Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában (2022) 72% 24★

A ritmusa kicsit off volt. Nem kapcsolódtak olyan szépen a jelenetek egymáshoz, mint ahogy kellett volna, de többször megkönnyeztem az egészet.
Tia Ophélia itt volt, láttuk és láttuk mennyire szereti Arit és ez önmagában megért mindent.

De volt egy jelenet, a Jelenet spoiler és az nagyon-nagyon nem Ari volt, nem az én Arim volt. look at my son, pride is not the word i'm looking for az én Arim soha nem viselkedne így… my son would never… Az összes pontlevonást emiatt kapja a mozi.

Még túl friss az élmény és nem tudok megfelelően gondolkodni…

Max annyira jól hozza Ari bizonytalanságát, önbizalomhiányát, és amikor kell a dühét, hogy hű. Teljesen lenyűgözött. Különösen amikor először megy át Dantéékhoz és ül az ágyon, mint egy kis félszeg kamasz, aki láthatóan alsóbbrendűnek érzi magát, mert nem ismeri a képeket és verseket, amiket Dante mutat neki.
Eugenie Derbez is csodálatos Mr. Mendoza. Próbál kötődni a fiához, de ő is küzd a saját démonjaival, a háborúval, Bernardo bűnével és hiába igyekszik, neki is nagyon nehéz. Bár nem tudom, hogy ezt a könyv ismerete nélkül is ennyire át tudnám-e érezni. Persze, amikor kell megszólal és az nagyon szíven üti az embert.
Lehet, hogy épp a könyv miatt magyarázom bele, de szerintem már a kórházban, a baleset után tudja mindenki, mit is jelent Dante valójában Arinak. Ophélia néni biztosan. És annyira jó látni, hogy a fiúk családjai is mennyire egymásra találtak, nem számít a vagyoni különbség, vagy az iskolázottság, ők is barátok lettek. Ebből átjöhetett volna több is a könyvből.
Eleve Ari minden bátorságát Dantétól veszi. Papíron persze Arinak kellene a merészebbnek lennie, de mind tudjuk, hogy Dante a legtökösebb srác a környéken és Reese bátorsága, ugyanakkor hihetetlen törékenysége csodás volt.
Másodjára kb. onnantól kezdve könnyeztem, hogy Dantéék visszajöttek Chicagóból, ami nem újdonság, mert a könyvet is onnantól bőgöm végig, csak azt nyilvánosan teszem, míg most szobám magányában sikerült ezt produkálni.

Könyvet imádtam.Nagy várakozással kezdtem bele, úgy érzem mindent megkaptam, ami fontos volt.
Volt eset, amikor előre mondtam a szöveget, és nem hibáztam, se én, se forgatókönyvíró.

nem tudom, hogy mit mondjak.. és nem is tudom, hogy mit érzek úgy igazán..
a könyvet imádtam.. de itt valami nem jött át.. nem jött össze… nem érintett meg… [oké, amikor Arival beszélnek a szülei, mitán
spoiler ] azt megkönnyeztem… csak sajna valami nem jó..
nem hasonlítható a könyvhöz érzésben a film.. persze tudom, hogy nem mindent lehet visszaadni úgy a képrenyőn, mintahogy én olvasás közben látom magam előtt.. de na.. valami nem klappolt… és nem igazán tudtam élvezni ezért a filmet…
ui.: a szinkronhangokról meg inkább ne beszéljünk.. sajnálom, hogy így néztem..

mondjuk én a könyvre pont nem nagyon emlékeztem de ezt nézni olyan volt, mint könyvet olvasni? a zenéi meg tök jók

Megmondom őszintén a film határozottan jobban tetszett nekem, mint anno a könyv. A könyvben emlékszem a mai napig azt írtam értékelésnek, hogy gyerekesnek éreztem mind két főszereplőt, de a filmben viszont nem. Ma ilyen egész napos filmezés van úgy is szombat van, kihaasználom, hogy azt nézhetek amit csak akarok egyedül, ilyenkor minidg olyan filmeket nézek amiket a párom nem szeret. Szóval összességében örülök neki, hogy ezt a régóta halogatott filmet siekrült megnézni,m amit már azóta tervezek, hogy megláttam, hogy a könyvből film készül. Már csak azt bánom h a bakancslistás kihívásomra nem tettem fel ezt a filmet, de amiket meg felpakoltam a fele már nem is érdekel annyira… vagy sehol sincs fent..