Kihalt kastélyba érkezik haza Anyegin nagybátyja temetésére. Embergyűlölő, megfáradt, cinikus ember, aki már mindent látott, mindent megpróbált és mindent megunt, amit mások – így fiatal szomszédja, Lenszkij is – élete értelmének tart. Lenszkij invitálására látogat el Larinék birtokára, ahol… [tovább]
Anyegin (1990) 1★
Képek 3
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 6
Kiemelt értékelések
Carmilla 
Anyegin (1990) 90%
Igazi meglepetés volt számomra ez a filmváltozat. Nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz! Úgy hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a magyar változat ezúttal jobban sikerült, mint az amerikai. Nagyon tetszett a képek megkomponálása, különösen, mikor Cserhalmi Györgyöt Caspar David Friedrich stílusú, festői tájakon láthatjuk lobogó köpönyegben álldogálni. A zeneválasztás is jó – bár a klasszikusok helyett bátrabban (többet) lehetett volna meríteni a romantika korszakának zeneműveiből. A színészi játék is hangulatos: Cserhalmi György tökéletes Anyegin, és a tragikusan fiatalon elhunyt Ternyák Zoltánhoz is illik a tragikus ifjú szerepe (bár az csak 18 volt, ő meg vagy 27 lehetett itt, ha jól számolom). Varga Mária pedig valódi intellektuális szépség, aki egyaránt jól mutat a távoli és a közeli képeken is.
Népszerű idézetek
Londonna
A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten…
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem…
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem…
Nem álom volt; színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja…
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem…
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást –
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.
