Ambush at Cimarron Pass (1958) 43% 3★

Nem mondom, hogy büntet, de ez a film vastagon nem egy fáklyásmenet – nem túlzás, hogy Clint Eastwood jelenléte sem menti meg, bár kétségkívül ad valamiféle retrospektív értéket a mozinak, máskülönben garantáltan nem jelent volna végül meg Blu-Ray-en (Blu-Ray-en ez a cucc, atyaég…). Azonban az ötvenes években remek westernek készültek, szóval nem a műfaj és a kor okozza az Ambush… felsülését.

Az okokat kutatva már a film közben felütöttem Marc Eliot Eastwoodról szóló könyvét, amiben több fontos információt is kaphatunk a moziról. Egyrészt, hogy Eastwood utálta és máig is az egyik legbénább westernnek tartja, sőt, majdnem feladta miatta a karrierjét, másrészt, hogy 750 dolláros fizetést kapott érte, miközben a főszerepben förtelmesen unalmas és semmilyen Scott Brady 25 000 dollárt – ez pedig felemésztette a produkció költségvetésének javát, például a lovakra szánt pénzt.
Bizony, az Ambush… cselekményének egyik érdekes fordulata, hogy a kényszerűen összefogó északi és déli katonák elveszítik a lovaikat, így hát gyalogosan kell szembenézniük a mindenfelől leső apacsokkal. Nem hangzik ez nagyon ostoba húzásnak, de annak fényében mégis az, hogy a filmet jól láthatóan a stúdió mögötti erfős ligetben forgatták le, pont ott, ahol harminc-negyven évvel később félamatőr színészek kommandóztak a kispénzű, VHS-re forgó akciófilmek készítésekor.
Eastwoodtól függetlenül a forgatókönyvírókat lecserélték, majd visszavették, amikor az új páros az eredetihez túlságosan is hasonló verzióval állt elő, a forgatás pedig végül mindössze nyolc nap alatt zajlott le. Mindez, mint írtam fent, tökéletesen meglátszik a filmen, az Ambush… néhány egészen jó színészi alakítást nem számítva valóban amatőr jegyeket hordoz magán. Szerencse, hogy nem hosszú, illetve hogy a forgatókönyve végül is tényleg rendben van nagyjából, de az sem lehet utolsó dolog az értékelésekor, hogy nekünk idehaza jószerével alig van élményanyagunk a hatvanas évek előtti amerikai westernekről, hacsak nem néhány John Wayne darabról.
Eastwood jelenléte kapcsán: mint oly sok ifjú tehetség korai filmjeiben, szerintem érezhetően kilóg a többiek közül (nyilván felfelé), érződik, hogy szereti a kamera, de ezzel ebben a moziban furcsa mód nincs egyedül – nekem például Margia Dean munkája is tetszett, és az ő sztorija sem piskóta: a hölgy 1964-ben felhagyott a színészkedéssel, de addigra már egy 63 mozis filmográfiát hozott össze, igaz, ezek között volt pár egészen ócska horror is, végül pedig 101 évesen, 2023-ban hunyt el.

Az érdekesség-faktor nagy, az élvezeti érték alacsony – főleg ha az ember nem látott még régimódi amcsi westernt. Ennek fényében maximum csak Eastwood elkötelezett rajongóinak ajánlanám, akár egy görbe estés muris filmnézéshez, akár egy kis „művelődéshez”.