Árni (2023) 80% 6★

Hú, ez a film. Nem tudom pontosan, mit is láttam, de amit láttam, az eléggé döbbenetes volt.

Ez az a fajta film, amitől nem lesz jobb kedved. Ez az a fajta film, ami kendőzetlenül szembesít valami kimondatlannal.

Olyan fojtogató, nyomasztó atmoszférát teremtett már a legelső jelenettől kezdve, amire nem voltam felkészülve, és amelynek a hatása alól a legvégéig sem szabadultam. Sőt, még most sem. Az álomszerű képsorokon keresztül megmutatkozik a legmélységesebb magány, amit csak képes megtapasztalni az ember. Előtte olvastam interjúkat a rendezővel, szóval sejtettem, hogy nem lesz könnyű darab, de így is nehéz volt végignézni bizonyos jeleneteket spoiler Árni szeretetéhségének csillapítására irányuló tetteit egyre fájdalmasabb nyomon követni, hiszen a főszereplőnk nem csak a cirkuszban kívülálló, hanem az őt körülvevő világban is, az emberek kihasználják, átverik, elutasítják, így nem csoda, hogy egy idő után inkább az állatok társaságát keresi, akik szavak nélkül is megértik őt. Talán ezért is volt ilyen kevés párbeszéd a filmben (a főszereplőnek alig volt szövege), mert van, amihez nem kellenek szavak, anélkül is tökéletesen átjön az üzenet, és tökéletesen sejteni lehet, mi dúl Árni lelkében. Tetszett, hogy nincs konkrétan meghatározva, melyik városban játszódik, sőt, a nevek sem kifejezetten magyarok.
A végét nagyon ütősnek tartottam, annak az éneknek a dallama bekúszott a fülembe. Úgy vélem, nem is lehetett volna másképp befejezni, spoiler

Amiért mégis jár a csillag levonás:
– Gyakran túl hangos volt az aláfestő, monoton zene, illetve elég sok helyen érthetetlenül motyogtak a szereplők (ha nem lett volna angol feliratozva, nem is értettem volna, miről beszélnek).
– Árni karakterében több potenciált éreztem, szerintem nála kiaknázatlanul maradt néhány elég fontos dolog. Kb alig tudunk meg róla valamit, a háttértörténete teljesen hiányzik. Ki ő, hogyan csapódott a cirkuszhoz stb.
– Már-már a művészfilm határát súrolja, elég nehezen fogyasztható

Megérte megnézni, de azt nem mondom, hogy élveztem is: kényelmetlenül éreztem magam az egész film alatt, ám pontosan ez volt a rendező célja. Az Árni nem könnyű darab, olyan gondolatébresztő rétegfilm, amelynek a valódi üzenetét csak kevesen tudják megérteni, számomra azonban olyan élményt nyújtott, amely sokszor eszembe fog még jutni, és egy ideig még biztosan vissza fog térni az álmaimban.

Turi Péter és Vermes Dorka tehetsége egyértelműen megmutatkozott, remélem, lesznek további munkáik, amelyben még inkább kamatoztatni tudják az Árnival szerzett tapasztalataikat. Ez a kezdés ígéretes volt.

*nehéz sóhaj* Hú, ez a film.