is. Vagy éppen a zsidó temető bemutatása, hogy ott nem virágot, hanem követ tesznek le. Kisebb gasztronómiai utalás is volt benne a maceszgombóc által. Az igen finom lehet! Volt még benne egy retró ABC-s bolt, ahol Andor anyja dolgozott. Ugyanakkor egy zsidó vallási szertartást is közelről megleshetünk, ami szintén elég érdekes volt. Még feltűnőek a plakátok a falakon, amik igazi szocialista képződmények voltak. Házmesterek voltak a társasházakban, ami akkoriban valakinek egy munkahelyet jelentett.
Ezekre figyeltem fel, de azért nem csodálkoztam rá. De történelmileg fontosak. Akkoriban jó volt a magyarok focija is és Andor is húzogatja a gombfocicsapatot egy táblán, mialatt hallgatja a rádiót. Olyan nagy dolog volt akkoriban egy jó rádió. Betekintést kapunk egy bokszmeccsről is. Milyen volt a hangulat egy sporteseményen.
Tehát sok kisebb dologból állt össze egy nagy kép.
Nagyon korhű volt minden.
Nemes Jeles László rendező igazán tehetséges ember.
Köszönöm a Gödöllői Mozinak is a filmnézési lehetőséget. A családból öten voltunk ott. Az más kérdés, hogy lehet, hogy csak nekem tetszett ez a mozifilm? Meglehet. De örülök, hogy megvettem nekik a jegyeket. Remélem még mozizunk máskor is együtt. Jó családi program volt, annyi szent.
Van még benne menekülés a leszámolás elől és családon belüli erőszak is. Döntse el mindenki, hogy melyik fajsúlyosabb téma. De én ma újra tanultam valamit: maradjunk emberek, ne viselkedjünk állat módjára.